Regionális földrajz | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

Bevezető

Európa klímáját elsősorban földrajzi fekvése (északi mérsékelt öv, Atlanti-óceán szomszédsága), a kontinens tagoltsága és a domborzat határozza meg. Időjárását a mérsékelt övi ciklonok és anticiklonok határozzák meg. Az észak-déli fekvés és az óceántól való távolság az alapvető a helyi klíma alakulásában, amelyet a domborzat módosít. A kontinensen a mediterrán, az óceáni, a nedves és száraz kontinentális, a boreális, a tundra valamint a hegyvidéki éghajlat alakult ki.

Európa éghajlatának rövid jellemzése

Európa egészen kis, északi részét leszámítva az északi mérsékelt övezetben fekszik. Éghajlatára elsődleges befolyással van földrajzi helyzete. Tájainak klímája a mérsékelt övezetre jellemző éghajlattípusokból áll, a kontinens tagoltsága, az Atlanti-óceán (és az Észak-atlanti-áramlás), valamint a domborzat az egyes éghajlattípusok közti átmeneteket fölerősítik, és a szélsőségességeket mérséklik. Az Észak-atlanti-áramlás hatására létrejövő pozitív hőmérsékleti anomália, valamint a magasabb hegységek kevés kivételtől eltekintve kelet-nyugati csapásirányú helyzetének köszönhetően Európa klímája jóval kiegyenlítettebb mint például Észak-Amerika éghajlata, télen jóval kevésbé hideg, nyáron pedig kevéssé forró.

Európa éghajlatát befolyásoló tényezők

Az éghajlatot befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb az Észak-atlanti-áramlás, amely Európa nyugati és északnyugati partvidékének klímájára elsődleges hatással van. Az áramlás a Mexikói-öbölből kiinduló, és az Atlanti-óceánt keresztbe átszelő (északkeleti irányú) meleg Golf-áramlat Európai vége, amely télen a világ legnagyobb értékű (helyenként akár 15 Celsius fokot is elérő) pozitív hőmérsékleti anomáliáját okozza a földrész nyugati partvidékén, de hatása a partoktól távolabb is érezhető. Az áramlás hatása nyáron kevésbé jelentős, a nyugati partokon ekkor az óceán hűtő hatása érvényesül.
A kontinens időjárását a mérsékelt övi ciklonok és anticiklonok határozzák meg, közülük vannak állandó vagy időszakosan állandó légköri képződmények, amelyek uralomra jutása döntő lehet az adott évben egész Európa időjárásának alakulásában. Az Azori-szigetek fölött kialakuló magas nyomású képződmény (azori minimum) meleg és száraz időt hoz, a tőle északra található ciklon, az izlandi minimum csapadékban gazdag időjárást okoz. A nyáron, Irán fölött kialakuló ún. perzsa minimum szívóhatása meleg és esős időjárást eredményez, míg télen Oroszország fölött létrejövő ún. szibériai maximum anticiklon száraz és rendkívül hideg teleket hozhat.
Az óceán mérséklő hatása és a csapadékmennyiség a partoktól távolodva fokozatosan csökken, de köszönhetően a földrész nagy tagoltságának és a domborzati viszonyoknak hatása egészen Kelet-Európáig érezhető.
A domborzat is hatással van a klímára. A magasabb hegyek útját állják az északról betörő fagyoknak illetve a trópusok felől északra tartó meleg léghullámoknak, azonban kisebb akadályt jelentenek a csapadékot szállító nyugati légáramlatoknak. Több hegységnek jelentős éghajlatválasztó szerepe van (pl. Skandináv-hegység, Alpok, Dinári-hegység stb.)

Meleg mérsékelt területek

Szubtrópusi, azaz meleg mérsékelt klímával Európában a déli területeken, a Földközi-tenger mellékén találkozunk. Mivel az itt kialakult éghajlattípus erre a vidékre a legjellemzőbb a Földön, és itt a legtípusosabb, nem véletlen, hogy az éghajlatot mediterránnak nevezik. A mediterrán éghajlat kettős. Télen a mérsékelt övi ciklonok uralják, ami enyhe és csapadékos időjárást eredményez, ezzel szemben a nyár már a trópusi passzátszél leszálló légáramlatának hatására forró és száraz. Mediterrán éghajlat uralkodik az Ibériai-félsziget part menti területein, az Appennini-félszigeten, a Balkán-félsziget dinári és fekete-tengeri partvidékén valamint a félsziget déli részén, továbbá a Földközi-tenger és melléktengereinek szigetein.

Valódi mérsékelt területek

A földrész „törzsterületén” találkozunk valódi mérsékelt éghajlatokkal. A kontinens nyugati partvidékén a kiegyenlített klímájú (tél enyhe és nedves, a nyár hűvös és nedves), csapadékos, napfényben szegény, alacsony hőingással jellemezhető óceáni éghajlat uralkodik. A nyugati partoktól távolodva az óceáni klíma fokozatosan megy át a kontinentális éghajlatba, amely típusosan Kelet-Európában jellemző (tél hideg, nyár meleg, hőingás nagy, a csapadék eloszlása egyenetlen). A két éghajlati terület között (jellemzően Közép-Európában nedves kontinentális az éghajlat, ahol az óceán a csapadék mennyiségét fokozza, eloszlását mérsékli, valamint az évi hőingást is csökkenti valamelyest.

Erdős táj kontinentális területen

Hideg mérsékelt területek

Hideg mérsékelt klímájú vidékek jellemzően Skandináviában az erős klímaválasztó szereppel bíró Skandináv-hegységtől keletre találhatók. Ez a boreális (tajga) éghajlat, jellemzője a viszonylag erős kontinentális hatás (azaz a meleg nyár és hideg tél), a téli csapadék zöme hó formájában esik, amely hosszú hónapokig megmarad. A hosszú hideg telet rövid, de viszonylag meleg és derült nyár váltja föl. A tél hosszúsága délről észak felé egyre növekszik.

A hideg övezet Európában

Sarkköri (ún. tundra) éghajlattal Észak-Európa sarkkörön túli területein, valamint az Északi-Jeges-tenger szigetein találkozhatunk. A hosszú zord telet rövid hűvös nyár váltja föl. A nagy hideg és az erős szelek miatt fásnövények nem nagyon fordulnak elő, jellemző a zuzmókból, törpefüvekből álló tundravegetáció.
Valódi sarkvidéki (állandóan fagyott) klíma jellemzi a Spitzbergák (Svalbard) szigetvilágát.

Függőleges övezetesség Európában

A magasabb hegyvidékeken jellemző a függőleges övezetesség, amely alakulása a földrajzi helyzethez kötött. A legteljesebb övezetesség kontinensünk legmagasabb hegyvidékén, az Alpokban alakult ki, ahol a hegy lábánál lévő nedves kontinentális klíma fokozatosan megy át a hideg mérsékelt hegyvidéki tajga éghajlatba, amelyet a magasság növekedésével a hegyi tundra éghajlat(sziklahavasok), majd a legmagasabb csúcsokon az állandóan fagyott éghajlat követi. Övezetesség jellemző még a Pireneusokra és a Kárpátokra is, de nem olyan teljességében, mint az Alpoknál.

Hegyvidéki övezetesség