Tananyag választó:
Az Északi-középhegység
Jegyzet szerkesztése:
Az Északi-középhegység természeti adottságai
Eszköztár:

Az Északi-középhegység geológiai múltja, felszínfejlődése, ásványkincsei, tájai

A belső kárpáti vulkáni koszorú miocén andezites-riolitos vulkanizmusa által képződött a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra és a Zempléni-hegység. Foltokban láthatók a pliocén bazaltvulkanizmus nyomai (Salgó, Somoskő, Medves-plató). Középidei mészkő és dolomit került a felszínre a Bükkben és az Aggteleki-karszton. Harmad- és negyedidőszaki üledék (homokkő, homok, agyag, kavics, lösz) borítja a Gödöllői-dombságot, a Cserehátot és az Észak-borsodi-dombvidéket. Folyók szabdalták fel, alakították ki a Nógrádi-medencét, a Borsodi-medencét (Sajó völgye) és a Hernád völgyét.
A vulkanizmus során alakult a recski rézérc és a gyöngyösoroszi réz-, cink- és ólomérc. Üledékes eredetű a barnakőszén és a lignit. A barnakőszénbányákat bezárták (Nógrádi-medence, Sajó völgye). Lignitet fejtenek Mátraalján és Bükkalján. A hegyek anyagát, az andezitet, a bazaltot, a mészkövet az építőanyagipar hasznosítja. Nem fémes ásványkincsek a Zempléni-hegység zeolitja (ipari és környezetvédelmi szűrőket gyártanak belőle), perlitje (szigetelőanyagok) és kaolinja (porcelángyártás).
Az Északi-középhegység résztájai: a Visegrádi-hegység (a Dunántúlon), a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk, a Cserehát, a Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaji-hegyvidék), az Aggteleki-karszt (Gömör-Tornai-karsztvidék).

Az Északi-középhegység éghajlata

A terület éghajlata nedves-kontinentális – hegyvidéki éghajlati jelleggel. A hőmérsékleti értékek és a napsütéses órák száma az országos átlagnál alacsonyabbak, a csapadékértékek magasabbak. Leghűvösebb tájunkon az egyenletes csapadékeloszlás miatt sűrű erdőségek alakultak ki. A lehulló csapadék kb. negyede hó formájában jelentkezik, így ezen a tájunkon a leghosszabb a hóborítás időtartama.
A hegységek déli lejtőin nagyobb a napsugarak beesési szöge, itt alakulhattak ki a borvidékek (Mátraalji, Egri, Tokaj-Hegyaljai borvidékek).

Az Északi-középhegység vízrajzi adottságai

A sok csapadék miatt (600-800 mm) az Északi-középhegység felszíni vízfolyásokban gazdag. A vulkáni kőzeteken bővizűbbek a patakok, a folyók, sűrűbb a felszíni vízhálózat. A mészköves területeken, a barlangokban felszín alatti vízhálózat (karsztvíz) alakult ki. A Duna mellékfolyója az Ipoly, a Tiszába ömlik a Bodrog, a Sajó (Bódva, Hernád), a Zagyva (Galga, Tarna).
Egernél, Egerszalóknál és Miskolctapolcán mesterséges és természetes gyógyforrások bukkannak a felszínre.

Az Északi-középhegység természetes talaja és élővilága

A területen a barna erdőtalaj, a mészkővidékeken a rendzina jellemző.
A hegyeket vegyes lomboserdő, tölgyerdő, a magasabb területeken bükkerdő borítja, ezekben élnek a mindenevő (pl. vaddisznó), a ragadozó (pl. róka) és a növényevő vadak (pl. őz, szarvas, nyúl). Az Északi-középhegységben több ritka rovarfaj és madár él (pl. parlagi sas, vándorsólyom). Különleges kétéltű a vidéken a foltos szalamandra.

Az Északi-középhegység védett természeti értékei

A különösen szép környezet miatt itt hozták létre a Duna-Ipoly, a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkot. A Duna-Ipoly Nemzeti Park része a Dunakanyar, a Duna szerkezeti áttörési völgye a Börzsöny és a Visegrádi-hegység között. A Bükki Nemzeti Park számos karsztjelensége közül kiemelkedik a mindenki által látogatható lillafüredi Anna-barlang és az István-barlang, de méltán híresek a Szalajka-völgyben található fátyolvízesések. Az Aggteleki Nemzeti Park a Gömör-Tornai-karsztvidék része, az Aggtelek-Domica-barlangrendszerhez tartozik a Baradla-barlang. Hollókő-Ófalu és Tokaj-Hegyalja borvidéke a Világörökség része. A Börzsöny és Cserhát különleges vulkanikus képződményei, illetve a Mátra elzártabb völgyei sok kirándulót vonzanak.