Az afrikai föld kialakulása, földtani felépítése

Afrika alapját 96 %-ában az Afrikai-ősmasszívum ősidei, archaikus kőzetei - gránit, gneisz, metamorf palák - építik fel, nagy részük fedetlen, kiemelt rögként a felszínen van, ezek az ún. africidák. Az Afrikai-ősmasszívum is az egykori Gondwana szuperkontinens darabja volt.
A kontinens nagy része tehát idős képződmény, ide sorolandó a peremi helyzetű, a kontinens déli részén húzódó Fok-hegység is, ami óidei, lepusztult variszkuszi röghegység.

Az ősmasszívum merev tömegénél fogva a földtörténet folyamán, nagyterületen végbemenő süllyedő-emelkedő mozgásokat végzett. Ennek eredménye volt, hogy a középidőben a megsüllyedt részeket többször öntötte el a tenger, több ezer méter vastag üledéktakarót itt hagyva - homokkövek, agyagpalák, mészkövek formájában. Ezek az üledékek táblaként fedik be az ősmasszívumi alapot a Szaharában.

A kontinens nyugodt életébe a harmadidőszak geológiai mozgalmasságot hozott. Számtalan törés, törésrendszer járta át a kontinenst. Itt jött létre a Föld leghosszabb törés- és árokrendszere több mint 5000 km hosszan a Zambézi folyóvölgyétől a Közép- és Kelet-afrikai-árokrendszeren, a már beszakadt Vörös-tenger óceánná szélesedő árkán keresztül, folytatódik az ázsiai Szír-arab-árokrendszer végéig. Az árkok mentén évmilliók múlva ugyanúgy elszakad Kelet-Afrika, mint ahogy levált Madagaszkár, vagy az Arab-lemez is. Afrikában a vetődések mentén besüllyedt árkok nagy részét mély tavak (Tanganyika-, Malawi (Nyasza)-tó) töltik ki, és az árok mentén hatalmas hasadékvulkánok (Virunga-, ill. Kilimandzsáró-csoport vulkánjai) ülnek. Egy másik törésrendszer Afrikát DNy-ÉK-i irányban hasítja ketté. Ennek végében, a Guineai-öböl csücskében a Kamerun-vulkán pöfékel. Ez a törésrendszer különíti el Alacsony-Afrikát az 1000 m átlagmagasságú Magas-Afrikától.
A kontinens legfiatalabb hegyvonulata Atlasz-hegység, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja is ebben a nyugtalan harmadidőszakban gyűrődött fel tengeri üledékekből. Az Afrikai- és az Eurázsiai-lemez ütközésekor számos vulkáni működés és földrengés rázta meg Afrika északkeleti csücskét. A folyamat éreztette hatását a Szahara belső részén is, az itt lévő ősidei és előidei hegyek (Ahaggar, Tibeszti-hegység) ekkor kaptak vulkáni lávasapkájukat, s lettek a múlt őrzőivé, tanúhegyeivé.

A negyedidőszak alig változtatta meg Afrika felszínét. Csak az aprózódás, a szél, és a víz erodálta a kiemelt térszíneket. A negyedidőszaki eljegesedés a kontinens magasabb hegységeiben jégtakaró-képződéssel, míg a kontinens északi részének nedvesebb éghajlatával járt.
Afrika legfiatalabb képződményei a belső medencék, a folyóvízi feltöltésű alföldek és a parti síkságok folyamatosan töltődtek üledékkel a harmad- és negyedidőszak folyamán.

Az afrikai domborzat jellemzése

Afrika felszínére a kétarcúság jellemző. Átlagmagasságát tekintve a kontinensek között a harmadik (750 m-ével), de 3000 m-nél magasabb csúcsai és 200 m-nél alacsonyabb síkvidékei ritkák. Felszíne eléggé tagolatlan. Nagy átlagmagassága a magasan fekvő medencéinek, magasföldjeinek, peremküszöbeinek köszönhető. Az egyhangú kontinens domborzatilag két részre tagolható egy északnyugati fekvésű, 450 m átlagmagasságú Alacsony-Afrikára és egy délkeleti, 1000 m fölötti átlagmagasságú, peremküszöbökkel határolt magasan fekvő medencékkel, felföldekkel és vulkáni kúpokkal szegélyezett árkokkal jellemzett Magas-Afrikára.
Alacsony-Afrika eltérő morfológiai tájakat foglal magába: Szahara, Szudán, Guineai-partvidék, de földrajzi elhelyezkedése szerint idetartozik a magas domborzatú Atlasz-hegység is.
Magas-Afrikát alkotja a lesüllyedt Kongó-medence és a Kalahári-medence, valamint kiemelt térszínként a Dél-afrikai-magasföld, a Kelet-afrikai-magasföld a Közép-afrikai- és a Kelet-afrikai-árokrendszerrel övezve, az Etióp-magasföld és a Szomáli-lépcsővidék.

Afrikai tájtípusok

Afrika nagytájai, tájai típustájakba soroltan a következők: sivatagos területek: Szahara, Száhel-övezet, Namib-sivatag, Kalahári-medence; fennsíkok, magasföldek, lépcsővidékek, árokrendszerek: Dél-afrikai-magasföld, Kelet-afrikai-magasföld, a Közép-afrikai- és a Kelet-afrikai-árokrendszer; hegységek, lépcsővidékek, árokrendszerek: Atlasz-hegység, Etióp-magasföld, Szomáli-lépcsővidék, Fok-hegység); alacsonyabb térszínek, síkságok, medencék: Szudán, Guineai-partvidék, Kongó-medence.