Brazília jellemzői
Brazília a Föld 5. legnagyobb, Dél-Amerika legkiterjedtebb állama. Területe 8,5 millió km2.
Egyben a Föld 5. legnépesebb országa is, de ha az EU-t is belevesszük, akkor csak 6., 202 millió főjével (2010). Latin-Amerika gazdaságilag legerősebb országaként, a jövő zálogaként emlegetik a közgazdászok. Leglakottabb területei a tengerparton, a keleti sávban vannak, míg a legelzártabb területeket Amazóniában, a trópusi esőerdőben találjuk. Sajátos szubkultúrát ad a nagyvárosokra jellemző bádogviskós „favelák” alkotta nyomornegyed és a nagyon elit, modern felhőkarcolókkal jellemzett luxus villanegyed. Ez a kétarcúság rányomja bélyegét a gazdaságra is. Ráadásul a brazil-földek 80%-a, a lakosság 5%-nak kezében van.
Az ország fővárosa sokáig a tengerparti Rio de Janeiro volt. A brazil állam 1960-ban helyezte át hivatali székhelyét a Brazil-felföldre, az újonnan felépített, madáralaprajzú fővárosba, Brazíliavárosba. Azt sugallva ezzel is a brazil és külföldi működő tőkének - gazdasági beruházásokat ösztönözve -, hogy Brazília belsejében vannak még fejlesztésre váró területek.
Az ország felszíne hármas tagozódású: északon: a Guyanai-felföld s DK-en a Brazil-felföld ősmasszívumok, valamint középső részét nagy kiterjedésű, harmadidőszaki tengeröböl feltöltésével keletkezett síkság, az Amazonas-alföld jellemzi.
A Guyanai-hegyvidék kb. 1 millió km2 kiterjedésű ősföld, ennek csak töredéke nyúlik át Brazíliába, de mégis itt van Brazília legmagasabb pontja: a Pico de Neblina, 3139 m. Itt a nyugati részen emelkedik, ahol 2500-3000 m magas, óidei és középidei vörös homokkővel fedett, igen ellenálló, kvarcittal átjárt táblavidék van a felszínen. A Guyanai-ősmasszívum keleti része fedetlen ősmasszívum, ősi gránit és gneisz kőzetei lealacsonyodó tönkfelszínként keretezik északkeletről az Amazonas-medencét (1200-400 m). A Guyanai-ősmasszívum gazdag ásványkincsei közül (vasérc, bauxit, arany, gyémánt és fa), Brazília területére értékes aranymezők nyúlnak át.
Brazil-felföld: Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű ősföldje 5 millió km2 – több lépcsős beszakadással keletkezett hegységekkel (serra) és köztük lévő fennsíkokkal (plato) jellemezhető. Ősi kőzetei: gránit, csillámpala csak az Atlanti-partvidék 2500 m-nél magasabb serráiban van a felszínen. A Brazil-felföld lealacsonyodó belsejét vastag triász, kréta és harmadidőszaki üledéktakaró és vulkáni láva: bazalt fedi. A partvidék leghíresebb, harang alakú, trópusi gránit szigethegyei, pl.: a Cukorsüveghegy – Rio de Janeirónál van. A Brazil-felföld nyugati részét nagykiterjedésű fennsíkok, táblásvidékek jellemzik: Minas Gerias (ejtsd: minasz zserajsz) ásványkincsekben leggazdagabb területe: vasérc, nehézfémek (arany, ezüst), gyémánt, drágakövek jellemzik. De a Brazil-felföld más ásványkincsekben is bővelkedik, mangánérc króm, nikkel, ón, bauxit, foszfát, uránérc, smaragd, hegyikristály, topáz, akvamarin, zafír, korund, rózsakvarc, ametiszt. A felföld leghíresebb vízesése az Iguaçu-vízesésrendszer a Paraná-fennsíkon.
Brazília másik nagy régiója az Amazonas-medence – az Amazonas vízrendszeréhez kötődő mellékfolyók által feltöltött medence, a Föld legnagyobb medencéje 7 millió km2 – a Föld legbővízűbb folyójának alföldje. Az Amazonas folyóvölgye 15-20 km széles, a torkolatvidéke 100 km szélességű. A medence alatt folytatódik az ősmasszívum.
Brazília éghajlatára a trópusi övezet uralma jellemző. Az Amazonas vidékén egyenlítői éghajlat, a Brazil-felföldön szavanna, délkeleten Rio de Janeiro környékén a mérsékelt övezetbe tartozó szubtrópusi monszun éghajlat fejlődött ki.
A legfontosabb folyamrendszer az Amazonas és a Paraná-Paraguay-rendszer. Az Iguaçun 200 vízesés alakult ki. Nem messze a vízesésétől a Paraná folyón építették meg Földünk második legnagyobb vízierőművét, az Itaipu vízerőművet.
Brazília két nagy régiója
Brazília két nagy régiója: ÉK- és DK-Brazília mutatja meg igazán Brazília gazdasági kettősségét. Természetföldrajzilag ÉK-Brazília a Brazil-felföld elvégződésénél és nagyrészt az Amazonas-medence ÉK-i vidékére összpontosul, fejletlen infrastruktúrával, tőkehiánnyal küszködő régió, Brazília „szegényháza”, de egyben a jövő lehetőségével ásványkincs-vagyonát (vasérc, bauxit, mangánérc, rézérc, gyémánt) és a selfrégió kőolajkészletét tekintve. A partvidék cukornádültetvényeivel, míg a parttól távolabb önellátásra kényszerült kisgazdaságok mellett a nagybirtokokon: gyapot-, szizál- és kakaótermesztéssel foglalkoznak. A régió központjai: a tengerparti Belém (alumíniumkohászat), Fortaleza (kőolajfinomítás), Recifé (vegyipar, gumigyártás, repülőgépgyártás, textilipar, bőripar), Salvador (vas- és színesfémkohászat, kőolajfinomítás). ÉK- és egyben Belső-Brazília fejlődésének megindulását várják az Amazóniai-medencét délről szegélyező Transzamazóniai-autópályától. (Belső-Brazília, Amazónia nagyvárosa is: Manaus, csak hajózható folyami kikötőhelyként lett kereskedelmi és ipari nagyváros (a vegyipar, a számítástechnika, a faipar fellegvára).
A másik régió a legfejlettebb, legiparosodottabb, mezőgazdaságilag is a legfontosabb része az országnak DK-Brazília, a Brazil-felföldön, ill. a parti síkságon. Virágzó gazdaságának alapját a kávéültetvények és a bányakincsek (Minas Gerais-i vasérc- és mangánérc-telepek) teremtették meg. A kávé-monopólium helyébe ma már változatosabb gazdálkodás lépett: szója, cukornád, citrusfélék, gyapot, rizs és japánok által létesített zöldségkertészet.
Legfontosabb központjai és jellemző ipari tevékenységük: Volta Redonda (kohászat), Belo Horizonte (bányavidék, vas- és színesfémkohászat, autóipar, számítástechnika), São Paulo (a pénzügyi élet és az ipar fellegvára: autóipar, repülőgépgyártás, elektronika, vegyipar), Santos (legfontosabb exportkikötő, kohászat, vegyipar – az import kőolaj feldolgozója), Rio de Janeiro: élelmiszer- és textilipar fellegvára, elektronika, hajógyártás, kőolajfinomítás, Brasília (államigazgatási központ). Amúgy Dél-Brazília a mérsékelt övezeti növényei révén az ország éléstára.