Bevezető
Ausztria a Keleti-Alpok országa. A hegység változatos kőzetekből álló alacsonyabb-magasabb vonulatai az ország területének csaknem kétharmadát foglalják el. Bár a legmagasabb csúcsok abszolút és a vonulatok átlagmagassága sem éri el a szomszédos Svájc értékeit, semmivel sem kevésbé számít „alpesi országnak” Ausztria sem, hiszen természeti képének nagy részét, éghajlatát, vízrajzát a magashegység határozza meg alapvetően, akárcsak a mezőgazdaságét vagy a településszerkezetét.
Ausztria földjének kialakulása, tájai, ásványkincsei
Az ország nyugati és középső részét elfoglaló Alpok vonulatai a Kelet-Alpi-takarórendszer tagjai. Legmagasabb tagjai (Magas Tauern, Grosglockner 3797 m) kristályos kőzetből épülnek föl, amelyek fölül a fiatalabb mészkőrétegek erodálódtak. A kristályos vonulatokat javarészt mészkőből felépülő hegyláncok fogják körül. A vonulatok átlagmagassága keleti irányba, a Duna völgyéig illetve a Bécsi-medencéig fokozatosan csökken, de még a legkeletibb vonulatok is megőrzik magashegységi jellegüket. Az északi Duna-völgy és a Bécsi-medence alacsonyan fekvő vidékek, amelyek az ország fő növénytermesztési vidékei. A cseh és szlovák határ mentén erdővel borított dombvidékek húzódnak.
Ausztria éghajlata és vízrajzi adottságai
A nyugati és déli hegyvonulatok éghajlata hegyvidéki, sok csapadékkal és alacsonyabb hőmérséklettel, szeszélyes nyári időjárással és a hegyvidékekre jellemző övezetes növénytakaróval illetve klímával. A klíma kelet-északkeleti irányba egyre inkább kontinentális jelleget ölt, jellemzők a meleg nyarak és a csípősen hideg telek, a nagy évi hőingás és egyenetlen csapadékeloszlás.
A hegyekből leereszkedő, gleccserek által táplált esetleg karsztforrásokból eredő folyók nagy esésűek, sok zuhataggal tarkítottak. A legnagyobb folyó a Duna, amely az ország északi, alacsony fekvésű részén folyik keresztül, számos vízlépcsővel tarkítva.
Sok az állóvíz, amelyek nagy része glaciális eredetű (tengerszemek, morénatavak stb.) A legnagyobb állóvizek (Boden-tó, Fertő) az ország határain találhatók, és több ország osztozik területükön (utóbbi Magyarország, előbbi Németország és Svájc).
Ausztria élővilága
A hegységek alacsonyan és középmagasan fekvő lejtőit sűrű fenyveserdők borítják. Feljebb megjelennek az üde zöld alpesi rétek-legelők számos ritka és szép virágos növényfajjal. A magasabban fekvő részeken törpefenyvesekkel és havasszépefélékkel (pl. Borzas havasszépe – Rhododendron hirsutum) borított fennsíkok, sziklahavasok találhatók, míg a legmagasabb csúcsok teljesen kopárak. A völgytalpakon a fenyveseket lombos erdők illetve vadon növő gyümölcsfa-ligetek váltják föl. A keleti, alacsony rész egykori lombhullató erdőit mára gyümölcsösök, szántók és szőlőterületek váltották föl.
Az Alpok hajdan nagy számban előforduló nagytestű emlősállatai közül a ragadozókat, a medvét, a farkasokat és a hiúzokat csaknem kiirtották. A nehezen megközelíthető csúcsok közelében, a magasan fekvő almokon és sziklahavasokon azonban előfordulnak zergék és kőszáli kecskék, valamint a hegység kedves rágcsálója, a mormota is gyakori még. Az égen magasan fönn gyakran látni nagytestű ragadozó madarakat (sasok, keselyűk). A természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően a hegyekből korábban eltűnt állatok (pl. farkasok) lassan visszatalálnak korábbi élőhelyeikre.
Ausztria természeti értékei
Fontos gazdasági érték az ásványkincs-vagyon. Kiemelendő például a vasérc (Eisenerz), a magnezit, a kősó, kvarc és az agyag. Egyébként ásványkincsek tekintetében nem túl gazdag az ország.
Nagyon fontos természeti érték a kéznél lévő vízenergia, a hegyekből eredő nagyesésű folyók óriási energetikai potenciállal bírnak (Kaprun pl.).
A tájképi szépségek, a hegyvonulatok, az alpesi smaragdzöld legelők, a kristálytiszta hegyi patakok és tavak, az alpinistákat csábító szikla- és hegycsúcsok, valamint a téli sportok szerelmeseinek igényein egész évben kielégítő magashegyi síterepek jelentik Ausztria egyik legfőbb, legvonzóbb természeti értékét, amelyre az ország legnagyobb bevételt hozó gazdasági ágazata, a turizmus, közvetlenül támaszkodik.