A keleti területek tájai
Az Appalache-hegység az USA keleti részén 3000 km hosszan, északkelet-délnyugati csapásirányban húzódik. A 800-1200 m magas középhegységet a Hudson-folyó árka két eltérő korú részre bontja az Amerikai Egyesült Államokban. Az ároktól északkeletre terül el az idősebb, alacsonyabb (300-700 m) kaledon tönkfelszín, az Északi-Appalache. (Vonulatai Kanadában folytatódnak.) Az Appalache-hegység délnyugati ága, a Déli-Appalache, a fiatalabb variszkuszi gyűrődés eredményeként jött létre. 600-800 m átlagmagasságú hosszabb-rövidebb hegységek rendszere. Az Appalache hegység legmagasabb pontja, a Mount Mitchell (2037 m) is itt van. Az Appalache-hegység feketeszénben és foszfátban bővelkedik. Szénhidrogén- és vasércvagyonát kitermelték. A hegység a zuhatagos töréslépcsői révén gazdag vízenergiában.
A Parti-síkság az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl mellékét foglalja magába. A harmadidőszakban még a tenger lepte el, s a lassan kiemelkedő területet fiatal tengeri üledékre rakódott folyóvízi feltöltődés kapcsolta a szárazföldhöz. Idetartozik Florida a Karibi-lemez kiemelt, erősen karsztosodott mészkőplatója is. Északi és déli része mocsárvidék. Florida foszfátban gazdag.
A középső és nyugati területek tájai
A Belső-síkság az Appalache és a Sziklás-hegység között az USA-ban több mint 3 millió km2-en elterülő síkvidéke. Déli határa a Mexikói-öblöt keretező Parti-síkság a Mississippi-alfölddel. A Belső-síkság ország középső süllyedéke. Északi része benyúlik glaciális üledékkel fedett Tóvidékbe. Dél felé haladva a vastag, középidei tengeri üledéksorokat, harmadidőszaki tengeri, tavi, folyóvízi üledékek takarták be. Ezekre a pleisztocénben tekintélyes mennyiségű lösz és holocén folyami hordalék került. Két nagytája van:
1. A Mississippi-medence: a Mississippi folyó síksága, ami az Appalache-hegységbe simul
2. valamint a Nagy-síkság Sziklás-hegység és a Mississippi-medence között.
Mindegyik nagytájnak van kisebb tájegysége is.
1. A Nagy-tavak vidéke a Mississippi-medence északi tája. A jégkorszaki jégtakaró által kivájt öt tó: a Felső-tó, a Huron-tó, a Michigan-tó, az Erie-tó és az Ontario-tó medencéjét foglalja magában, az USA és Kanada határán.
A tóvidéket ezek a glaciális tavak, a fenék- és végmoréna-vonulatok határozzák meg. Az egykori jégtakaró morénája alól az óidei kőzetek kisebb-nagyobb réteglépcsők (ún. kueszták) formájában bukkannak a felszínre a Nagy-tavak (Öt-tó) környékén. A legszebb lépcsők egyike a Niagara-lépcső, amelyet a Niagara-vízesés tár fel hátráló eróziójával.
2. Nagy-síkság (Great Plains) a Kordillerák lábánál 700 km szélességben terpeszkedik. Keleti része, a Préri-tábla, gyűretlen, kréta üledékkel fedett réteglépcsővel emelkedik ki a Mississippi-medence síkjából. A Préri-fennsík mezőgazdasági értékét magasfüvű növényzete, a préri és vastag lösztakarója adja. A Sziklás-hegység felé a Nagy-síkság felszíne fokozatosan emelkedik, itt eléri a 2000 m-t is. A tekintélyes szintkülönbség ellenére síkság, mivel a lejtés csak 2 0/00-es.
Ásványkincsek: A Tóvidék környéke kálisóban, vasércben, aranyban, a Nagy-síksághoz tartozó Missouri-fennsík szénben gazdag.
Parti-síkság tája a Mississippi-alföld, a Mississippi-medence déli részénél terül el. A Mississippi-alföld egy a negyedidőszak óta, a Mississippi és mellékfolyói által feltöltött tengeröböl. Partja folyamatosan épül, dűnék, lagúnák, turzások, mocsarak jellemzik.
A Mississippi-alföld legfontosabb ásványkincsei energiahordozók: kőolaj, földgáz, de van kevés bauxitja és vasérce. Az öbölmellék energiahordozókon kívül kősóban és kénben gazdag. Partvidékét 2010 áprilisában óriási környezeti károsodás, ökológiai katasztrófa érte a Mexikói-öbölben történt fúrótorony balesete miatt.
A Kordillerák, a Pacifikus-hegységrendszer több vonulatból álló hegytömege. A Bering-tengertől Alaszkán át, majd Kanadában folytatódva húzódik, az USA középső területén kiszélesedik és közreveszi a Nagy-medencét, majd délen összefutó láncai Mexikóban újra szétnyílva folytatódnak. Két nagytája van: 1. Sziklás-hegység, a Kordillerák keleti ágát képviseli. Mivel a Sziklás-hegység (Rocky Mountains) a Keleti-Kordillerákhoz gyűrődött, egykori óidei variszkuszi képződmény. Az alaszkai részére az alacsony hóhatár miatt, az erős eljegesedés nyomta rá a bélyegét, pl.: Brooks-hegység. Középső vidékére, az archaikus Wyoming-medencét és a riolittal fedett Yellowstone-fennsík környékét ölelő főláncokra az erős gyűrt és vetődéses formák, valamint vulkáni takarók jellemzők. A Déli-Sziklás-hegység egymáshoz közel fekvő, észak-dél irányú láncai medencesorokat, tektonikus süllyedékeket, ún. "park"-okat fognak közre. A gerinceket 4000 m magas csúcsok koronázzák. A terület északi csúcsait ma is jég borítja, míg délebbi, belső vonulatait a szél formálja. A kőzetaprózódás a hegység egész területén intenzív, ezért sok a csupasz sziklafelszín (Sziklás-hegység). A Sziklás-hegység színes- és nemesfémekben gazdag, keleti előterében, ill. medencéiben uránércet, barnakőszenet és kőolajat bányásznak.
2. A Kordillerák nyugati ágát hegyközi medencék és fennsíkok taglalják. Az USA-ban a Kordillerák nyugati ága két fő láncolatra különül. A Parti-lánc szorosan a partvidéken húzódik, a keleti ág a Parti-hegység, a Sziklás-hegységgel együtt medencéket, fennsíkokat vesz közre. A legnagyobb medence a Nagy-medence sóstavakkal, sóssivatagokkal, a leghíresebb fennsíkok: a Columbiai-fennsík és a Colorado-fennsík, a Grand Canyonnal. Közös vonásuk a száraz éghajlat. Területüket a csapadékosabb peremhegységekben eredő folyók mély kanyonokban szelik át (pl.: Colorado folyó - Grand Canyon). A Parti-hegység Alaszkában éri el a legmagasabb pontját, a Mount McKinley-t (6194 m), ami egyben Észak-Amerika legkiemelkedőbb pontja is. Nyugati-Kordillerák leghíresebb képződménye: St. Helens-vulkán, a Cascade-hegységben emelkedik. 1980-ban kráterének felrobbanásával hívta fel magára a világ figyelmét. A Parti-lánc a hosszanti (pl.: Szent András-törés) és a haránttörések révén párhuzamos vonulatokra bomlik. Kalifornia híres hegyvidéke a gránitból álló, idősebb Sierra Nevada, a Kalifornia-tektonikus völgye mentén, a Parti-hegység vonulataként folytatódik. Szépségekben híres vidéke, a jég által egykor lecsiszolt, meredeken leszakadó U alakú, lejjebb V alakú völgyformákban, zuhatagos függővölgyekben gazdag, Yosemite-völgy.
A Kordillerák láncai színes- és nemes fémekben gazdagok. A Nagy-medence vasérc, volfrám, molibdén, réz, higany, ezüst, arany, bórax, kősó kitermeléseiről híres. Colorado-fennsíkon uránércet, acélnemesítőket, nemesfémeket, kőszenet bányásznak. Az Arizóna-magasföldön van az USA egyik legjelentősebb bányavidéke: réz, ólom, horgany, magnéziumérc, azbeszt bányászatával tűnik ki. A Parti-lánc délnyugati medencéiben, Kaliforniában kőolajat, földgázt termelnek ki.
A törzsterületektől távol
A törzsterületektől távol fekvő területek: Alaszka és a Hawaii-szigetek.
Alaszka vadregényes táját a Kordillerák hegyvidéke határozza meg. Az Alaszkai-hegységben van Észak-Amerika és az USA legmagasabb pontja: a Mount McKinley-t (6194 m). Alaszka alacsonyabb térszíne: a Yukon-medence. A Sziklás-hegységhez tartozó része a Brooks-hegység. Alaszka: színes- és nemesfémekben, ill. szénhidrogénekben gazdag terület.
A Hawaii-szigetek Polinéziától messze északra, a Ráktérítőnél 3200 km hosszan elhelyezkedő, vulkáni bazalt szigetláncolat, amely egy forró pont felett jött létre. Működő vulkánok a névadó Hawaii-szigeten találhatók. A legnagyobb vulkánok a Mauna Kea (Fehér-hegy - 4205 m) és a Mauna Loa (Nagy-hegy - 4170 m). Ezeknek a szigeteknek az alapjuk 5000 m mélységben van, innen tornyosulnak a tengerszint fölé. Valójában ezek lennének a Föld legnagyobb hegyóriásai. Hawaii-szigetek őslakói a polinéziai származású kanakok. A szigetek az USA gyarmatai voltak 1959-ig, azóta az 50. szövetségi állama.
Éghajlati körzetek
Az Amerikai Egyesült Államokban a földrajzi elhelyezkedésből, a földrajzi kiterjedésből adódóan, valamint a változatos domborzati adottságoknak köszönhetően sokféle éghajlati övezet, öv képviselteti magát.
Alaszka nagyrészt a hideg övezet tundra, szigetei révén a sarkvidéki állandóan fagyos éghajlatba tartozik. Dél-Alaszkában a meleg Kuro-shio-áramlás miatt a partvidéken óceáni éghajlat alakult ki.
A Hawaii-szigeteken a Ráktérítőhöz közel sajátos módon a trópusi „egyenlítői” hegyvidéki éghajlat alakult ki. Az északkeleti passzát hatására Földünk egyik legcsapadékosabb helye. A szigetcsoport arról is nevezetes, hogy itt termelik a világon a legtöbb ananászt, ezért a Hawaii-szigeteket, Földünk "ananászkertjének" is nevezik.
Az USA középső kontinensrészén a mérsékelt övezet teljesedett ki.
A nyugati hosszúság 100. fokától keletre eső, északi területeken az éghajlat: nedves kontinentális a valódi-mérsékelt övön belül. A Ny. h. 100˚-tól keletre eső, déli területeken: Floridában szubtrópusi monszun (a meleg-mérsékelt övön belül). A nyugati hosszúság 100. fokától nyugatra a Préri-táblán száraz kontinentális, a hegységekben hegyvidéki, a Nagy-medencében É-D felé haladva megjelenik a mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat. Hűvös nyarú mediterrán éghajlat alakult ki Kaliforniában a hideg Kaliforniai-tengeráramlás miatt. Óceáni éghajlat jellemzi Oregon és Washington állam partvidékét.
Szélsőséges időjárás könnyen kialakul az országban. A domborzat É-D-i nyitottsága miatt, hideg sarkvidéki tömegek könnyen találkoznak a Belső-síkság vidékén a dél felől érkező trópusi légtömegekkel, ennek eredménye lesz a Mississippi-tornádó-övezet kialakulása. Trópusi hurrikánok is veszélyeztetik Florida és a Mississippi-alföld területét.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
