Bevezető
Románia rendkívül sokszínű természeti adottságokkal rendelkezik: a hegységektől az alföldekig sokféle tájtípus előfordul. Az ország képének meghatározó eleme a Keleti- és Déli-Kárpátok koszorúja, amelyek a lánchegység keletkezésekor megsüllyedt Erdélyi-medencét ölelik körbe. A fiatal lánchegységtől délre és keletre alacsonyabb térszínek uralkodnak; síkságok és dombvidékek találhatóak itt. A domborzati viszonyok nagy mértékben befolyásolják az egyes román területek éghajlati viszonyait – amelyek pedig sokszínű mezőgazdaság létrejöttének teremtenek lehetőséget.
Románia földrajzi fekvése, határai
Románia a legnagyobb területű és népességű délkelet-európai ország (238 000 km2, 22 millió lakos). Történelmi magva Moldva (Moldova) és Havasalföld; ezek egyesüléséből jött létre a román állam a 19. század közepén, ezek a területeket szinte teljes egészében románok lakják. Az I. világháború után Magyarországtól Romániához csatolt Erdélyben viszont évszézadokra visszanyúlóan az etnikai és vallási sokszínűség volt a jellemző.
Szerbiával és Bulgáriával alkotott határai nagy részét a Duna képezi. A Duna találkozik a Prut folyóval, amely Románia és Moldova között képez határt. Keleten a Fekete-tenger a határa, más irányokba nem rendelkezik természetes határokkal.
Románia földjének kialakulása, felszíni adottságai, tájai és ásványkincsei
A Kárpátok hegyláncai Románia szinte egészét uralják, legmagasabb csúcsai 2500 métert is elérik. A Keleti-Kárpátok több párhuzamos vonulatból áll, amelyek külön hegységekre bomlanak. A külső ív homokkőből épül fel, a belső vonulatok vulkáni eredetűek. A vulkáni tevékenység helyenként ólom-, cink- és rézércet, illetve néhol vulkáni utóműködést hagyott hátra.
Hargitán néhány százezer éve még működtek a vulkánok – a vulkáni kúpok egy-egy helyen még ma is jól megfigyelhetők. A vulkáni utóműködés részei a szénsavas források (borvizek) és a kénes kigőzölgések (torjai Büdös-barlang, ahol régebben a puskapor gyártáshoz szükséges kenet is bányásztak). A Hargita keleti oldalán fekszenek a zárt, hűvös székelyföldi medencék (Háromszéki-, Csíki-, Gyergyói-medence). Kristályos kőzetekből áll a Déli-Kárpátok, amely Románia legmagasabb és legzártabb hegyvidéke, és több helyen az eljegesedés formálta a felszínét. A vonulaton csak az Olt és a Zsil szurdokvölgye tör át. A Kárpátoktól délre és keletre, Havasalföldön és Moldvában dombságok vannak, amelyeket széles, termékeny, folyók által feltöltött alföldek öveznek.
.jpg "Térkép: Románia szerkezeti-domborzati térképvázlata és ásványkincsei.")
Románia éghajlata és vízrajza
A székelyföldi medencékben hűvös az éghajlat, míg az Erdélyi-medence éghajlata télen-nyáron kb. 3 °C-kal hűvösebb az Alföldnél. Szélein több a csapadék, középső része – azaz a Mezőség – szárazabb (5–600 mm).
A Havasalföld éghajlatának szárazföldi vonásai kelet felé egyre határozottabban érvényesülnek: a csapadék mennyisége folyamatosan csökken. A tél kissé hidegebb, a nyár pedig forróbb, mint Magyarországon. Moldva dél felé lassan alacsonyodó dombvidékének éghajlata nagyban hasonlít a Román-alföldére.
Románia legnagyobb folyója a Duna, amelynek itteni szakasza több mint 1000 km hosszú. Szűk áttörési völgye a Vaskapu-szoros, ahol felduzzasztott vize áramtermelésre is alkalmas (Vaskapu erőmű). További fontos folyók: a Gyergyói-havasokban eredő Olt, a Déli-Kárpátokból eredő Zsil, amelyek a Dunába folynak, illetve a Tiszát tápláló Szamos és Körösök.
Románia élővilága
Romániában található Európa leggazdagabb növényvilága., a terület nagy részét erdők borítják. A Kárpátok gazdag vadvilággal rendelkezik, igen nagy létszámban élnek itt medvék, farkasok, hiúzok, sasok, rókák, zergék – ennek következtében kedvelt vadászterületnek számít.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
