Kína határai
A majdnem Európa nagyságú (9,6 millió km2) Kína a Föld harmadik legnagyobb területű állama, a Föld legnépesebb országa 1 332 millió fővel (2010.), a Földön minden ötödik ember kínai. Kína Belső- és Kelet-Ázsiában helyezkedik. Tengeri határai: keleten a Pohaj-öböl, a Sárga-tenger, a Kelet-kínai-tenger és délen a Dél-kínai-tenger. Határvidékeinek és folyóinak nagy része természetes földrajzi határ. A Tien-san és a Mongol-Altáj részben határhegységek. A Pamír, a Karakorum, a Himalája, és a Kelet-tibeti-hegyláncok magas falként tornyosulnak délen a határországok között. A száraz medencék: Dzsungária, Külső-Mongólia: Góbi-sivatag, Belső-Mongólia az élővilágnak, az embernek egyaránt földrajzi elterjedési akadályt jelentenek. A Nagy- és a Kis-Hingan-hegység előterében kanyargó Amur-folyó és az Usszuri-síkságot töltögető Usszuri természetes határfolyók. Kína politikailag határos Oroszországgal, Mongóliával, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal, Afganisztánnal, Indiával, Nepállal, Bhutánnal, Mianmarral, Laosszal, Vietnammal és Észak-Koreával (KNDK).
Sokáig Kína északi határát jelentette a társadalmi-kulturális határvonalat is jelentő, építészeti csoda, kínai Nagy Fal, ami több mint 5000 km hosszú, 8-12 méter magas, talapzatánál 6,5-8 méter széles és még a Holdról is látható. Megépítése 2000 éven át tartott, 700 000 emberáldozatot követelt. Ez az erődítményrendszer 20 000 db emeletes őrtornyával volt hivatott megvédeni az északi nomád népektől Kínát. Nem kis szerepe volt abban, hogy a népvándorlások hullámai nem dél, hanem nyugat felé,
Európa irányába tolódtak. Később rendeltetésének már nem felelt meg, mivel az észak felől támadó tatárok és mongolok betöréseit éppúgy nem tudta megakadályozni, mint azt sem, hogy a mandzsuk meghódítsák Kínát.
Kína földjének geológiai múltja
Kína legidősebb képződményei: a Kínai-ősföld összetöredezett darabjai. Ezek az ősfölddarabok Kína földjén hol a felszín alatt: magasfelföldek (Tibet, Takla-Makán, Dzsungária) és a keleti alföldek (Mandzsu-medence, Kínai-alföld) alapjaként, befedetten találhatók; hol pedig a felszínen, olykor óidei és középidei üledékkel takartan, kiemelt, töréses, rögös lépcsővidékként (Dél-kínai-hegyvidék) tornyosulnak.
Az óidő Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységképződése érintette Kína földjét. Észak felől kaledón rögök keretezik a Dzsungáriai-medencét, pl.: a Mongol-Altáj, míg a variszcida képződmények - megfiatalodott, kicsipkézett, eljegesedett láncos rögvonulatként -, kísérik a nyugati magasabb magasföldeket - a Takla-Makán-medencét: a Tien-san és a Kun-lun; míg Tibetet szintén a Kun-lun. A fiatal harmadidőszaki gyűrthegységek: a Himalája, az alacsonyabb idősebb elemet is tartalmazó: Tibeti-Himalája (Transzhimalája), valamint a fiatal Karakorum és a Kelet-tibeti-hegyvidék az Eurázsiai-hegységrendszer himalájai övezetéhez tartoznak. Ekkor emelkedett ki az ősi alapú Tibeti-magasföld is. A hegységek és a magasföld létrejöttét az Eurázsia-lemez szárazföldi lemez és az Indo-ausztráliai-lemez szárazföldi lemezrészének ütközése okozta.
A legfiatalabb földtani képződmények: a harmadidőszaki és negyedidőszaki tengeri, tavi, folyóvízi, szél általi lerakott üledékek a magasmedencékben (Tibet, Takla-Makán, Dzsungária, Mongol-medence) valamint az alföldi térszíneken (Mandzsu-medence, Kínai-alföld, a Jangce-medencék: Vörös-/Szecsuáni/- és a Vuhani-medence). A legtöbb negyedidőszaki szél által szállított üledék: a por, a Mongol-medence: Góbi-sivatagából került Észak-Kína sztyeppföldjére, a Sárga-folyó völgyvidékére és löszként szilárdult meg, pl.: Ordosz-fennsíkon.
Nyugat és kelet ellentmondásai
Az ország földtanilag, domborzatilag, éghajlatilag és vízrajzilag két nagy részre tagolódik: Nyugat- és Kelet-Kínára. Egy ritkán lakott (a lakosság 1/6-a él itt), gazdaságilag elmaradottabb, zártabb vidékre és egy sűrűn lakott (a lakosság 5/6-val), gazdaságilag lüktetőbb, nyitottabb területre különül.
Nyugat-Kína óidei láncos röghegységek és a harmadidőszaki lánchegységek vidéke. Magas hegységei között magasan fekvő fennsíkok és medencék foglalnak helyet. Az óceánoktól távol fekvő (1000- 2000 km) hegységektől is körülzárt magasföldek, fennsíkok és medencék éghajlata száraz. Egy részük sivatag, másik részük száraz sztyeppvidék. Nagyrészt lefolyástalan, belső-ázsiai területet ölelnek fel.
Tájai:
1. Tibet (Karakorum, Transzhimalája, Himalája, Kun-lun)
2. Tarim-medence (Pamír, Kun-lun, Altin-tag, Tien-san)
3. Dzsungáriai-medence (Tien-san, Mongol-Altáj)
4. Mongóliai-medence (Belső-Mongólia) Góbi, Ordosz-fennsík.
Addig, amíg Nyugat-Kína az eurázsiai gyűrt övezethez tartozik, Kelet-Kínát a másik fiatal hegységrendszer: a Pacifus-hegységrendszer vonulatai hálózzák be. Nyugat-Kínánál lényegesen alacsonyabb. Három íves lépcsőre különül el. Éghajlatát a monszun szabályozza. Északon mérsékelt övi nedves kontinentális az éghajlat.
Nagy tájai:
1. Északkelet-Kína = Mandzsúria (Mandzsu-medence a Nagy-Hingan és a Kis-Hingan-hegységgel és a Kelet-Mandzsu-hegyvidékkel)
2. Észak-Kína (Sárga-folyó löszvidéke és vízvidéke = a Kínai-alföld északi része)
3. Közép-Kína - hegyvidékek közé ékelődött kisebb-nagyobb medencékből áll (pl.: Szecsuáni-/Vörös/-medence, Vuhani-medence) és az Alsó-Jangce-vízvidéke, Kínai-alföld déli része)
4. Dél-Kína (Jünnan-Kujcsou)-mészkőfennsík = Dél-kínai-karsztvidék, Dél-kínai-hegyvidék, Gyöngy-folyó (Hszi-csiang)-síksága)
Kína folyói
A
Jangcet a szállított hordalékának színe miatt "Kék folyó"-nak hívják, de a kínaiak Csang-csiangnak - "Hosszú folyónak" - nevezik, tekintélyes hossza miatt. A Föld 2. leghosszabb folyója (6300 km), a Tibeti-magasföldön ered. Igen kiterjedt nagyságú a vízgyűjtő területe (1,83 millió km2). Eurázsia, Ázsia legbővizűbb folyója. Keresztül tör a Tibeti-peremhegységeken, Dél-Kína nagy népsűrűségű medencéin, pl.: a Vörös-medencén, a Kínai-alföldön. Ez utóbbi területen, Sanghajnál tölcsértorkolattal ömlik a Kelet-kínai-tengerbe. Vízjárása kevésbé ingadozó. Forgalmas vízi út (az óceánjárók Vuhanig feljutnak). A Nagy-csatorna, a Föld leghosszabb mesterséges vízi útja köti össze a Sárga-folyóval. Medrében épült a világ legnagyobb völgyzáró gátja és erőműve: a Három Szurdok Gát. Árvizei a monszun esők idején hatalmas méretűek. Felesleges vizét a Tungting-tó és a Pojangi-tó veszi fel.
Sárga-folyó (Huang-ho): a Föld 7. leghosszabb folyója. A Tibeti-magasföld közelében, a Kun-lun É-i lejtőin 2 ágból ered, s nagy deltát építve a Sárga-tenger öblébe, a Pohaj-öbölbe torkollik. Felső szakaszát szűk szakadékvölgyek jellemzik. Az Ordosz-fennsíkot nagy kanyarulattal kerüli meg. A Kínai-alföldet É-on töltögeti fel, évente 100 m-t halad előre a Pohaj-öböl rovására. A Sárga-folyó Kína bánata: a "Kína ostora" vagy az "Ezer keserűség folyója”, ma inkább a vegyi szennyeződései miatt „Kína Gyilkos Folyama” néven emlegetik. Már a történelmi feljegyzések is 7 mederváltásról tájékoztatnak. Rengeteg hordalékot szállít, évi 1,6 milliárd tonnát. "Lösziszap folyó", a lösz sárga színéről kapta a nevét. Áradáskor medréből kilépve széles területeket áraszt el a Kínai-alföldön. Az áradásokkal járvány járt együtt, majd aszály, s éhínség, ma egyre nagyobb víz- és talajszennyezés. Gátépítésekkel próbáltak védekezni a magas vize ellen, de ma már - a gátépítések révén - a folyó medre 8-10 m-rel magasabban van, mint az alföld. Nagy árvízkor szétszakítja gátjait, és kiönt. Volt, amikor a Santung-félszigettől D-re, illetve É-felé folyt le. (1200 km távolságon át kanyargott, sűrűn váltogatta medrét). Kína áldása is ugyanakkor, mivel lösziszapja révén feltöltötte, és termékennyé tette a Kínai-alföldet. Ezzel elősegítette a síkvidék benépesülését. Kína egyik legfontosabb "éléskamrája".
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
