Tananyag választó:
Európa népessége
Jegyzet szerkesztése:
Európa nyelvei
Eszköztár:

Bevezető

A történelmi fejlődés eredményeképpen Európa nyelvi és kulturális szempontból rendkívül sokszínű kontinens. A nyelvek azonban nyelvcsaládokba, illetve azokon belül nyelvcsoportokba és ágakba sorolhatóak, az ezekhez tartozó nyelvek többé-kevésbé hasonlítanak egymásra szókincsükben, nyelvtani szabályaikban. A hasonlóság vagy eltérés főleg attól függ, milyen régen vált szét egy-egy nyelv fejlődése, illetve, hogy mekkora földrajzi távolság volt közöttük.

Európa nyelveinek eredete

A sokszínűség ellenére a lakosság nagy részének nyelve visszavezethető egy közös nyelvre, az indoeurópaira. Az ehhez a nyelvcsaládhoz tartozók mellett a többi csak kisebb szigeteket alkotva jelenik meg. Egyes kisebb nyelvek visszaszorulóban vannak, és egyre kevesebben beszélik őket.

Az újlatin nyelvek

Az újlatin nyelvek az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak, amelyek a latin nyelv beszélt változatából alakultak ki. Kialakulásuk a Római Birodalom idejére vezethető vissza, amikor a latin volt az uralkodó nyelv a Földközi-tenger térségében. Az egyes területeken ebből alakultak ki előbb a helyi nyelvjárások, majd az önálló nyelvek. A ma ismert újlatin nyelvek: portugál, spanyol, katalán, francia, olasz és román. A gyarmatosítás miatt több újlatin nyelv (a spanyol, portugál és a francia) Európán kívül is széles körben elterjedt. Emellett a francia nyelv használata elterjedt a diplomáciai életben (az angol mellett).

A germán nyelvek

A germán nyelvek szintén az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak, és elsősorban Nyugat-európához kötődnek. A legelterjedtebb az angol, amely talán a legelterjedtebb világnyelv, és világszerte több mint 400 millió ember anyanyelve, de több mint egymilliárdnyian beszélik. További germán nyelvek a német, a holland, illetve az északi germán nyelvek (norvég, dán, svéd, izlandi).

A szláv nyelvek

A szlávok szintén az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak. Kelet-Európa, Közép-Európa és a Balkán nagy részén, valamint Európán kívül Észak-Ázsiában beszélik őket, három csoportjuk alakult ki: a nyugati- a dél- és a keleti szláv nyelvek. Ide tartozik a cseh, a szlovák, a szerb, az orosz és a lengyel nyelv is. Mivel nagy területen elterjedtek, a szláv nyelvek igen sokfélék, hiszen sokféle kultúra hatott rájuk. De a szláv nyelvek is hatottak más népekre, így például a magyarban is számos szláv eredetű szót használunk.

Kisebb európai nyelvek

Az urális nyelvek közé tartoznak a finnugor nyelvek, amelyek közé a magyar is tartozik. Összesen körülbelül 24 millió ember beszéli valamelyik finnugor nyelvet, a Kárpát-medencében, Észak-Európában, Kelet-Európában, illetve Szibériában. A magyaron kívül a finnt, észtet és a mordvint beszéli a legtöbben.
A viszonylag kevesek által használt kelta nyelvek az indoeurópai nyelvcsalád nyugati ágához tartoznak. Ide tartozik az ír (gael), a skót gael, a walesi, a cornwalli és a breton. A legtöbben a walesit beszélik, több mint 700 ezren. Az ír nyelv az angol térhódítása miatt Írországban is visszaszorult, és már csak körülbelül 300 ezer ember beszéli anyanyelvi szinten az országban.
Úgynevezett izolált (elszigetelt) nyelveknek nevezzük azokat, amelyek egyetlen nyelvcsaládba sem sorolhatóak. Ilyen a baszk, amelyet Spanyolországban és Franciaországban körülbelül 700 000 ember beszél. Feltételezések szerint a baszk egy olyan nyelv utolsó képviselője, amely az indoeurópai nyelvek megjelenése előtt igen elterjedt lehetett Nyugat-Európában.