Gazdálkodási módok Afrikában
Területének 3-6 %-át művelik meg, aminek részben természeti okai is vannak, sok a művelésre alkalmatlan vidék, viszont a megművelt területeknek nagyon kicsi a terméshozama a fejletlen agrotechnika miatt. A lakosság nagyrészt fizikai erejét hasznosítva vesz részt az agrárszektorban. A lakosság 2/3-a ebből él meg. Nagyon sok a gyerekmunka.
Afrika mezőgazdasága duális jellegű (kétarcú), a hagyományos gazdálkodásnak mindhárom fajtája jelen van, de az modern fejlettebb, gépesített technikát igénylő, világpiacra termelő ültetvényeknek van nagyobb jelentőségük a növénytermesztésben.
A modern gazdálkodás feltételei alig adottak, például a műtrágyázás is csak elvétve ismert, sőt, még a szerves trágyát is a legtöbb helyen tüzelőként hasznosítják.
Az ültetvények terményeiből túlkínálat van a piacon, ezért az árak alacsonyak. Az országok egyezményekkel korlátozzák saját termelésüket, igyekezvén fenntartani a világpiaci árakat, de ezen kísérleteknek eddig csak csekély eredményei voltak.
Néhány mezőgazdasági termékkel, mint például a kakaó, a kávé, a földimogyoró, a pálmamag, a pálmaolaj vagy a szizál, az afrikai országok világviszonylatban előkelő helyen állnak.
Mezőgazdasági övezetek Afrikában:
Fehér-Afrikában, a Földközi-tenger mellékén mediterrán öntözéses gazdálkodással citrusféléket, zöldséget termesztenek, míg száraz műveléssel: búzát, szőlőt, olajbogyót. Az Atlasz-magashegyvidéke a nomád állattenyésztés színtere: a beduin pásztorok kecskét, juhot tartanak, s évszakosan vándorolnak a dúsfüvű legelőterületek felé: télen a csapadékosabb, mediterrán tengerparti lejtőkön legeltetik állataikat, nyáron a magasabb hegyi réteken. A Nílus öntözött völgyvidéke és deltája: a gyapot, a búza, a kukorica, a cukornád, a rizs, a zöldségfélék termesztésének az otthona. A Szahara oázisaiban a datolyapálmák alatt szintezetten zöldségféléket, gyümölcsöket, karóra futtatott szőlőt szüretelnek.
Fekete-Afrika duális gazdálkodásával tűnik ki. A faluközösségek kapás földművelése mellett ott van az árutermelő ültetvénygazdálkodás is. Az alacsony színvonalú, önellátásra sem elegendő naturálgazdálkodással: kölest, kukoricát, maniókát, yamsgyökeret, édesburgonyát (batátát) termelnek. A nomád állattartók: juhot, kecskét, zebut tenyésztenek. Az árutermelő ültetvénygazdálkodással sokszor egyféle, monokultúrás terményeket állítanak elő. Kakaót, kávét, banánt termesztenek, ahol korszerűbb üzemek segítségével gyorsan világpiacra kerülhet termék. Az állattenyésztés alacsony színvonalú. Szudán nagytáján, szavanna éghajlaton juhot, kecskét, szarvasmarhát tenyésztenek, gyapotot, földimogyorót termesztenek. A Kongó-medence egyenlítői és a Guineai-partvidék trópusi monszun éghajlatán kakaót, kaucsukot, olajpálmát és banánt takarítanak be. A Kelet-afrikai- és az Etióp-magasföldön a domborzati adottságoknak megfelelően szavanna éghajlaton: kávét, földimogyorót, gyapotot, míg a Dél-afrikai-magasföldön, DK-en a szubtrópusi monszun, D-en a mediterrán éghajlaton: citrusféléket, olajbogyót szüretelnek be. Az állattenyésztést a szarvasmarha és a juh tartása uralja.
Kapás földművelés
Kezdetleges technikai eszközzel, kapával meglazított talajban, szavanna éghajlaton, sokféle szántóföldi növényt: földimogyorót, cukornádat, kukoricát, kölest, cirokot, gyapotot termesztenek, önellátás céljából.
Ültetvényes gazdálkodás
A fejlettebb agrotechnikával, világpiacra termelő nagyüzemi gazdaságokban a trópusi esőerdő ültetvényein, nagyterületeken, egyféle növényt: monokultúrát, pl.: olajpálmát, kakaót, banánt, kókuszpálmát, kaucsukfát, fűszernövényeket (borsot, vaníliát), élvezeti cikkeket (kávét és teát) termesztenek. A feldolgozásra alkalmas üzemekkel is rendelkeznek (teafermentálók, cukor-, szizálgyárak, olajmalmok, kávéfeldolgozók).
Az irtásos földeken: maniókát, yamsgyökeret termesztenek. A manióka gyökérgumóit hasznosítják, de csak főzéssel vagy kiszárítással lehet megszabadulni mérgező kéksavglikozid tartalmától. A manióka tápanyagban szegény talajban is megél, szállítási, exportálási célból, a gumóiból lisztet, keményítőt vagy szágót kell készíteni.
Oázisgazdálkodás
A sivatagokban a víz a legfontosabb éltető erő. Ahol van víz, ott minden megadatott arra, hogy sokoldalú akár „emeletes” növénytermesztés alakuljon ki. A 30 magas datolyapálma árnyékában, legalul a talajszinten zöldséget, kölest, karóra futtatva szőlőt, ill. gyümölcsöt, 6-10 m magasra megnövő banánt lehet termeszteni. A sivatagok oázisgazdálkodásának legfontosabb terményei: a datolya, a gabona- és zöldségfélék, valamint a gyümölcsök.
Nomád állattartás
A nomád, félnomád pásztorok az állatokat (szarvasmarhát, juhot, kecskét, lovat, tevét) vándorolva az egyik legelőhelyről a másik dúsabb legelőre hajtják száraz éghajlaton, illetve hegyvidéki területeken. Az állat húsát, tejét, bőrét, szőrét, trágyáját, ritkán erejét hasznosítják.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
