Ausztrália földrajzi fekvése, határai kiterjedése

Ausztrália a Föld legkisebb kontinense 7,7 millió km2-ével, egyben kontinensnyi méretű ország is. Ausztrália fővárosa Canberra. Nagyobb városai: Sydney, Brisbane, Melbourne, Perth, Adelaide.
Australis latin eredetű nevének jelentése: Déli. A Terra Australis Incognita = Ismeretlen Déli Földrész elnevezés középkori térképeken szerepelt először, mivel feltételezték, hogy a déli féltekén is kell lennie egy földrésznek, ami ellensúlyozza az északi földrészeket.

A kontinens fekvése a legkedvezőtlenebb a földrészek között. A déli féltekén távol fekszik a kontinensektől. Eurázsiát kivéve, széles óceánok választják el tőlük: Amerikától a Csendes-óceán, Afrikától az Indiai-óceán, Eurázsia ázsiai részétől a Timor- és az Arafura-tenger, Óceániától a Torres-szoros és a Korall-tenger, Új-Zélandtól a Tasman-tenger. A Baktérítő középen szeli át a kontinenst. Kiterjedése észak-déli irányban 3200 km, nyugat-keleti irányban 4500 km. Partvonala tagolatlan. Nagyobb öblei délen a Nagy-Ausztráliai-öböl, északon a mocsaras Carpentaria-öböl, a York-félsziget és az Arnhem-föld között. Szigetekben szegény, közülük Tasmania a legnagyobb. A kontinenst ÉK-ről egy 2300 km hosszan húzódó, a Föld legnagyobb, élőlények által épített képződménye övezi, a Nagy-Korallzátony, ami még a Holdról is látszik!

Ausztrália tájai

Ausztrália a legidősebb kontinens. Földtanilag hiányoznak területéről a fiatal gyűrt övezetek, igaz, hogy legfiatalabb képződményei, harmadidőszaki medencéi azért vannak. Földje a Gondwana szétdarabolt maradványa, sokáig a harmadidőszak elejéig, összefüggő lemezt alkotott még az Antarktisszal.
"Ausztrália úgy 200 millió évvel ezelőtt még a déli szárazföldeket egyesítő Gondwana szuperkontinens része volt. Még 65-70 millió éve is összefüggött az Antarktisszal, s csupán azóta él önálló életet, amióta egyáltalán nem lebecsülendő, évi 7 cm-es sebességgel északkelet felé 'úszik" - írja Németh Géza: A Föld körüli csavargásaim - A csodálatos természet egy hátizsákos geográfus szemével c. munkájában.

Ausztrália földje geológiailag, domborzatilag három nagy szerkezeti egységre különül: a Nyugat-ausztráliai-táblára, a Nagy-Vízválasztó-hegységre és a tál alakú Belső-ausztráliai-medencére.
1. Az üledékkel fedett ősmasszívum, a Nyugat-ausztráliai-tábla, 300-500 m átlagmagasságú egyhangú táblás vidék, amelyet néhol szakít meg magányos szigethegy (pl.: Ayers Rock) vagy szigethegycsoport (pl.: a Mount Olga-csoport). Belsejében kiterjedt sivatagok (Nagy-Viktória-sivatag, Nagy-homoksivatag) vannak. A Nyugat-ausztráliai-tábla értékes ásványkincseket rejt magában. Itt van a Föld legnagyobb bauxitvagyona. Az Arnhem-földön uránércet, bauxitot, vasércet, a Kimberley-fennsíkon Ausztrália legnagyobb vasércvagyonát, bauxitot, drágaköveket, a délnyugati és északkelti peremeken aranyat, ezüstöt, nikkelt, ólom- és cinkércet bányásznak.
2. Nagy-Vízválasztó-hegység a kontinenst keletről keretező óidei, variszkuszi röghegység, ezért Kelet-ausztráliai-hegyvidéknek is nevezik. Ausztrália fő vízválasztója 3000 km hosszan húzódik, s 150-400 km-re szélesedik. A hegység legmagasabb pontja, a Mount Kosciusco (2229 m) DK-en az Ausztráliai-Alpokban emelkedik. A Nagy-Vízválasztó-hegység fekete- és barnakőszén-vagyonával tűnik ki. De bányásznak itt színesérceket is: ónércet, rézércet. A Melbourne és a Kenguru-szigetek környéki selfövezet ígéretes kőolaj- és földgáztelepeket rejt.
3. A Belső-ausztráliai-medence, egy észak-déli irányú medencesorból álló hátságokkal és küszöbökkel tagolt táj. A medencesor központi tája a sós és időszakos vizű Eyre-tó lefolyástalan medencéje. A tavat már délebbre állandó vízfolyások "éltetik", de olykor, nagy szárazságok idején eltűnik a tó vize, helyén csak kiszáradó sósagyag-sivatag marad vissza. Ha a felszínen vízhiány is van, a mélyben gazdag rétegvíz (artézi víz) rejtőzik. Ez a vidék a Nagy-Artézi-medence néven is közismert. A legdélebbi táj a folyóvízi feltöltéssel keletkezett Murray-Darling-alföld, egyben ez a vidék Ausztrália legértékesebb mezőgazdasági területe. A Belső-ausztráliai-medencesor küszöbei színesérceket (réz, ólom, cink), nemesfémeket (arany, ezüst) és energiahordozókat (uránérc, feketeszén), míg a Cooper Creek környéki medence nagy mennyiségű földgázt tartalmaz.

A Nagy-Korallzátony

A kontinenst ÉK-ről szegélyező Nagy-Korallgát nem egységes zátonyrendszer, a vele összefüggő kontinentális talapzaton ül. A Nagy-Korallgát kiterjedése kb. 230 000 km2, 2300 km hosszan húzódik a Queensland partjai előtt, északon 32 km, keleten 260 km-es szélességben.
A külső peremét a gátzátonyok képzik, ezek törik meg a nagy óceáni hullámokat, így védtelenek, folyamatosan pusztulnak. A Nagy-Korallzátony és kontinens között általában egy zátonymentes, jól hajózható csatorna van. A csatornában a kontinensről levált kb. 700 sziget körül szegélyzátonyok sorakoznak. A turisták többsége ezeket a szegélyzátonyokat keresi fel.

Ausztrália éghajlata

Ausztrália a Föld legszárazabb kontinense, amely annak köszönhető, hogy területének nagy része a Baktérítő mentén, a passzát szélrendszer leszálló övezetébe tartozik. A szárazságot tetézi, hogy a Tasman-tenger felől érkező páradús délkeleti passzát, a Nagy-Vízválasztó-hegységen átbukva, mint száraz főn szél érkezik meg a kontinens belsejébe. Ráadásul felszínét tekintve a kontinens eléggé tagolatlan. A belsejében nincsenek magas hegyek, amik a légtömegeket felszállásra kényszerítenék, és partvidékének nincsenek mélyen benyúló öblei, amik a páradús légtömegek bejutását segítenék.
Ausztrália földrajzi fekvése alapján a forró és a mérsékelt övezetbe tartozik. Nyáron a tenger felől érkező északnyugati monszun öntözi a partvidéket, ekkor köszönt be a Wet, a "Nedves" időszak. Ez Ausztrália a legcsapadékosabb területe, a trópusi monszun vidéke. Télen a Dry, a "Száraz" időszaké az uralom, ilyenkor a kontinens belseje felől érkeznek a száraz, tikkasztó légtömegek. Sok csapadékot kap a Nagy-Vízválasztó-hegység keleti és északi fele is. A Nagy-Vízválasztó-hegység York-félszigeti sávja a trópusi monszunba tartozik. Innen a délebbre eső részek keleti oldala a délkeleti passzát széllel öntözött szubtrópusi monszunba, míg a hegyvidék nyugati fele a trópusi száraz szavanna éghajlatba megy át, amely háromnegyed ívben övezi a kontinens belső vidékének trópusi félsivatagi, sivatagi éghajlatát. A sivatagi zóna nyugaton az Indiai-óceánig kihúzódik, az itt elvonuló hideg Nyugat-ausztráliai-áramlat miatt. Nyáron, a déli partvidéken a sivatagból kiterjedő magas légnyomású övezet akadályozza meg a csapadékképződést. Ez a mérsékelt övezet meleg-mérsékelt tartománya. A téli nyugati szeleknek kitett területeken (a kontinens a nyugatra néző partvidékén) mediterrán éghajlat, míg a keletre esőkön szubtrópusi monszun alakult ki. Tasmania éghajlata óceáni.

Ausztrália vízrajza

Ausztrália a "szomjazó kontinens", felszíni vizekben (állandó vizű folyókban és tavakban) szegény. Annál gazdagabb felszín alatti vizekben (pl. Nagy-Artézi-medence). Nagyon sok az időszakos folyó, a creek. Ezek közül a legnagyobb Cooper Creek, az Eyre-tó táplálója. A kontinens a lefolyástalan területek arányában is vezet a Földön, a terület 51,1 %-ának nincs semmilyen összeköttetése a Világtengerrel. Ennek oka a domborzati zártság és az éghajlat. A legnagyobb folyók Ausztrália délkeleti övezetében alakultak ki, s vízgyűjtő területük nagyrészt az Ausztrál-Alpok vidékére esik. A „Duna hosszúságú” Darling folyó Ausztrália leghosszabb folyója, sokszor a nagy szárazságok idején kisebb tavak sorozatára esik. Ennél állandóbb vizű, a rövidebb Murray folyó.
Ausztrália legnagyobb tava, a sós vizű, időszakos Eyre-tó. Vízfelülete a 0-15000 km2 között ingadozik.

Ausztrália élővilága

Ausztrália élővilága egyedi, bennszülött fajokban gazdag, ami a kontinens hosszú ideig tartó elszigeteltségének és távoli fekvésének volt köszönhető.
Növényzetének elterjedése a kontinens csapadékmennyiségi viszonyait hűen tükrözi. A legcsapadékosabb területeken trópusi és szubtrópusi erdők tenyésznek. A trópusi esőerdőkre bambusz, páfrányfenyők jellemzők, de itt olyan keményfákat is találunk, amelyek a Hátsó-indiai-szigeteken uralkodók. Az szubtrópusi erdők eukaliptusz és araukáriafenyő fajokkal dicsekedhetnek, ezekhez társulnak a babérerdők. Az eukaliptuszok a mirtuszok családjába tartoznak, s több mint 600 alfajuk ismeretes, van bokor nagyságú, sőt 100 m-t is meghaladó faóriás. A Sydney közelében fekvő Kék-hegység elnevezését a kéken csillogó eukaliptusz erdeiről kapta. A kontinens belseje felé haladva fokozatosan gyérül a növényzet. Az akáciákból és az eukaliptuszokból álló szárazerdő és ligetes erdő átvezet a füves szavannába. Itt a nőnek a különleges fűfák, csúcsukon fűhöz hasonló levelekkel. A füves szavanna tüskés bozótosokból álló növényzetét scrubszkrab-nak nevezik. A még szárazabb, félsivatagos vidékek szárazságtűrő, tüskés növénye, a spinifex (sündisznófű).
Ausztrália állatvilágának különlegességét a tojást rakó, kloákás emlősök (kacsacsőrű emlős, hangyászsün) és erszényes emlősök tárháza (koala, erszényes hangyászsün, erszényes oposszum, kenguruk) adják. A magasabb rendű emlősöket a később betelepült dingó (ausztrál kutya), denevérek és rágcsálók, s természetesen a tenyésztett sok ezer juh képviseli. Ausztrália legnagyobb madara futómadár, az emu, Ausztrália címerállata a kengurun kívül. A madarak közül még meg kell említeni a kazuárt, a kakadut, a lantfarkú madarat, s a fekete hattyút. A hüllők jellegzetes képviselői: a 6-7 méteresre is megnövő sósvizű krokodilok, az agámafélék (gallérosgyíkok, tüskés ördögök) és sok mérges kígyó. A különlegességek közé tartoznak az "élő kövületként" északkeleten fennmaradt tüdős halak is.