Bevezető
Nagy-Britannia természeti adottságai nagy mértékben segítették az ország fejlődését, és azt, hogy itt indult meg először az ipari forradalom. A bőséges kőszén- és érclelőhelyek, valamint az erdőségek fái alapanyagot jelentettek a gyorsan fejlődő gazdaság számára. Az éghajlatát befolyásoló Észak-atlanti-áramlás miatt a telek enyhék, a tenger sohasem fagy be, ami a hajózás és a kereskedelem fejlődését segítette. A kiegyensúlyozott, óceáni éghajlat pedig jó feltételeket biztosított a mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés fejlődéséhez.
Nagy-Britannia tájai
A Brit-sziget alapvetően két nagy tájegységre osztható; a kettő közötti választóvonal ÉK–DNy irányban húzódik. A nagyobbik, északnyugati országrészben kristályos és átalakult kőzetekből álló röghegységek sorakoznak („Magas-Britannia” vagy „Zöld Anglia”). Idetartozik a kőszénben gazdag Pennine és a Walesi- (Cambriai-) hegység, az Anglia és Skócia határán magasodó Cheviot, valamint északon a kopár Skót-felföld. A területen sok legelő található - nagyrészt a kiirtott erdők helyén – innen a Zöld Anglia elnevezés.
A kisebbik tájegység a sziget délkeleti részén elterülő, termékeny talajjal fedett síkságok területe („Alacsony-Britannia” vagy „Sárga Anglia” – nevét a búzamezőkről és a napsütésről kapta).
Nagy-Britannia ásványkincsei
Nagy-Britannia gazdag feketekőszén-lelőhelyei és azóta nagyrészt kimerült érctelepei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szigetország a 19. században az egész világ ipari műhelyévé és bankárává, messze kiemelkedő gazdasági és katonai hatalmává válhatott. Ezek kimerülése, illetve a termelés gazdaságtalanná válása gazdasági válságot okozott Nagy-Britanniában.
A gazdasági szerkezetváltás gondjait enyhítették az Északi-tenger kontinentális talapzatán feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek, amelyekre korszerű vegyipar telepedett, és jelentős exportbevételeket biztosít az ország számára.
Nagy-Britannia éghajlati képe
A szigetország éghajlatát erőteljesen befolyásolja az Észak-atlanti-áramlat, amely a partok közelében vonul el: ennek köszönhető, hogy egész Európában itt a legkisebb az évi hőingás. A jellegzetes óceáni éghajlaton a tél 4–6 °C-kal enyhébb, a nyár ugyanennyivel hűvösebb, mint hazánkban. A Skót-felföldre és Wales hegyvidékére évente 1500–2500 mm, sőt néhol 4000 mm csapadék zúdul, de még a szélárnyékos partvidékre és a medencékre is több mint 650 mm eső jut. A sziget legszárazabb része az „Alacsony Britanniában” található a Londoni-medence, 550-600 mm évi csapadékmennyiséggel, itt a napsütés is több.
Nagy-Britannia mezőgazdasága
Nagy-Britannia mezőgazdasága korán fejlődésnek indult, ez is hozzájárult az iparosodáshoz. A gyarmatbirodalmon belüli szabad kereskedelem azonban sok termelőt tönkretett, és Anglia az élelmiszer nagy részét importálta, ami kiszolgáltatottá tette az országot. A gyarmatbirodalom felbomlása után állami támogatással, később pedig az Európai Közösség támogatásaival sikerült növelni a mezőgazdasági termelést.
Napjainkban az EU országok közül Nagy-Britannia kiemelkedi a farmjainak viszonylag nagy méretével (átlagosan kb. 150 hektár). A jól gépesített gazdaságokat maguk a birtokosok vagy bérlők művelik. A brit mezőgazdaság a kereső lakosság kis részét, alig 2%-át foglalkoztatja, az ágazatban az állattenyésztés a meghatározó, amely a termelési érték kétharmadát adja. Ezen belül a szarvasmarhatartás a vezető, jelentős a juh- és sertéstenyésztés is. Az európai közös piac kifizetődőbbé tette a termelést, mint az a 20. század első felében volt, így mára a szigetország az alapvető élelmiszerekből szinte teljesen önellátóvá vált, sőt gabonát még exportál is. Az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon tevékenykedő brit halászflotta Európában a legnagyobbak közé tartozik, de az utóbbi évtizedekben a halászat vesztett a jelentőségéből, és a fogyasztás nagy részét importból fedezik.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
