Tananyag választó:
Spanyolország földrajza
Jegyzet szerkesztése:
Spanyol tájakon
Eszköztár:

Bevezető

Az Ibériai- (más néven Pireneusi-) félszigeten elhelyezkedő Spanyolország természeti arculatát elsősorban lepusztult röghegységek határozzák meg. Az ország több, külön fejlődési utat bejárt történelmi tájegységből áll, amelyek kultúrája, nemzetiségei, és az ott beszélt nyelvek is különböznek.

Földrajzi tájegységek

Spanyolország területének nagy része magas térszín: az országot a Pireneusok fiatal lánchegysége választja el Európa középső területeitől, délen pedig a Sierra Nevada vonulatai helyezkednek el. Az ország túlnyomó részét a Mezeta („asztal”) 700–800 m magas, fennsíkja adja, amely jobbára a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos kőzetekből áll. A Mezeta felszíne nem egyenletes, kettéosztja a Kasztíliai-választóhegység, szélein pedig röghegységek szegélyezik. Nagyobb alföldek csak a fő folyók mentén alakultak ki, így északon az Ebro vidékén és a Guadalquivír mellékén (Andalúzia).

Pireneusok
Pireneusok

Történelmi-földrajzi tájegységek

Az ország középső részén található történelmi Kasztília területe a spanyol nyelv bölcsője, amely két tájegységre, Ó- és Új-Kasztíliára osztható. Itt található az ország fővárosa, Madrid. Az Ebro-medencében található Aragóniából indult a félsziget visszahódítása az araboktól a 11. században. Kasztília és Aragónia egyesülése vezetett Spanyolország létrejöttéhez. A keleti partvidéken fekvő Katalónia Spanyolország egyik legfejlettebb tartománya, fejlett iparral és turizmussal. Hasonló fejlettségi értékekkel rendelkezik Baszkföld, amely elsősorban nehéziparának köszönheti kedvező helyzetét.
A gallegók által lakott Galícia volt az első stabil állam a területen a Római Birodalom bukása után – e korai állam déli részei ma Portugáliához tartoznak. A délen fekvő Andalúzia a 8. és 14 század között arab uralom alatt állt – ennek nyomát őrzik a mór emlékek, amelyek például Granadában is nagy számban megtalálhatóak.

A Kanári-szigetek.

Az Atlanti-óceánban található szigetcsoport hét nagyobb és több kisebb szigetből áll. Ismert turistacélpont, amelynek az éghajlata a Kanári-áramlás miatt a földrajzi helyzetéhez képest várthatónál hűvösebb. Évente mintegy 12 millióan keresik fel a szigeteket (főleg britek, németek és spanyolok), így az idegenforgalom a GDP 32%-át adja. A turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság foglalkoztatja az itt élőket.

A spanyol tájak éghajlata és a fontosabb folyók

A Pireneusi-félszigeten három (az egész ország területén pedig négy) különböző éghajlat is megtalálható, természetesen ez befolyásolja a mezőgazdaságot is. Az északnyugati területeken óceáni éghajlat jellemző, magasabb csapadék mennyiséggel, és alacsonyabb átlaghőmérséklettel. A Mezeta éghajlata száraz kontinentális, évente mindössze 400–500 mm csapadékot kap – a szárazságot fokozza, hogy a fennsíkot hegységek veszik körbe. Végül a Földközi-tenger partvidékén, a Baleár-szigeteken, és délen, Andalúziában pedig mediterrán éghajlat jellemző. Emellett az országhoz tartozó Kanári-szigeteken szubtrópusi az éghajlat, a Kanári-áramlás okozta hatás miatt egész évben kellemes hőmérséklettel.
Az ország legbővízűbb folyója az északon található, 910 km hosszúságú Ebro, amely a Földközi-tengerbe ömlik. A második legjelentősebb vízfolyás a több mint 650 km-es Giadalquivír amely az Atlanti-óceánba folyik.