Japán földrajzi helyzete
A Csendes-óceánban fekvő Japán, a „felkelő Nap országa” több mint 3900 szigetből álló szigetország, Eurázsia keleti felén, a kontinenstől a Japán-tengerrel elválasztva. Szigetei a Japán-szigetíven ülnek. A Japán-szigetív a kelet-ázsiai szigetívek egyike. A Japán-szigetek négy nagy főszigetből: Hokkaido, Honshu, Shikoku és Kyushu szigetéből áll. Délen a főszigetek ívéhez a Ryukyu-szigetek csatlakoznak. A szigeteket a tengerszorosok és a Japán-beltenger különítik el egymástól. A szigetek partjait nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa.
Japán fővárosa Tokyo, nevének jelentése a „keleti főváros”, a régi településmagja: Edo volt. Ma a főváros 11,7 milliós metropolisz, a Kantó-alföldön, a Fuji előterében terjeszkedik földrengés-biztos felhőkarcolóival. A régi császári főváros Kyotó volt.
Japán földjének kialakulása
A Japán-szigetek a harmadidőszak során a többszöri lemez-alátolódást követő lépcsős süllyedéssel különült el a kontinenstől. A leszakadt süllyedéket a Japán-tenger foglalja el. A szigetek kiemelt hegyvidéke keleten hirtelen szakad le a Csendes-óceán felé, a hosszan elnyúló mélytengeri Japán-árok felé (10 680 m). A szigeteket nagyjából középen végighúzódó törésvonal szeli ketté, e mentén ülnek a vulkánjai. Japánban 150-200 kialudt vulkán mellett, 36 aktívan működő vulkánt tartanak számon. A vulkáni utóműködés számos helyen észlelhető, sok a szolfatára (kénes kigőzölgés) és a melegvizű hévforrás. Legismertebb vulkáni hegye a Fuji, a szigetek legmagasabb pontja (3778 m), ez a japánok szent hegye.
Maga a vulkáni szigetív óceáni és óceáni lemezütközéssel - a Japán-tengert is hordozó Eurázsiai-lemez és északon a Pacifikus-lemez, míg délen a Fülöp-lemez ütközésével képződő vulkáni tevékenységgel - jött létre. A kőzetolvadék, ami a felszínre tört, az alábukó lemez magmás kőzeteinek, ill. a felettük elhelyezkedő, víztartalommal is rendelkező tengeri üledékeinek megolvadásából származott. Az asztenoszféra anyagánál kisebb sűrűségű magmaként a vegyes típusú lemez törései mentén felfelé nyomulva vulkáni láncolatot hozott létre, a mélytengeri árokkal párhuzamosan kb. 150-200 km-es távolságra. Ma az aktív vulkáni öv a szigeteket kettészelő törésvonaltól Ny-ra, illetve Honshu szigetén e törésvonalat haránttoló Nagy-árok mentén helyezkedik el. A törésvonaltól keletre idősebb óidei gyűrt kőzetek találhatók (kristályos palák, üledékes kőzetek), kiömlött vulkáni kőzet alig van.
Japán fiatal tektonikus medencéit csak negyedidőszaki üledékek takarják. A legjelentősebb síkvidéke a Kantó-alföld, Tokyó körül. Ezt az alföldet Japán legnagyobb kiterjedésű magashegyvidéke, a Japán-Alpok övezi.
Az ország területe aktív földrengés-zónában van, gyakorlatilag mindennap mérhetőek kisebb földlökések - évente mintegy ötezer gyengébb földrengést észlelnek - de 6-8 évenként néhány erősen romboló hatású is kipattan. A földrengések tengerrengéseket is előidéznek. Ezek a tengerrengések hatalmas szökőáradásokat, cunamikat idéznek elő a tengerparti sávban (pl.: 1995-ös Nagy Hansin földrengés okozta szökőár több mint 6400 ember halálát okozta).
A Japán-hegyvidék
Az ország kb. 2/3-a erdővel borított, meredek lejtővel határolt hegyvidéke: a Japán-hegyvidék, a Pacifikus-hegységrendszer fiatal gyűrt és vulkáni vidéke. A hegyvidéki megtelepedést hátráltatják a kedvezőtlen tényezők: a gyakori földrengés, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások. A hegyvidék nagy része így alkalmatlan a mezőgazdasági művelésre. Ásványkincsben is szegény a terület, a ritkán lakott vidéken a lakosság a hegyek gyors és bővizű folyóinak energiáját hasznosítja, de ez sem elegendő az ország áramszükségletének biztosítására (a hiányzó elektromos energiát atomerőműveiben termeli meg).
A Japán-alföld
A Japán-alföldek, köztük: a Kantó-alföld, a partvidéki síkságok Japán leglakottabb régiói, magasan fejlett, technikai, szolgáltatóipari kultúrájuknak, földrengés-biztos építkezéseiknek köszönhetően: a világ 3. legsűrűbben lakott régióiként ismertek.
Japán szigetek természeti adottságai
A Japán-szigetek éghajlatát alapvetően a földrajzi fekvésük és domborzatuk határozza meg. A déli szubtrópusi övbe nyúló részek éghajlatát a monszun szabályozza, míg északi területein a nedves kontinentális éghajlat alakult ki. A téli monszun Japán esetében csapadékos, mivel a kontinens felől érkezve, a száraz hideg légtömegek a Japán-tenger felett elhaladva párával telítődnek. Az éghajlat módosításában jelentős szerepe van a szigetek mellett elhaladó meleg és hideg tengeráramlásnak. A meleg Kuro-shio délen fejti ki pozitív hatását, míg a hideg Oya-shio északon érezteti kedvezőtlen éghajlati befolyását. A szigetország déli részén a második csapadékos időszak beköszöntével, a monszunváltáskor (ősszel), gyakran pusztítanak tájfunok.
Japánban a cseresznyevirágzás jelenti a tavasz érkezését. A japán cseresznye díszfa, termése nem ehető. A japánok - akik különben is szeretik a természetet – ilyenkor, nagy csoportokban vonulnak "virágnézésre", tavaszi kirándulásra.
A nyárelő a monszun ideje. Júniusban aztán a sűrű, nehéz felhőkből megered az eső. A levegő fülledt és meleg, még éjszaka is.
A forró nyárhoz a forró, keserű, zöld tea, a forró fürdő és a legyező is hozzátartozik. A forró víz után a meleg levegőt hűvösebbnek érzik. Legyezővel kínálják a vendéget, legyezőt adnak ajándékba a boltosok is - természetesen a megfelelő reklámszöveggel.
Az ősz a legszebb évszak Japánban. Verőfényesek a napok, és aranyosan színesek a fák. Ismét alkalom ez a kirándulásra. Ilyenkor rendezik a krizantém-kiállítást, ahol a leghíresebb kertészek mutatják be nemesítő munkájuk eredményét és a virágkötő lányok virágelrendezési művészetüket, az ikebanát.
A tél délen és északon különböző. Délen enyhe, és a kevesebb csapadék eső formájában hull. Északon megkezdődik a síidény.
A szigetország nagy része hegyvidék, rövid és bővizű folyói így nagy esésűek, a kedvező éghajlati adottságok miatt egyenletes vízjárásúak, vízenergia termelésére alkalmasak.
A szigetország területének majdnem kétharmadát ma is erdő borítja, emiatt Japán a Föld legjobban erdősült országai közé tartozik. Északon tűlevelű, középen lombhullató, délen örökzöld monszunerdő díszlik.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
