Délnyugat-Ázsia határai, fekvése

A természetföldrajzi Délnyugat-Ázsia, illetve Elő-Ázsia nagyjából megfelel a politikai földrajzi Közel-Keletnek. Előfordul, hogy az angolszász „Middle East” kifejezést fordítják magyarra és a Közel-Keletből Közép-Kelet lesz.
Tágabb értelemben a Közel-Kelethez sorolható Irán, Afganisztán és Törökország is, szűkebb értelemben az Arab-félszigetet és az attól északnyugatra elhelyezkedő arab országokat és Izraelt értik alatta.
Délnyugat-Ázsiát nyugat felől a tengeri határok egyértelműen kijelölik: Fekete-, Márvány-, Égei-, Földközi- és Vörös-tenger, melyek egyben elválasztják Afrikát és Európát Ázsiától. Északon a Kaukázus, a Kaszpi-tó és a Kopet-dag vonulatai jelentik a határt. Keleten kevésbé egyértelmű választóvonalakat találunk Afganisztán hegyvidékeivel és a Beludzsisztáni hegyvidékkel. Délről az Indiai-óceán tenger méretű öble, az Arab-tenger és a kisebb Ománi-, illetve Ádeni-öböl határolja. A Perzsa-öböl Délnyugat-Ázsiába ékelődik. Afrikánál a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna képezi a választóvonalat.

Délnyugat-Ázsia legősibb szerkezeti egységét az Arab-ősmasszívum alkotja, ahol a mélyben ősi kőzeteket találunk (pl. gneisz), de a területet a későbbi korok üledékei fedik. A középidei hatalmas tengerelöntések maradványainak tekinthetők a hatalmas mészkővidékek a közép-arábiai lépcsővidék területén. A középidei üledékrétegekhez kötődnek a hatalmas kőolaj- és földgázlelőhelyek. A középidőben elkezdődő eurázsiai hegységképződés alakította ki az Anatóliai-fennsíkot határoló magashegységeket, az Iráni-medence peremhegységeit, a Kaukázust és Afganisztán hegyeit. A harmad- és negyedidőszakban bizonyos térségek kiemelkedtek, mások pedig lesüllyedtek létrehozva a magasföldeket és medencéket. A negyedidőszakban kialakuló mai folyók pedig feltöltötték az alacsonyabb síksági területeket.
A Jordán-árok, ahol a világ legmélyebb pontja is található a szárazföldön (-394 m), a harmadidőszak miocén korszakában kezdett lesüllyedni, mert a Vörös-tenger őse középvonalában elhelyezkedő törésvonal tovább terjeszkedett a mai Holt-tenger irányába.

Tájak Délnyugat-Ázsiában

Délnyugat-Ázsia tájegységei nyugaton Törökország területére esnek. Kisázsia nagyrészét az
Anatóliai-fennsík és peremhegységei (Észak-anatóliai-hegyvidék, Toros-hegység) képezik. Az Arab-félszigeten a hatalmas Arab-sivatag terül el részsivatagaival. A félsziget északi részén a Szír-Arab-táblavidék található.
Izrael déli részén helyezkedik el a Negev-sivatag, míg Szíria keleti területein a Szír-sivatag.
Izrael és Jordánia között a Jordán-árok található.
A Közel-Kelet legnagyobb síksága az ókorból is jól ismert „folyamköz”, azaz Mezopotámia.
Irán középső területein az Iráni-medence sós, agyagos sivatagai (Daste-Kavir, Daste-Lut), míg a magasabb részeken az Iráni-felföld húzódik. A medencét és a felföldet a Zagrosz-hegység, az Elburz és a Kopet-dag határolja.

Éghajlati jellemzők Délnyugat-Ázsiában

Délnyugat-Ázsia területén a trópusi és a mérsékelt övezet övei is megtalálhatók.
Az Arab-félszigeten, Irán és Afganisztán déli területein a trópusi sivatagi éghajlat jellemző, míg északabbra a tengerparti területeken a mediterrán éghajlat terjedt el. A hegyvidékek területén a függőleges övezetesség jelenik meg. Délnyugat-Ázsia északi, tengertől távolabb eső területein a száraz szubtrópusi sztyepp éghajlat jellemző. Jellegzetes nedves szubtrópusi éghajlat alakult ki a Kaszpi-tó déli partvidékén és a Fekete-tenger kaukázusi partvidékein.

Délnyugat-Ázsia vízrajza

Délnyugat-Ázsia száraz területein nem alakultak ki állandó vízfolyások, az Arab-félszigeten és az Iráni-medence központi régiójában az időszakos vízfolyások jellemzőek.
A legnagyobb két folyó a Tigris, és az Eufrátesz Törökországból erednek és Szírián keresztül érik el Irakot, kialakítva Mezopotámia termékeny alföldjét. A folyók vízmegosztása körül komoly viták vannak Törökország és Szíria között.
Az alapvetően száraz területen kevés tó alakult ki, azok is jobbára sósvizűek (Tuz-tó, Van-tó, Urmia-tó, Holt-tenger), a Jordán folyó felső szakaszánál lévő Kineret-tó azonban édesvízű.

Délnyugat-Ázsia természetes élővilága

A terület jelentős részén ritkák a kiterjedt erdőségek, ezekkel inkább a magasabb hegyvidéki területeken találkozni. Sokkal jellemzőbbek a bozótosok, illetve a sztyepp vegetáció, a sivatagok növényvilága pedig rendkívül gyér.
Mivel a térséget már igen régen benépesítette az ember a vadállatok jelentős részét kiirtották (pl. volt itt oroszlán és tigris is). A magasabb hegyvidéki térségekben még előfordulnak nagyvadak (pl. hóleopárd, barnamedve, muflon, farkas). A sivatagi területeken a kígyó- és skorpiófélék jelentik a legnagyobb veszélyt.