Budapest és környékének földtörténeti múltja, lemeztektonikai szerkezete, ásványkincsei, felszínfejlődése, tájai
Budapest különböző adottságú nagytájak (Alföld, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység) találkozásánál alakult ki.
A Budai-hegység nagy része mészkőből és dolomitból áll: Hármashatár-hegy, Mátyás-hegy, József-hegy, Szemlő-hegy, János-hegy, Széchenyi-hegy, Sváb-hegy, Budaörsi-hegyek, Fekete-hegyek, Nagy- és Kis-Szénás, Sas-hegy, Gellért-hegy, Vár-hegy. A Hárs-hegyen homokkő van a felszínen. A hegyek déli előterében található a Tétényi-fennsík.
A Pesti-síkság a Duna ártere, teraszvidéke, legfelül dunai hordalékkal (kaviccsal, homokkal, agyaggal) fedett. Mélyén harmad- és negyedidőszaki üledékkel takart mészkő- és dolomitrögök találhatók.
A Gödöllői-dombság felszínén a homok, a homokkő és az agyag az uralkodó kőzet.
Betonrengetek árnyékában - egy közép-európai világváros éghajlata
Budapest a nedves- és a száraz-kontinentális éghajlat találkozási zónájában található. Az évi középhőmérséklet és a csapadékmennyiség az országos átlag körüli. A Budai-hegység és a Pilis felfogja az északnyugati légtömegeket, viszonylagos védettséget ad a fővárosnak és agglomerációs övezetének.
A pesti belvárosban, a nagy házak között jobban megül a levegő, előfordulhat, hogy a belvárosban pár fokkal több van, mint a külső kerületekben. A Budai-hegységből leérkező szelek jobban ki tudják tisztítani a budai völgyek levegőjét, ennek ellenére az őszi, téli időszakban kialakulhat a szmog.
A Dunának kiszolgáltatva - Budapest és környékének vízrajzi adottságai
Már az ősember is megtelepedett a Budai-hegység és a Pilis barlangjaiban, s ismerhette a meleg- és hidegvizű forrásokat. A források azóta fürdővárossá is tették a fővárost (pl. Gellért-, Rudas-, Széchenyi-fürdő).
A Duna fontos szállítási, közlekedési, halászati lehetőséget teremtett, és a XIX. századtól az ipari víz biztosítása szempontjából is lényegessé vált. A század közepén megépült a Lánchíd, amelyet aztán újabb hidak követtek. A folyópartot nem sok helyen lehet gyalog követni, a parton végigfutó rakpartok miatt. A kiépülő kerékpárutak javíthatnak a helyzeten. A Duna nagyobb szigetei a térségben: a Hajógyári-, a Margit- és a Csepel-sziget.
A Dunába futnak az Arany-hegyi-, a Hosszú-réti-, a Szilas-, a Rákos-patak és a Gyáli-patak.
Budapest és környékének természetes talajtakarója és élővilága
A hegyvidék természetes talaja a barna erdőtalaj, a síkságé és a szigeteké (Szentendrei-, Margit-, Csepel-sziget) az öntéstalaj.
A hegyvidék vegyes lomboserdejében régebben több vad (nyúl, róka, őz, szarvas, vaddisznó) élt, de vadásztak rájuk, valamint elmenekültek a zaj elől. Bizonyos állatok (pl. galambok, verebek, rovarok) egészen jól alkalmazkodtak az emberekhez. Újabban a vaddisznók és a rókák is visszamerészkedtek és nem ritka, hogy a budai kertvárosi övezetekben felbukkannak.
Budapest természetvédelmi értékei
A környék természeti értékei a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartoznak. Kiemelten értékesek az arborétumok, a Sas-hegy, a Gellérthegy, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Kis- és Nagy-Szénás (ahol különösen védett a pilisi len), a Merzse-mocsár, a Csíki-hegyek, a Budakeszi-vadaspark, a Háros-sziget.
A Duna-törésvonala mentén 123 forrás fakad, ezekre hideg- és melegvizes fürdők települtek (Csillaghegyi, Római-, Császár-, Rác-, Rudas-, Gellért-fürdő). A Széchenyi-fürdő, a Városligetben a XIX.század második felében megismert gyógyforrásokra épült.
A mészkőterületen cseppkövekben, kristályokban gazdag barlangok jöttek létre (Pálvölgyi-, Szemlőhegyi-, Józsefhegyi-, Mátyáshegyi-barlang). Ezek a barlangok melegvizes oldás, majd cseppkövesedés révén alakultak ki. Jellegzetes formáik a borsókő, a függő és álló cseppkő, az oszlop, a „zászló”. A Malom-tó mögött, József-hegyi forráscsoporttól származó vízzel telt, hatalmas barlangterem alakult ki.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
