Közép-Európa földrajzi helyzete, határai
Közép-Európa északi-déli irányban a Balti-tengertől az Alpokig, kelet-nyugati irányban a Rajnától a Kelet-európai-síkságig húzódik. Ezen a területen a következő országok fekszenek: Németország, Lengyelország, Svájc, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szlovénia.
A terület éghajlata kontinentális, a magashegységekben hegyvidéki. A nyugati, Atlanti-óceánhoz közelebb fekvő területek az óceáni hatás miatt csapadékosabbak.
Közép-Európa tájai
Közép-Európa változatos felszínű terület. Az északi részén lévő Germán-Lengyel-alföldet északról az Északi- és Balti-tenger, délről pedig a Német-középhegység határolja.
Csehország nagyobbik, nyugati részét a Cseh-medence foglalja el, amit magas röghegységek kereteznek. Keleti részén fekszik a Morva-medence és a Cseh-Morva-dombvidék.
A Sváb-bajor-medence háromszög alakú sík vidék. A Duna völgyétől dél felé az Alpok lábáig terjed. Lengyelország nagy része alföld: az ország 3/4-e 200 méternél alacsonyabban fekszik. Északról délre haladva első a Balti-tenger turzásos, lagúnás partvidéke, majd ettől délre húzódik a Lengyel-alföld tája. Az ország belsejében a Lengyel-középhegység emelkedik. A cseh-lengyel határon a Szudéták röghegysége magasodik, aminek előterében a szénben gazdag Sziléziai-medence fekszik. A Német-középhegység területét a korábbi szerkezeti mozgások következtében medencék és folyóvölgyek tagolják,
Az Alpok vonulatai a Rhone folyó torkolatvidékétől nyugat-keleti irányban húzódnak a Kárpát-medencéig. A Kárpátok északról, keletről és délről ölelik körbe a Kárpát-medencét.