Európa nagyszerkezeti egységei
Európa domborzata változatos. Ez a változatosság a nyugati részre korlátozódik. Itt gyűrthegységek, lepusztult röghegységek, feltöltött síkságok találhatók. A nyugati részen a táj képét leginkább a Variszkuszi- és a Kaledóniai-hegységrendszer összetöredezett röghegységei és az Eurázsiai-hegységrendszer tagjai határozzák meg. Keleti részét teljes egészében egy jég által formált síkvidék, a Kelet-európai-síkság tölti ki.
Európa az ős- és előidőben
Az ős- és előidőben alakult ki a kontinens legrégebbi része. A Balti-ősmasszívum (ősföld), amely Európa magját képezi hosszú folyamat eredményeképpen jött létre. A korábban hatalmas hegységek évmilliárdok alatt az alapjukig lepusztultak, a kemény kőzeteik a szerkezeti mozgásoknak ellenálltak. A Balti-ősföldön a lepusztulás eredményeképpen az ásványkincsek (vasérc, rézérc, nikkelérc) közel kerültek a felszínhez.
Európa az óidőben
Az óidőben két fontos hegységképződési időszak is lezajlott, amelyek során a mai Alpoknál magasabb hegységrendszer jött létre. A felgyűrődött hegységeket a külső erők lepusztították. A belső erők hatására hatalmas rögökre töredeztek és egymás mellett elmozdulva kiemelkedtek vagy lesüllyedtek. Az így kialakult Kaldóniai-hegységrendszerhez tartozik a Skandináv-hegység. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja a Német-középhegység, a Francia-középhegység, az Urál.
_wna.JPG "Fotó Európa és Észak-Amerika geológiai határáról Izlandon")
Európa a középidőben
A középidő az óidőtől eltérően nem hegységképződési időszak volt. Ebben a földtörténeti korban nagy területeket öntött el a tenger. Az üledékképződéshez kedvező feltételek hatására vastag mészkő és dolomitrétegek alakultak ki. Az üledékrétegek ősföld egyes részeit is befedték. Ekkor jöttek létre kősó, kőolaj, földgáz és kőszéntelepek is.
Európa a harmadidőszakban
A harmadidőszakra tehető az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása. Európa ma legfiatalabb hegységei a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek, a Dinári-hegyvidék, a Kárpátok, a Balkán-hegység és a Kaukázus jöttek létre ebben az időszakban
Ebben a földtörténeti korban alakultak ki legnagyobb barnakőszéntelepek. Jelentős mennyiségű kőolaj és földgáz is létrejött.
Európa a negyedidőszakban
A negyedidőszak legjelentősebb felszínformáló ereje a jég volt. Az észak felől többször előrenyomuló, majd visszahúzódó jégtakaró letarolta a felszínt. Legnagyobb kiterjedésekor az északi szélesség 50o-ig húzódott és 6,5 millió km2-es területet borított. Vastagsága a 2000 métert is elérte. A lassan mozgó jég csiszoló hatásával több ezer mélyedést vájt ki a kőzetben, ami a jég elolvadása után felöltődött vízzel (pl. Finn-tóhátság). A jégtakaró déli határán lerakott törmeléksánc a moréna. A jégmentes területeken a száraz szelek hatására felkavarodó és leülepedő por vastag lösztakarókat hozott létre, jó alapot biztosítva a későbbi talajképződéshez. A jégtakaró tízezer évvel ezelőtti elolvadásával jött létre Európa mai partvonala.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
