Tananyag választó:
India földrajza
Jegyzet szerkesztése:
India tájai
Eszköztár:

Bevezető

A hatalmas méretű (3,2 millió km2) India területét két kőzetlemez ütközése formálta, és részben formálja még ma is. Annak ellenére, hogy határainak jelentős része természetes határ, több határvitába is keveredett a közelmúltban.

India határai, fekvése

India több irányból természetes határokkal körülvett ország, hiszen vagy hegyláncok, vagy a tengerpart jelenti a határvonalat. Az ország a Hindusztáni-félszigeten fekszik, északon, északkeleten a Himalája láncai határolják. Hosszú tengerparttal rendelkezik, dél felől az Indiai-ócán, nyugatról az Arab-tenger, keletről pedig a Bengáli-öböl határolja. Szomszédai Pakisztán, Kína, Nepál, Bhutan, Banglades és Myanmar (a volt Burma).

India vitás határai

A gyarmati időszak végén a britek vallási alapon osztották fel a hozzájuk tartozó területeket – így jött létre a hindu többségű India és a muszlim többség Pakisztán. Az északnyugaton fekvő, muszlim többségű Kasmír tartomány sorsában azonban a mai napig nem tudtak az érintettek egyezségre jutni, ráadásul Pakisztán és India mellett a Tibetet megszálló Kína is igényt tartana a terület egy részére. A kasmíri probléma mellett India északkelti területei is vitatottak. A nagyrészt az Asszami-Himalája területén található Arunachal Pradesh indiai állam jelentős részét Kína magának követeli, és nem tekinti elfogadhatónak a Himalája főgerincén húzódó kínai-indiai határt.

India földjének kialakulása

A Hindusztáni félsziget a Dekkán és az Eurázsiai lemez ütközésével alakult ki. Ennek során a két kőzetlemez közötti óceán üledékei felgyűrődtek, és létrejött a félszigetet északról övező Himalája. A félsziget magját adó ősmasszívum, azaz a Dekkán ma is észak felé halad, így a hegység továbbra is emelkedik, és időnként pusztító földrengések törnek ki.

India tájai

Északon Földünk legmagasabb hegysége, az üledékekből felgyűrt Himalája húzódik, amelynek előterében a fiatal, üledékekkel feltöltött Hindusztáni-alföld fekszik, amely az ország legsűrűbben lakott, korán benépesült területe, legfontosabb folyója a Gangesz. Északkeleten a Brahmaputra folyó által feltöltött, termékeny Asszami-síkság található.
A középső és déli területek legnagyobb részét a száraz éghajlatú, bazaltfelszínekkel borított Dekkán-fennsík teszi ki, amelyet két oldalról a Keleti- és Nyugati-Ghatok ölelnek körbe. A Dekkán-fennsík keleti része alacsonyabb és nedvesebb, így közepes méretű folyók alakulhattak ki, amelyek vízesésekkel törik át a Nyugati-Ghatokat.

A monszunra várva - India éghajlatai

India éghajlatát a szubtrópusi monszun határozza meg, amelynek jellegzetessége a nagy nyári esőzés – ilyenkor hull le szinte az egész évi csapadék. A tavasz rendkívül meleg és száraz. Ahogy kelet felé haladunk, nő a csapadékmennyiség, északkeleten, a hegységek hatása következtében a Föld egyik legcsapadékosabb pontja, Cherrapunji található – a rekord csapadékmennyiség több mint 22 000 mm! Ugyanakkor a félsziget belső részein - a Nyugati-Ghatok hatása miatt - sivatagi, illetve száraz szavanna éghajlat is előfordul. A Himalájában függőleges övezetesség figyelhető meg, és a magasabb térszíneken magashegységi éghajlat a jellemző.

India folyói

A Hindusztáni-félsziget történelmében nagy szerepe volt a nagy folyamvölgyeknek, ahol jelentős civilizációk alakultak ki, kihasználva az alföldek és a rendelkezésre álló víz kínálta mezőgazdaság lehetőségeit. A bővizű folyók a Himalájából eredve futnak keleten az Arab-tengerbe, nyugaton pedig a Bengáli-öbölbe. Az Indus nagy része ma Pakisztán területén folyik, a Gangesz viszont a Hindusztáni-alföld tengelyét adja, és ma is az egyik legsűrűbben lakott terület a régióban. Jelentős még Gangesszel összefolyó Brahmaputra is, amelynek gyakoriak a pusztító áradásai. A monszunéghajlatra jellemző egyenetlen eloszlású csapadék miatt a folyók vízjárása igen ingadozó.