A Közép-európai-röghegyvidék kialakulása, tájai
Az óidőben zajlott a variszkuszi hegységképződés időszaka, amelyek során a mai Alpoknál magasabb hegységrendszer jött létre. A felgyűrődött hegységeket a külső erők lepusztították. A belső erők hatására hatalmas rögökre töredeztek és egymás mellett elmozdulva kiemelkedtek vagy lesüllyedtek. Az így kialakult Variszkuszi-hegységrendszer közép-európai tagjai a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegyei, a Szudéták és a Lengyel-középhegység,
A Német-középhegység a Közép-európai röghegyvidék része. A hegység a Variszkuszi-hegységrendszer maradványa, ám a felszínén ennél fiatalabb rétegek találhatóak, mivel a középidőszakban tenger öntötte el a területét, és rakta le üledékeit (ebből az időből homokkő, márga, mészkő található itt). Ezt követően az újidőben törésvonalak szabdalták fel, és a feldarabolt rögök kiemelkedtek. Az időszak végén zökken mélybe a Rajna-árok. A szerkezeti mozgásokkal egyes helyeken vulkánosság is párosult, a vulkáni utóműködés jeleként a Rajna-árok szélén fekvő Baden-Badenben meleg gyógyvíz tör fel.
A hegység átlagosan 100 és 1400 méter magasságú, délen az Érchegység és a Fichtel (ez utóbbi az egyik fontos európai vízválasztó) tartozik hozzá, északi részei pedig a Harz-hegység illetve a Türingiai-erdő, amelyek között a lépcsős Türingiai-medence terül el triász üledékes kőzetekkel, de a szélén némi jégkori üledék is található.
Az óidőből származó Lengyel-középhegységhez, amely az ország belső részén található, termékeny, lösszel borított hátságok csatlakoznak. A legmagasabb cseh-lengyel határon húzódó a Szudéták, amely a variszkuszi hegységképződés idejéből származó röghegység, előterében fekszik a szénben gazdag Sziléziai-medence.
A közép-európai gyűrt övezet tájai, részei
A harmadidőszakra tehető az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása. Európa ma legfiatalabb hegységei köztük az Alpok, és a Kárpátok jöttek létre ebben az időszakban
Az Alpok központi részét kristályos kőzetek alkotják, amelyhez északról és délről mészkő és dolomit vonulatok kapcsolódnak. Nyugati- és Keleti-Alpokra oszthatjuk. A nyugati rész a magasabb, itt találhatók a 4000 méternél magasabb csúcsok, köztük az Alpok legmagasabb pontja a 4810 méter magas Mont Blanc. A keleti rész alacsonyabb vonulatai a Kárpátokban folytatódik, amelyet Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti- és Déli-Kárpátokra lehet felosztani.
A Közép-európai-síkvidék tájainak természetföldrajza
A Germán-Lengyel-alföld legfőbb felszínfomálója a jég volt, ez alakította ki az itt jellemző tóhátságokat (Mecklenburgi- Brandenburgi-, Pomerániai- és Mazuri-tóhátság), morénavidékeket, ősfolyamvölgyeket. Ezekre középidei üledékek rakódtak le, amelyeken pedig a pleisztocén eljegesedések időszakának üledékei találhatóak. Az egykori eljegesedések határát északkelet-délnyugat irányú végmorénahalmok jelzik. Délebbre termékeny talajú lösszel borított területek vannak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
