Az afrikai kontinens kiterjedése és sokszínűsége

Afrika, Földünk harmadik legnagyobb kontinense, háromszor nagyobb, mint Európa. 30,3 millió km2-es földje az emberiség által legrégebben lakott terület, az emberiség bölcsője, innen terjedt szét és hódította meg a Föld többi kontinensét. A legrégebbi hominina-lelet kora: 7-6 millió éves, a Csád-tó mellett bukkantak rá. A mai Etiópiában, Kenyában, Tanzániában talált emberfélék (homininák) nyomai hárommillió éves múltra tekintenek vissza. Körülbelül 2,3 millió évvel ezelőtt már bejárta Kelet-Afrikát a Homo habilis, a Homo sapiens őse.

Földrajzi értelemben Afrika sem tökéletes kontinens, mert földje keskeny szárazföldi híddal kapcsolódik Eurázsiához. S Afrika törzséről még nem szakadt le az Arab-félsziget a Vörös-tenger kinyílásával. Csak mesterségesen választották el 1869-ben a Szuezi-csatorna megépítésével.
Afrika sajátos helyzeténél fogva mind a négy féltekére átnyúlik. De legnagyobb részt, - mivel az Egyenlítő csaknem középen szeli át - az északi és a déli féltekére, s azoknak is keleti felére esik. Észak-déli kiterjedése eléri a 8000 km-t, míg északon nyugat-kelet irányban a 7500 km-t utazhatunk. Területének csak északi és déli része tartozik a mérsékelt övezet meleg-mérsékelt tartományába, míg 95 %-ban a forró övezetben fekszik, ezért is nevezik a legforróbb kontinensnek.

Határai

Nyugaton az Atlanti-óceán, a Guineai-öböllel, északon a 14 km-re leszűkölő Gibraltári-szorossal összeköttetésben lévő Földközi-tenger, északkeleten a mesterségesen átvágott Szuezi-csatorna, a fokozatosan szélesedő Vörös-tenger, a 37 km széles Báb el-Mandeb-szoros és az Ádeni-öböl, míg keleten az Indiai-óceán határolja.

Partvonala

Afrika Ausztráliához hasonlóan tagolatlan kontinens. Partvonalát kevés félsziget, sziget és öböl tagolja. Nyugaton a Guineai-öböl, északkeleten az Ádeni-öböl és az egyetlen jelentős félszigete, a Szomáli-félsziget az említésre méltó. Szigetei közül egyesek az afrikai kontinentális talapzaton ülnek, főleg keleten pl.: Zanzibár; mások a kontinens peremi törésvonalai mentén (Săo Tomé), ill. kontinenstől távolabb eső óceáni hátságokhoz kapcsolódó törések mentén jöttek létre vulkanizmussal (pl.: a Kanári-szigetek, Madeira, Zöld-foki-szigetek és a Szent Ilona-sziget); harmadrészt köztük Afrika legnagyobb szigete, Madagaszkár is, - az egykori Gondwana föld feldarabolódása során vált le Afrika testéről.

Afrika felosztása

Afrika földrajzi felosztása égtáji fekvése alapján: Észak-, Nyugat-, Kelet-, Közép- és Dél-Afrika. Társadalmi-gazdasági szempontból két részre szokták felosztani: Észak-Afrikára, ezt nevezik Arab-Afrikának, vagy Fehér-Afrikának is az europid, fehérbőrű lakosság miatt, ill. a Szaharától délre eső területeit a negrid, feketebőrű népessége révén Fekete-Afrikaként különítik el.

Afrika megismerését akadályozó tényezők

Afrika kedvezőtlen természeti viszonyai eleinte gátolták a kontinens belsejének a feltárását, így Afrika teljes megismerése sokáig váratott magára. A hajósok nehezen tudtak kikötni tagolatlan partvidéke mentén. A mocsaras folyótorkolaton behajózókat pedig, a kontinens belsejét elzáró peremküszöbökön átbukó hatalmas erejű vízesések késztették visszafordulásra. Áthatolhatatlan, burjánzó esőerdők, kietlen, végeláthatatlan sivatagok, ismeretlen élővilág (vadállatok) jelentették a további megpróbáltatásokat. Ugyanakkor az Egyenlítő vidékének meleg, párás fülledt klímája, míg a sivatagok tikkasztó forró, száraz éghajlata, fergeteges porviharai nem egy európai utazó szervezetének legnagyobb fiziológiai megterhelői voltak. Ehhez még hozzájárultak az ismeretlen trópusi betegségeket terjesztő kórokozók támadásai (maláriát terjesztő Anopheles szúnyog, álomkórt terjesztő cecelégy, elefántkórt okozó nyirokféreg), amelyek ellen védtelen volt az európai ember.