Sivatagos területek
A Ráktérítő mentén elhelyezkedő Szahara 9 millió km2-ével, Földünk legnagyobb kiterjedésű sivatagi tája. A Föld legkiterjedtebb táblásvidéke egyben, ahol az ősi kőzeteken a tengeri üledékek csaknem vízszintesen települtek. A vulkáni működés következtében kialakult hatalmas hegységek (Ahaggar, Tasszali, Tibeszti), szakítják meg a környező kő- (hammada), kavics- (szerír) és homok- (erg) sivatagok egyhangúságát. A Szahara keleti részén a Földünk leghosszabb folyója, a sok vizet szállító Nílus tudja átverekedni magát a sivatagon.
Száhel-övezet – „a születő sivatagi táj”, a Szaharát délről határolva, az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig terpeszkedik. A XX. sz. folyamán alakult ki. Az erősödő globális felmelegedés következményeként megváltozott az éghajlat Szudán északi részén, a szárazság egyre délebbre hatolt. Az ott élő pásztornépek, mivel nem találtak elegendő legelőterületet, az állataikat az elsatnyuló növényzetre terelték, ahol az állatok kipusztították a fűcsomókat, „túllegelték” a tájakat. Mára az eredeti szavannai területek eltűntek, a kiszáradó földeken nincsen biztos élelemforrás. Semmi sem állja útját a szél felszínformáló tevékenységének. A sivatag terjeszkedik, az ottlakók életét megváltoztatva, s ebből adódóan számos társadalmi problémát eredményezve. Ez lett a Föld egyik éhségzónája.
Kisebb kiterjedésű és eltérő keletkezésű sivatagi terület, az É-D irányban 2000 km hosszan húzódó Namib-sivatag, Dél-Afrikában. A Guineai-öböl előtt húzódik 50-140 km sávban, a hideg Benguela-áramlás előtt alakult ki, tipikus ködsivatagként. Bennszülött nevének jelentése: „terület, ahol semmi sincs” utal arra, hogy itt az életfeltételei igencsak szűkre szabottak. Az évi 50 mm-es csapadékmennyisége az Atlanti-óceán felől érkező hajnali párából csapódik ki az éjszaka folyamán, gyorsan lehűlt homokra. Ez élteti sajátos ökoszisztémáját.
A Kalahári-medence a busmanok lakta dél-afrikai táj, száraz, félsivatagos, szavannás vidék. Itt található a Kalahári-sivatag. A Kalahári-medence az óceánoktól elzárt terület, lefolyástalan vízgyűjtő terület. Legalacsonyabb vidékén az Okavango-mocsár terpeszkedik, otthont és menedéket adva gazdag vadvilágának.
Fennsíkok, magasföldek, lépcsővidékek, árokrendszerek
Dél-Afrika – a magasföldek, lépcsővidékek hazája. Dél-Afrika a Zambézitől délre fekvő, 3,5 millió km2-es terület, Afrika legsokarcúbb nagytája mind geológiailag és domborzatilag, mind éghajlatilag, mind a növényzetét tekintve. Felépítésében - a lánchegységek kivételével - minden szerkezeti elem megtalálható.
Dél-Afrika felszíne három részre tagolható: egy központi, lefolyástalan, félsivatagos medence-süllyedékre: a Kalahári-medencére; a fölé emelkedő Dél-afrikai-magasfelföldek vidékére, amely félkörívben hajló, meredek lépcsővidékkel szakad, az azt övező keskeny parti síkságokra, ill. délen a kellemes mediterrán éghajlatú, variszkuszi Fok-hegységre, ami idegen elem Afrikában.
A dél-afrikai magasfennsíkok (pl.: a Búr-magasföld) területe, a Föld leggazdagabb bányakincs-lelőhelye (arany, ezüst, gyémánt, urán, platina, króm, szén).
Kelet-Afrika a magasföldek övezte árokrendszerek, híres vulkánok otthona. A 2,5 millió km2 kiterjedésű Kelet-Afrika, a vetődéssel kialakított nagy tavak, magasföldek, árokrendszerek és vulkánok földje. A domborzati képét meghatározó törésrendszerek: a Közép-afrikai- és a Kelet-afrikai-árokrendszer, a Kelet-afrikai-magasföldet veszik közre, az árkokban tavak mélyülnek, míg az árkok mentén harmadidőszaki vulkánok emelkednek. A Kelet-afrikai-magasföld az Indiai-óceán partja felé egy lankás lejtővidékben megy át és csatlakozik a parti síkság övéhez.
A Közép-afrikai-árok, az Albert-tótól mintegy 1500 km hosszan, 60-70 km szélességben mélyül a Tanganyika-tóig. Az árokrendszerben helyet foglaló tavak feneke különböző magassági szintekben és mélységben fekszik. A legmagasabban fekvő tó a Kivu-tó (1460 m), amelyet a Virunga-vulkáncsoport lávája gátolt el. A Közép-afrikai-árokrendszer legnagyobb és legmélyebb tava a Tanganyika-tó (1435 m), egyben Földünk második legmélyebb tava.
Az Albert-tó és az Edward-tó között 5120 m-ével magasodik a legendás hírű, kristályos kőzetű Ruwenzori, a Hold-hegység, Afrika harmadik legmagasabb pontja.
A rövidebb Kelet-afrikai-árokrendszer keletről keretezi a Kelet-afrikai-magasföldet. A Rudolf-tónál kezdődik és a Malawi-tónál végződik. Tavai nagyrészt lefolyástalanok, néhol igen erősen sós (Nátron-tó) tavak. Az árokrendszer érdekessége a vulkáncsoportok és önálló szigethegyekként álló vulkáni kúpok. A legészakabbi, a ma is működő tűzhányó, a Teleki-vulkán, a Rudolf-tó partján. A legszebb az "Afrika tetejeként" emlegetett Kilimandzsáró-csoport (a Kibo-csúccsal 5895 m). Az "Óriáskráterek földjén" terül el a világ legnagyobb vulkáni kalderája, a Ngorongoro-kráter 22 km átmérőjű, s területe 250 km2.
A Kelet-afrikai-magasföld 1300 m átlagmagasságú, felboltozott, hullámos dombvidék. A felföld legmélyebb részén terül el a Föld harmadik legnagyobb tava, a Viktória-tó (68800 km2).
Hegységek, lépcsővidékek, árokrendszerek
Alacsony-Afrika legmagasabb tája az Atlasz. Az Eurázsiai-hegységrendszer délnyugati, fiatal, gyűrt hegyvonulata, szerkezete és éghajlata alapján idegen test Afrika földjén. A 2200 km hosszú, 3-400 km széles hegyvonulat, szerkezetileg és domborzatilag két részre különül egy Nyugati- és egy Keleti-Atlasz-vidékre.
A hegyvidék fekvésénél és magasságánál fogva éghajlatválasztó, a Földközi-tenger partvidékének mediterrán éghajlata és a szaharai oldalának trópusi sivatagi éghajlata között.
Északkelet-Afrika "Afrika szarva"-ként ismertté vált kb. 2 millió km2 kiterjedésű területet, a kelet-afrikai törésrendszerhez kapcsolódó Abesszin-árok és törésövezete (Szomáli-törés, Eritreai-törés) három részre különíti: az Etióp-magasföldre, a Szomáli-lépcsővidékre és a Danakíl-földre. A harmadidőszaki vulkanizmus 2000 m vastagságú bazalttakarót hagyott a 2000-4000 m magas Etióp-magasföldön, ahol szabályos függőleges övezetesség alakult ki. A Szomáli-félszigetet sivatagi, félsivatagi éghajlatú, lépcsős táblákban leszakadó Szomáli-lépcsővidék uralja. Vulkánjai már alszanak, nem úgy, mint a háromszög alakú Danakíl-földet övező törések mentén működő vulkánok.
A Fok-hegység Dél-Afrika nyugat-kelet irányú óidei, erősen lepusztult, variszkuszi rögvidéke, kisebb-nagyobb medencékkel tagoltan a mediterrán klímát élvezi. Legszebb röge a Fokvárostól északra elhelyezkedő Tábla-hegy (1087 m).
Alacsonyabb térszínek, síkságok, medencék
A Szahara déli részén, 5 millió km2 kiterjedésű szavannai nagytáj: Szudán. A nyugatra és északra nyitott Szenegáli-félmedencéjét, valamint a három nagy kiterjedésű medencéjét (Niger-, Csád-tó- és a Felső-Nílus-medencéjét) a vetődéssel kiemelt lankás hátságok és 2-3000 m-es szigethegyek választanak el egymástól. A medencék mélyebben fekvő részein rossz lefolyású, időszakos kiterjedésű mocsarak terpeszkednek, nagyobb folyók (Niger, Nílus) által töltögetve. A szeszélyes vízjárású Szenegál és Gambia folyó halad keresztül a Szenegáli-félmedencén, ami Afrika egyik legnagyobb alföldje. (Szudán Szahara felé eső része a Száhel-övezet, ami elsivatagosodásáról, s nyomában járó, az ottélő népeket sújtó éhínségről vált hírhedtté.)
A Guineai-partvidék Afrika 3000 km hosszú, keskeny parti sáv, amely a Guineai-öblöt keretezi. A Guineai-öböl partvidék keskeny lagúnákkal, turzásokkal, néhol mangrove-mocsarakkal kísért síksága mögött a kiemelt africida rögökből álló Guineai-hátság, küszöböket alkotó trópusi szigethegyei sorakoznak. A lepusztított felszínű küszöbök értékes ásványkincset: vasércet és bauxitot tartalmaznak. Az öböl zugában aktív törésrendszer és vulkáni zóna (Kamerun-vulkán 4070 m) húzódik, összeköttetésben állva az öbölben képződött vulkáni szigetekkel (Săo Tomé).
Afrika legegységesebb tája a Kongó vízrendszere által uralt Kongó-medence. A 4 millió km2-es kiterjedésű medencét, meredeken leszakadó réteglépcsők, peremküszöbök veszik körül, amelyeket a folyók zuhataggal törnek át. A peremküszöbök értékes ásványkincseket - réz, ón, króm, nikkel, arany, urán, gyémánt - rejtenek. Közülük is a legértékesebb táj, a Katanga-fennsík, kristályos és üledékes kőzeteit áttörő érces telérei (réz, ólom, cink, mangán, ezüst, arany) miatt, ugyanakkor 1000-1500 m-es magasságával vízválasztó a Kongó és a Zambézi között. Kongó-medencét keleten a Közép-afrikai-árokrendszer vulkanikus (Virunga-csoport) és üledékes kőzetből álló peremhegyei képezik a választóvonalat. A Kongó-medence mélybe zökkent centrális részét, az egyenlítői éghajlat alatt növő mocsarakban gazdag, járhatatlan trópusi esőerdő uralja.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
