Dél-Amerika ősmasszívumai
Dél-Amerika legidősebb tájai szintén ősmasszívumok, méghozzá kiemelt helyzetben lévő magasföldek, hegyvidékek: a Brazil-felföld és a Guyanai-hegyvidék.
A Guyanai-masszívum Dél-Amerika északkeleti részén, kb. 1 millió km2-es területen terül el. Nyugati része 2500-3000 m magas, óidei és középidei vörös homokkőtakaróval fedett, igen ellenálló, kvarcittal átjárt táblavidék, fedett ősmasszívum.
Összetöredezett, vetődéses felszínét a szél és a víz munkája nyomán keletkezett lapos fennsíkú, lápokkal borított, meredek falú szigethegyek, a tepuik jellemzik. A táblahegyek mély völgyei zuhatagosak. Itt található a Föld legmagasabb vízesése, a 979 m magas Angel-vízesés. A hegyvidék észak és dél felé is lépcsővidékbe megy át az Orinoco, ill. az Amazonas felé. A Guyanai-hegyvidék keleti része fedetlen, ősi gránit és gneisz kőzetei lealacsonyodó tönkfelszínt alkotnak (1200-400 m).
A Guyanai-hegyvidék vasércben, bauxitban, aranyban, gyémántban és fában gazdag.
A Brazil-felföld Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű ősföldje (5 millió km2), az atlanti partvidék felé aszimmetrikusan kiemelt térszín, meredeken szakad az óceánra. Az egykori táblavidék a feldarabolódás miatt rögvidékre emlékeztet. Több lépcsős beszakadással keletkezett hegységekkel (serrák) és köztük lévő fennsíkokkal (platók) jellemezhető.
A Brazil-felföld ősi kőzetei (gránit, kristályos pala) csak az atlanti partvidék 2500 m-nél magasabb serráiban vannak a felszínen. A Brazil-felföld lealacsonyodó belsejét vastag triász, kréta és harmadidőszaki üledéktakaró és vulkáni láva, bazalt fedi.
A Brazil-ősmasszívum az ásványkincsek és drágakövek tárháza. Vasérc, mangánérc, króm, nikkel, ón, csillám, ezüst, arany, bauxit, magnezit, foszfát, uránérc és drágakövek: gyémánt, smaragd, hegyikristály, topáz, turmalin, korund, zafír, akvamarin, rózsakvarc, ametiszt nagy mennyiségben találhatók itt.
Dél-Amerika hegységei
Dél-Amerika mai morfológiai képének kialakulásánál az óidei hegységképződésnek nem volt jelentős szerepe. Dél-Amerika fiatal gyűrthegysége az Andok, 9000 km-rel, a Föld leghosszabb hegysége. Keskeny párhuzamos láncai 150-800 km szélességben behálózzák a Dél-Amerika északi és nyugati partjait. Az Andok vonulatai hol szétágaznak és nagy fennsíkokat vesznek közre, pl.: a Bolíviai-fennsík, hol pedig összetorlódnak. Ezen az alapon - az egyébként -felépítésében egyöntetű hegységvonulatot - 3 részre: az Északi-Andok, a Középső-Andok és a Déli-Andok vidékére tagolják.
Az Andok születésénél legfőképpen két lemez ütközését kell kiemelni: a Dél-amerikai szárazföldi lemez és az óceáni típusú Nazca-kislemez ütközését. Az Andok vonulatait a vulkáni működés színes- és nemesfémekkel gazdagította. Ma is működő, vagy éppen szunnyadó vulkánjai: a Tolima, a Cotopaxi, a Cimborázó, az Andok legmagasabb pontja: az Aconcagua (6959 m). Az Andok parti síkságai alatt (Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban), ill. kisebb-nagyobb medencéiben (Argentínában, Bolíviában) kőolaj és földgáz található. A kolumbiai láncok aranyban, platinában, smaragdban, kőszénben gazdagok. Peruban aranyat, ezüstöt, színesfémeket (főleg rezet, ólomércet), vasércet és foszfátot bányásznak. Az "ónországban", Bolíviában ezüst, ón, réz, kén, míg a "rézországban", Chilében réz, ezüst, foszfát, kősó, salétrom kitermelése folyik. Argentínában rezet, uránércet, kevés szenet és vasércet bányásznak.
Dél-amerikai medencék, síkságok
Dél-Amerika legfiatalabb részei a harmadidőszak folyamán kialakult medencék.
A legkisebb az Andok és a Guyanai-hegyvidék között elterülő Orinoco-medence. Központi része tökéletes síkság, nyugati részét az Andokból sugarasan lefutó folyók dombvidékké szabdalták. A medence névadó folyóján, az Orinocón kívül, az Andok folyói töltögetik. A folyóvölgyeket jellegzetes sík táblák (mezák) kísérik. A 34 000 km2 Orinoco-deltavidéken a folyó hat nagy és több kisebb ágra bomlik, hatalmas mangrove mocsarat táplálva. Ez a terület nagyon gazdag kőolajban és földgázban.
Dél-Amerika, egyben a Föld legnagyobb medencéje (kb. 5 millió km2), az Amazonas medencéje. Az Andok és Dél-Amerika két felszínen lévő ősmasszívuma fogja közre, a kelet felé tölcsér alakban elkeskenyedő medencét. Közepén Földünk legbővizűbb folyója, az Amazonas hömpölyög. A folyó völgye 15-20 km, torkolati szakaszán 100 km széles. Vízvidékét a több mint 1 millió km2-nyi Paraná-Paraguay-medence felé, keskeny és alacsony (400-600 m) gneiszboltozat választja el. Az Orinoco felé északon nincs igazi vízválasztója. Aljzata mélybe zökkent ősföld. A Paraná-Paraguay-medence hasonló keletkezésű, mint az Amazonas-medence. A két névadó folyó mentén elnyúló teknő alakú medencét, még a pleisztocénben tenger borította. Feltöltődésében nagy szerepet kapott a két folyó vízrendszere, de az Andok felől a jégkorszakban finom port szállító szél is. Hatalmas lösztakarók alakultak ki. A medence nagy tájai a mocsaras Paraguay-alföld (Pantanal), Dél-Amerika legszárazabb, legforróbb területe a Gran Chaco, a lösszel fedett, dúsfüvű Pampák és a két folyó köze, a Folyamköz (Argentin-Mezopotámia).
A Paraná-Paraguay-medence nyugati és déli határát a szilur (Pampai Sierrák) és kréta időszaki táblarögök (Patagóniában) jelölik ki.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
