Tananyag választó:
Magyarország éghajlata és vízrajza
Jegyzet szerkesztése:
Magyarország vízrajzi adottságai
Eszköztár:

A kárpáti "vízrajzi üledékgyűjtőben"

A Kárpát-medence a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Már a honfoglalók is felfigyeltek a védett és vízben gazdag területre, s ki is használták az állattenyésztés és a földművelés során az évszakos változásokat. Az áradások idején a magasabb területekre húzódtak, de aztán lejjebb telepedtek a dús legelőkre. Az adottságok a halászathoz is kedvezőek voltak.
A hegy- és dombvidékek erdőinek irtása miatt egyre hevesebb és nagyobb áradások következtek, ezért a XVIII-XIX. századtól nagyarányú folyószabályzási munkálatokba kezdtek őseink. A folyók kanyarulatait átvágták (kialakultak a holtágak, a morotva-tavak), és a megrövidült folyószakaszokat árvízvédelmi töltések közé terelték. Foglalkoztak a mocsarak, lápok lecsapolásával és csatornák építésével is.
Az áradások fő időszaka kora tavaszi (a hóolvadás miatti „jeges ár”) és kora nyári (a nagy tavaszi esőzések miatti „zöldár”). Hazánk folyóvizeinek 90 %-a szomszéd ország területéről jön, amely a folyószennyezésnél nagyon kellemetlen következményekkel jár. Az is problémákat rejt magában, ha egyszerre jön az áradás a Tiszán, a Körösökön és a Maroson, mert így az áradatok összekapcsolódnak.
Legnagyobb állóvizeink: a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő, a Tisza-tó.
Magyarország rendkívül gazdag a felszín alatti vizek közé tartozó gyógyvizekben.

A felszíni és felszín alatti vizek jelentősége

Felszíni vizeink folyó- és állóvizekre oszthatók. Folyóvizeink közül a legnagyobb a Duna, amely a Fekete-erdőben ered, és hosszú útját a Fekete-tengerben fejezi be. Egész magyarországi szakasza (417 km) hajózható. Legnagyobb balparti mellékfolyója Magyarországon az Ipoly, a jobbpartiak: a Rába, a Sió és a Dráva (amely már a határon túl éri el a Dunát). A Tisza a Máramarosi-havasokban ered, és Szerbiában ömlik Dunába (magyarországi szakasza 596 km). A Tisza nagyobb balparti mellékfolyói: a Szamos, a Körös és a Maros, a jobbpartiak: a Bodrog, a Sajó és a Zagyva. A mezőgazdasági termelés érdekében, a folyószabályzásokat követően csatornákat építettek, pl. a Keleti- és a Nyugati-főcsatornát.
Állóvizeink, tavaink keletkezésük szerint csoportosíthatók. Szerkezeti mélyedésben gyűlt össze a Balaton (Közép-Európa legnagyobb édesvízű tava, 598 km2), a Velencei-tó és a Fertő-tó vize. Forrástó a Hévízi-tó vagy a miskolctapolcai tó. Szikes tó a Szeged-közeli Fehér-tó és a nyíregyházi Sóstó. Keletkezett néhány tavunk elgátolással, vagy karsztos területen (dolinató), s vannak mesterséges tavaink (Tisza-tó, halastavak, kavicsbánya-tavak). Tavaink sekélyek, ezért nyáron gyorsan felmelegednek, télen hamar befagynak. Emiatt a hagyományos hasznosításon kívül (halászat, nád) jelentős az idegenforgalmuk, amely a bevételen kívül környezetvédelmi problémákat is felvet.
Magyarország földtani felépítése miatt felszín alatti vizekben nagyon gazdag. A legfelső vízzáró réteg felett kialakuló talajvíz sokáig az ivóvíz forrása volt, viszont a sok szennyezés miatt a legtöbb helyen ihatatlanná vált. A túlzott csapadékmennyiség vagy az árvizek miatt belvízelöntéseket okozhat, amely tönkreteheti a mezőgazdasági termelést.
A rétegvíz, a nagy nyomás alatti artézi víz jó minőségű ivóvíz. A 25 oC-osnál melegebb hévízeink a különösen magas geotermikus gradiens (100 méterenként 6-8 oC) következtében alakultak ki. Számos külföldi látogatót is fogadnak a budapesti, hévízi, zalakarosi, hajdúszoboszlói, gyulai fürdők. Nemcsak hőmérsékletük, hanem ásványi anyag-tartalmuk miatt is alkalmasak gyógyászati célokra.
Mészkőhegységeinkben karsztvizek találhatók, amelyeket ivó-, gyógy- és ipari vízként is hasznosítunk.
A XXI. században különösen nagy jelentőségű vízbázisunk, hiszen rohamosan fogynak a Föld iható édesvíz-készletei.

Duna
Duna