Ázsia éghajlati területei
A sokféleség és az ellentétesség rányomja bélyegét Ázsiára, a szélsőségek kontinense.
Ázsiában a Föld valamennyi éghajlati övezete megtalálható.
1. Ázsia É-i peremét képező jeges-tengeri-szigetek, a hideg övezet sarkvidéki övének hideg, állandóan fagyos éghajlati területébe tartoznak.
2. Ázsia jeges-tengeri partvidékén mindenütt kifejlődött, a hideg övezet sarkköri övének tundra éghajlata.
3. Ázsiában a legnagyobb területen az Urál-hegységtől egészen Kamcsatkáig a mérsékelt övezet hideg-mérsékelt övére jellemző szubarktikus éghajlat (= tajga éghajlat) jött létre. (Megjegyzés: az Urál-hegység, nem éghajlatválasztó hegység, itt Ázsia földrajzi határaként szerepel. Nyugati oldalán ott is kifejlődtek az éghajlati, növényzetei övek, tundra, dél felé a tajga).
4. A nyugati fekvésű Urál-folyótól az 50. földrajzi szélességi foktól dél és kelet felé az Altájig, Kelet-Ázsiában Japán közepétől észak felé, a Koreai-félsziget kontinenshez illeszkedő részén és Északkelet-Kínában, Mandzsúriában a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övének nedves kontinentális éghajlata fejlődött ki.
5. Kis-Ázsiában az Anatóliai-magasföldön, Belső-Ázsiában az Altájon túl Mongóliában és Kelet-Kínában a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övének száraz kontinentális éghajlata az uralkodó.
6. Belső-Ázsia elzárt medencéiben (Takla-Makán, Tarim, Dzsungária, Góbi), valamint a Kaszpi-tenger K-i felétől a Kopet-dag és a Pamír előteréig, ill. a mongóliai félsivatagok területéig, a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övébe tartozó, mérsékelt övezeti félsivatagi, sivatagi éghajlat jellemző.
7. A Földközi-tenger partvidéke és a Fekete-tenger partvidéke mentén a mérsékelt övezeti meleg-mérsékelt övi (szubtrópusi övi), mediterrán éghajlat a meghatározó.
8. Eurázsia K-i oldalán: a Kínai-alföldön, Japán középső részétől D-re, Dél-Koreában, a mérsékelt övezet meleg-mérsékelt övének (szubtrópusi övének) másik változata, a mérsékelt övezeti monszun éghajlat (= szubtrópusi monszun éghajlat) alakult ki.
9. Dél-Ázsia nagy kiterjedése miatt a trópusi övezet nagy területen érvényesül. Az Arab-félszigeten, Irán D-i részén és a Thar-sivatagban, a trópusi övezet térítői övi sivatagi, félsivatagi éghajlata jött létre.
10. Elő- és Hátsó-Indiában az elzártabb medencékben, a magasfennsíkok területén a trópusi övezet átmeneti övének szavanna éghajlata is képviselteti magát.
11. Elő- és Hátsó-India a tipikus trópusi övezetbe tartozó, trópusi monszun éghajlat területe.
12. Indonézia területét és Maláj-félsziget partvidékét a trópusi övezet egyenlítői övének egyenlítői éghajlata jellemzi.
13. Az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer magashegyláncaiban, Belső-Ázsia magashegyvidékein, magasfennsíkjain (Tibetben, Pamírban) a hegyvidéki övezetesség intrazonálisan mindenütt jelen van a hegyvidéki éghajlatával.
Ázsia folyói
Észak-Ázsia folyói a Jeges-tenger vízgyűjtő területéhez tartoznak. Az Ob-Irtis ikerfolyó, a Föld 5. leghosszabb (5570 km), Ázsia 2. legjelentősebb folyamrendszere. A Nyugat-szibériai-alföld vizeit vezeti le a Kara-tengerbe, tölcsértorkolattal. Az Ob az Altájban ered két forrásággal. Az Irtis, az ikerfolyó hosszabb, bővizűbb része, a Mongol-Altájból fut le. A Jenyiszej-Angara-Szelenga a Föld 6., Ázsia 3. leghosszabb folyam-rendszere, ugyanakkor Ázsia legnagyobb vízgyűjtőjével (3,1 millió km2) rendelkezik. Vízrendszere aszimmetrikus, mivel baloldalán nincs jelentősebb mellékfolyója. A tölcsértorkolattal Kara-tengerbe ömlő Jenyiszej, a Szelenga és az Angara által a Bajkál-tó vizét, míg fő vízvidéke révén: a Szaján, a Bajkál-tó körüli hegyvidék és a Közép-szibériai-fennsík nyugati részének vizeit szállítja a Nyugat-szibériai-alföldön keresztül. A Léna Ázsia 5. leghosszabb folyama. A Bajkál-hegységben ered, a Közép-szibériai-fennsík K-i felének, illetve a Sztanovoj-hegység É-i részének folyóit gyűjti össze. A Léna-medencén keresztül kanyarogva deltatorkolattal éri el a Laptyev-tengert. A déli magashegységekből kiérő óriásfolyók bővizű folyókként folytathatják útjukat az alacsonyabb térszínek felé. Jégdugulásos árvízzel áradnak. A jeges páncél felengedésével hatalmas mocsárvilágot éltetnek.
A vízfolyásokban gazdag Kelet-Ázsia vízrajzilag a Csendes-óceán peremtengereinek (az Ohotszki-, a Sárga-, a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tenger), valamint a Japán-beltengerének vízgyűjtő medencéjéhez tartozik. A Tibeti-magasföldig is fölhatoló vízgyűjtő vidék, több nagy folyót, folyamot is táplál: a Föld 2. leghosszabb folyóját, a 6300 km hosszú Jangcét (Csancsiangot); az 5464 km-es Sárga-folyót (Huanghot), amely a Föld 5. leghosszabb folyama; az Amurt és a dél-kínai Hszi-csiangot. A folyók vízjárása az éghajlatnak megfelelően ingadozó, a Hszi-csiang kivétel. A szubtrópusi monszun területeken hömpölygő folyók télen kevés vizet szállítanak, míg nyáron áradásukkal veszélyeztetik környezetüket. A nyári magasvízállás megkönnyíti az alföldeken lévő öntöző csatornák vízellátását, a szántók elárasztását. A sok hordalékot szállító folyók termékeny iszapjukkal nemcsak a szántókat lepik be, hanem saját medrüket is gyorsan feltöltik, így állandó árvízveszélyt jelentenek. Kelet-Ázsiában építették meg a Föld leghosszabb (1780 km) mesterséges csatornáját, a Nagy-csatornát, ami a Jangcét és a Sárga-folyót köti össze. Itt építették meg a Jangce medrében a világ legnagyobb gátrendszerét (500 km hosszú) és 18 200 MW-os erőművét: a Három Szurdok Gátat, több mint 1,3 millió ember áttelepítése árán, 2009-ben adták át.
Délkelet-Ázsia folyói a Csendes-óceán (Dél-kínai-tenger) és az Indiai-óceán vízgyűjtő területéhez tartoznak. Az Indokínai-félsziget hosszú és bővizű folyókban a Föld leggazdagabb területe. A félszigeten öt nagy folyó található. Közös jellemzőik: 1. A magas, járhatatlan Kelet-tibeti-hegyvidékben erednek. 2. Vízjárásuk a monszunesők miatt erősen ingadozó. 3. Síkságokat töltenek fel nagy mennyiségű hordalékukkal. 4. Deltával torkollanak a sekély öblökbe, tengerekbe. 5. Vizüket öntözésre használják. 6. Jelentős rajtuk a folyami hajózás.
A félsziget leghosszabb folyója a Dél-kínai-tengerbe ömlő Mekong (4023 km).
Dél-Ázsia vízhálózata sűrű. Folyói az Indiai-óceán vízgyűjtőjéhez tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy vízjárásuk nagyon ingadozó, a nyári monszun idején sok, máskor kevés vizet szállítanak. Vizüket öntözésre, halászatra, hajózásra és energiatermelésre használják. A legjelentősebb folyói: az Indus (amely az Arab-tengerbe), a Gangesz és a Brahmaputra (amelyek közös deltával a Bengál-öbölbe ömlenek). A Thar-sivatagot átszelő, hatalmas deltát építő Indus, Ázsia 12. legbővizűbb folyója. A Himalája és Transzhimalája közti tektonikus völgyben, Tibet DNy-i részén ered. A Gangesz: a Hindusztáni-alföld legnagyobb folyama, az Indusnál valamivel kisebb, de sűrűbb vízhálózatú, s bővizűbb. A Himalája D-i lejtőjén ered, mellékfolyói a Himalája D-i, illetve a Dekkán ÉK-i oldaláról futnak le. A Brahmaputrával közös deltát épít a Bengál-öbölben (kb. 80 000 km2-en). A pusztuló delta egyes ágai tölcsértorkolattá szélesedtek. Nyári hatalmas árvize termékeny alföldjén, gondosan művelt, sűrűn lakott területeket veszélyeztet. A hinduk szent folyója. Brahmaputra: Ázsia 5. legbővizűbb folyója Tibetben ered, az Indus eredetének közelében, a Himalája és a Transzhimalája között. Felső szakaszát Cangpo-nak nevezik. Az Indushoz hasonlóan hatalmas keresztvölgyben töri át a Himaláját.
Délnyugat-Ázsia vízrajzilag lefolyásos tengerparti vidékekre és lefolyástalan medencékre különül. Az Arab-félszigeten nagyobb állandó vízfolyás nem alakult ki. Vízhálózata ritka. Az időszakos folyói a vádik. Esőzések idején szállítanak csak vizet, különben szárazak. Mezopotámia két folyója a Tigris és az Eufrátesz a Perzsa-öbölbe ömlenek közös folyószakasszal (Shatt el Arab). A folyók öntéstalajuk révén teszik termékennyé Mezopotámia "folyók közti föld"-jét. Vizüket öntözővízként, villamosenergia-forrásként hasznosítják.
Tavak Ázsiában
Számszerint viszonylag kevés tó található Ázsiában. Viszont itt található a Föld legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger, mint epirogenetikus eredetű süllyedék-tó. Ugyanakkor reliktikumtó is, mivel tengermaradvány, a jégkorszakban még összefüggött a Fekete-tengerrel. (371 ezer km2 területű, 4,5-ször nagyobb, mint Magyarország.)
Ázsiában van a Föld legmélyebb, tektonikus eredetű tava: a Bajkál-tó (31500 km2, -1 620 m). Dahai-núr a mongol elnevezése, ami Szent-tavat jelent. Több vize van, mint a nagyobb területű, de sekély Balti-tengernek. A Föld jelentős édesvízkészlete, kb. 20 %-a itt található meg. Vize tiszta, 40 m-ig átlátszó. A Bajkál-tó kb.: 700 km hosszú, 100 km széles, árkos süllyedés eredménye. Egyetlen lefolyása van, az Angara.
Ezen a kontinensrészen van a Föld legalacsonyabb víztükrű tava is, a Holt-tenger. 405 m mélyen helyezkedik el a víztükre, feneke még 398 m-rel lejjebb. Feneke a Világtenger szintjéhez viszonyítva -803 m mélyen fekszik, tektonikus eredetű árokban. Sótartalma: 27-31 %. Kálium (K+), nátrium (Na+) sóit, a tó vizének párologtatásával bányásszák.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
