Afrika ásványkincsei

Afrika ásványkincsekben gazdag kontinens, főleg a nehézfémek, színesércek, nemesfémek uralma jellemzi ősmasszívumait. Ásványkincseinek egy része még feltáratlan. A földrész leggazdagabb bányavidéke a Dél-afrikai Köztársaságban van. Az ország arany-, platina-, króm- és vanádiumbányászatban világelső, ékszergyémánt-bányászatban a második. Jelentős még az ezüst, az uránérc, a feketekőszén, a nikkelérc, a vasérc, a mangánérc, a rézérc és a foszfát kitermelése és feldolgozása is. A Dél-afrikai Köztársaság, mint ásványkincs-nagyhatalom mellett más afrikai országok is kitűnnek bányászati kitermelésükkel, a gyémántban: Botswana és a Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire); rézércben és kobaltban: Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire); vasércben: Libéria, Guinea, Algéria, Tunézia és Egyiptom; magánércben: Gabon; bauxitban Guinea; foszfátban: Marokkó és Tunézia; krómércben és feketekőszénben: Zimbabwe; uránércben: Namíbia, Niger, és Gabon; kőolajban és földgázban: a szaharai országok: Líbia, Algéria és a Guineai-partvidék országa: Nigéria. Afrika feldolgozóipara a faipari és az ásványkincsek feldolgozásából áll. A kőolajfinomítás, alumíniumkohászat és a színesfémkohászat, ércdúsítók képviselik a nehéziparát, viszont a világtermelésből való részesedése minimális (1%).

A Viktória gyémánt

Ipari tevékenység típusai

[Afrika ipara]
Az afrikai kontinens foglalkozás-szerkezetéből az ipar mindössze 15%-kal részesedik. Világpiaci jelentősége csak a bányászatnak van, de az ásványkincsek kiaknázási joga legnagyobb részt amerikai és nyugat-európai vállalatok kezében van. Több ország is igyekszik államosítással vagy részvényvásárlással ellenőrizni a kitermelőipart. A fekete földrész feldolgozóipara valamennyi közül a legfejletlenebb, a világtermelésből való részesedése alig több mint 1 %, és ennek is 40 %-a a Dél-afrikai Köztársaságra jut. A tőke- és a szakember-hiány szembeötlő. A kontinensen elsősorban ásványkincsek és a mezőgazdasági, illetve faipari nyersanyagok elsődleges feldolgozását végzik (például fűrésztelepek, ércdúsítók, színesfémkohók). A késztermékek gyártása is messze elmarad a belső igényektől. Az olcsó munkaerő és a környezetvédelmi törvények hiánya ugyanakkor vonzó hatású lehet a hagyományos nehézipar, valamint az összeszerelő üzemek számára, ám általánosságban elmondható, hogy a külföldi tőke még ma sem szívesen települ a térségbe. Jelenleg a kínai tőke beáramlása figyelhető meg, amely elsősorban Kína egyre nagyobb nyersanyagigényét mutatja. Ám általánosságban elmondható, hogy a külföldi tőke még ma sem szívesen települ a térségbe, a bizonytalan politikai helyzet, valamint a törzsi háborúk riasztják a befektetőket.
Az olajra és földgázra épülő kitermelő ipar túlsúlya jellemzi az észak-afrikai arab országok (Algéria, Líbia, Tunézia és Egyiptom), illetve a Trópusi-Afrika országai közül Nigéria és Angola gazdasági életét. A szénhidrogének az országok kulcsfontosságú stratégiai alapját képezik a szaharai, ill. a közép-afrikai folyódelták üledéke, tengerpartja alatt rejtőzve. Ez kellő gazdagságot, biztosabb jövőt és egyre nagyobb politikai szerepet (OPEC) biztosít ezen országoknak a világgazdaságban. A nagy kőolaj-kitermelő országok között már ott vannak az afrikai országok is (a legnagyobb közöttük Nigéria). A kőolajtermelő országok jelentős része nem tartozik a nagy fogyasztók közé, így a felszínre hozott kőolajuk javát exportálják feldolgozatlanul nyersolajként, de egyre gyakrabban finomított olajként. Líbia kőolajat csak kisebb mennyiségben termel ki, tranzit helyzete miatt, az algériai kőolaj hasznából, közvetve részesül – olcsóbb nyersanyaghoz és tranzitilletékhez jutva a területén áthaladó, a Földközi-tenger partjára kifutó kőolajvezetékek miatt. Bevételeinek egy részét fegyverkezésre, olykor terroristák kiképzésére fordítja. Algéria Észak-Afrika legnagyobb kőolaj- és földgázexportálója, kőolajának 2/3-át exportálja Európába. A kitermelt földgázt villamos-erőművekben, vegyipari üzemekben használják fel, de cseppfolyósítva exportálják is (Spanyolországba és Olaszországba). A sok kőolajat felszínre hozó, de nagy népességet eltartó országoknál (Egyiptom és Algéria), amúgy a könnyűipari ágak kerülnek túlsúlyba, közülük is a fogyasztási cikkek gyártása: a bőr- és textilipar, élelmiszer-feldolgozás, dohányipar. Fontos bevételi forrást jelent még a kézműipar is. Ezek mind munkaerő-igényes ágak. Ennek ellenére az országok, nagy népességük miatt, nagy munkaerő-kibocsájtók is. A külföldön dolgozó vendégmunkás hazautalt bérei révén az országok devizabevételekhez jutnak és csökkentik a belföldi munkanélküliséget. Egyiptom gazdasága sokoldalú Észak-Afrikában, legerősebb iparágai a többi afrikai országhoz képest is fejlettek. Az Asszuáni-gát megépítésével, olcsó vízenergia-hasznosításával fejlesztette a vas- és alumíniumkohászatát, s ezen keresztül gépiparát, hajógyártását.
A trópusi Nigériában sem késlekedett a hazai feldolgozó ipar megteremtése: olajfinomítókat, petrolkémiai kombinátokat hoztak létre, a kőolajat vegyipari alapanyaggá, műtrágyává, műanyagokká alakították át a helyszínen. A földgázt hőerőművekben, tengervíz-sótalanítókban hasznosítják energiaforrásként. Iparára még jellemző a házipar, a kézműipar és a gyáripar. Kézműipar
A Guineai-partvidék országai hamar bekapcsolódtak a gyarmati kereskedelembe trópusi monszun, egyenlítői, ill. szavanna éghajlati terményeikkel, nagyon változatos ásványkincseikkel, „élő áruként” használt lakóikkal. Ezt az örökséget ma is megtartották. A Guineai-partvidék országainak ipara lényegében a bányászati ásványkincsek kitermelésén alapul. Guinea a világ egyik leggazdagabb bauxitvagyonával bír, Ghána, Libéria, Elefántcsontpart fő bevételi forrása az arany és a gyémánt. Vasércben Guinea, Libéria, Togo tűnik ki. Csád távolabb a Guineai-parttól uránérc-bányászatban jeleskedik. A Dél-afrikai Köztársaság Afrika legerősebb gazdaságával rendelkezik. Éghajlata változatos, mediterrántól a különböző trópusi éghajlati területekig sokféle megtalálható, így sokféle növény termesztéséhez biztosít jó feltételeket. Az ország fekvése a kereskedelem számára is kedvező, felerészt tengeri határokkal rendelkezik, legnagyobb kikötői Durban és Fokváros. Dél-Afrikát sikerült a kontinensen a legjobban villamosítani, amihez az energiát feketeszén-, atom-, és vízi erőművek szolgáltatják. Energia- és nyersanyagbősége teremti meg az alapokat a fejlett kohászat legkülönbözőbb ágaihoz, no meg a gép- és fegyvergyártáshoz. Általában az ipar fellegvára a Budapest-méretű Johannesburg, fővárosa pedig Pretoria.

[Afrika – külkereskedelem]
Afrika részesedése a nemzetközi kereskedelemből csak néhány százalék, a külgazdasági kapcsolatok mégis döntő jelentőségűek számára. Az afrikai országok behozatala széles skálájú, gépeket, energiahordozókat, élelmiszereket kell vásárolniuk. Kivitelük ugyanakkor többnyire csak egy vagy két termékből áll.
Exportjuk nagyobbik felét ásványi nyersanyagok (kőolaj, réz, vasérc, foszfát), kisebbik felét a trópusi mezőgazdaság termékei (kávé, kakaó, gyapot, fa) alkotják.
Az export egyoldalúsága a szabadpiacon igen sebezhetővé teszi gazdaságukat, a világpiaci árak ingadozására nagyon érzékenyek, s helyzetük a cserearányok romlása miatt egyre kétségbeejtőbb.
A külkereskedelem irányai ma is a volt gyarmati kapcsolatokat tükrözik. Az EU a legtöbb afrikai országnak kereskedelmi kedvezményeket, beruházási segélyeket nyújt.

Dél-afrikai Kimberly-kürtő – gyémántbánya kürtője