Állandó jellegű szélrendszerek és a tengervíz sodró hatása következtében létrejövő, a földforgás és a kontinensek partvonalai által irányított állandó vízmozgás. A tengeráramlások általában zárt rendszerek, amelyeknek hideg és meleg ágai egymást kiegészítve fordulnak elő.

A föld felszíne fölött, azzal párhuzamosan áramló levegőmozgás, amely a magas légnyomású hely felől az alacsonyabb légnyomású hely felé mutat.

A levegő mozgásának sebessége. A meteorológiában általában a m/s-ban, km/órában illetve egyes területeken a csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg.

Atmoszféra, a Föld gázburka. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál és fölfelé haladva rohamosan csökken. A légkör tömegének 99%25-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el. Kiterjedésének felső határa nehezen meghatározható. 800 km magasan egyes légrészecskék legyőzve a Föld tömegvonzását már "kiszöknek" a légkörből, de még 1000 km magasságban is találkozni lehet légrészecskékkel. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések játszanak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok. A vendéggázok az ózon, a szén-dioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok.

A szél által kifejtett nyomóerő, a szélnyomás két tényezőtől függ: a szélsebesség től és a szél támadási szögétől. A szélnyomás a szélsebesség négyzetével arányosan nő, tehát kétszer erősebb szélnek négyszer akkora a szélnyomása (a közegellenállás összefüggéséből is adódik, hogy a szélsebességgel négyzetesen arányos mennyiség).

A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos.

A talajfelszínnel és a tereptárgyakkal való súrlódás, valamint a helyi hőmérsékleti különbségek miatt a légáramlás sosem egyenletes, hanem lökésszerű.

A levegő hőmérséklete folyamatosan változik, ezáltal a sűrűsége is. A változások hatására levegő folyamatos, körző mozgásban van. Ezt nevezzük légkörzésnek.

A meteorológiában légrétegek nyomása közti eltérés.

A parti szél a tó-, tengerpartokon napszakosan váltakozó irányú szél. Nappal a szárazföld gyorsabban melegszik, emiatt a levegő a felszín közelében a hidegebb, magasabb nyomású vízfelszín felől a melegebb, alacsony nyomású szárazföld felé áramlik. A magasban természetesen záródik a kör, tehát a szárazföld felől áramlik a levegő a víz felé. Éjjel a helyzet fordított, a tenger, szárazföld felől áramlik a melegebb tenger felé.

Helyvidéki területeken végbemenő horizontális irányú légmozgás.

Az emelkedés közben a levegőre egyre kisebb nyomás hat, ezért a hőmérséklet100 méterenként közel1°C-ot csökken.

A levegő mindig tartalmaz több-kevesebb vizet. A harmatpont alá hűlt levegőből kiváló szilárd vagy cseppfolyós víz a csapadék. Keletkezése és halmazállapota szerint osztályozhatjuk. Ez utóbbi szerint megkülönböztetünk folyékony (harmat, szitáló eső, zápor, felhőszakadás, tartós eső, stb.) és szilárd halmazállapotú (hó, zúzmara, dér, stb.) csapadékokat. A keletkezésük helye szerint megkülönböztetünk hulló és nem hulló csapadékot.

A föld felszíne fölött, azzal párhuzamosan áramló levegőmozgás, amely a magas légnyomású hely felől az alacsonyabb légnyomású hely felé mutat.

A magas hegyvidékeknél alakulnak ki. A hegység felé áramló levegőt a szél a magasba kényszeríti. A hegycsúcson, a főn a levegő irányt vált, és a völgy felé veszi az útját.

Olyan elektronikus eszköz, amely a szél sebességét méri.

Az anemométer a szél erősségének vagy a légáram sebességének meghatározására szolgáló műszer. A különféle anemométerek szerkezete kétféle elven alapul: a, vagy egy készülék fordulatszámából következtetünk a szél sebességére b, vagy annak a nyomásnak a nagyságából, amelyet a szél egy irányára merőlegesen álló felületre gyakorol. Az első fajtához tartozó anemométerek közül a kanalas anemométer a legelterjedtebb.

A levegő vízszintes illetve függőleges irányú mozgása.

Az anemoszkóp a szél irányát mutató készülék. Erre régen a háztetőkön a szélkakas szolgált. Pontosabb célokra azonban szélzászlót használnak, mely rendszerint két 20 fokú szög alatt egymáshoz erősített, függélyes tengely körül forgó lemezből áll, melyet az ellenkező oldalon nehezék egyensúlyoz. Lényege, hogy érzékeny legyen és hogy minden oldalról a légáramlás szabadon érje.

A magas hegyvidékeknél alakulnak ki. A hegység felé áramló levegőt a szél a magasba kényszeríti. A hegycsúcson, a főn a levegő irányt vált, és a völgy felé veszi az útját.

Egy eszköz, mely mutatja a szél irányát.

Akkor alakul ki, ha egy hegyvonulat emelkedésre készteti a levegőt, és az emelkedés következtében lehűl, és telített lesz.

A köd egy fajtája, amely akkor alakul ki, ha a lehűlt földfelszín fölé meleg, magasabb páratartalmú légtömeg áramlik, amelynek hőmérséklete a lehűlés következtében eléri a harmatpontot, páratartalma kicsapódik, és ezáltal köd képződik.

Az a távolság, ameddig a szem adott időjárási körülmények (pl. köd) között ellát.

Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve a benne lévő vízgőz kicsapódik, és köd vagy felhő keletkezik.

A fogalom azt írja le, hogy mennyi nedvességet tartalmaz a levegő.

A levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a látástávolság1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen gyakoribb. Ködképződéskor a levegő nedvességtartalma már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik.

Zivatarfelhőkhöz (Cumulonimbus, Cb) kapcsolódó, egy vagy több elektromos kisülés (villámlás), amelyet hangjelenség (dörgés) kísér.

Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.

Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobbak az esőcseppek és nagyobb intenzitású. Egy zápor általában rövidebb ideig tart, mint az eső, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus congestus), és tornyos gomolyfelhőből, azaz zivatarfelhőből (Cumulonimbus, Cb) eshet. A zivatarfelhő olykor nem látható, mert vastag esőrétegfelhőbe ágyazódik. Ilyenkor a csendes esőt átmeneti heves záporok tarkíthatják.

A csapadék a levegő víztartalmából kondenzáció folytán keletkező folyékony vagy szilárd halmazállapotú, a földfelszínre lejutó víz. A légkörben a víz mindhárom halmazállapota megtalálható. Ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá csökken, túltelítetté válik, vízgőztartalmának egy része kicsapódik. A nem hulló csapadékok esetében a kicsapódás közvetlenül tárgyak felszínén történik (dér, zúzmara, harmat). A hulló csapadékok keletkezését felhőképződés előzi meg.

A villámlást kisérő hangjelenség.

Ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, telítetté válik és megkezdődik a vízpára kicsapódása. A kicsapódás a levegőben lebegő szabad szemmel láthatatlan kis szilárd részecskéken (kondenzációs magokon) történik. Az így létrejövő vízcseppekből vagy jégkristályokból álló felhőelemekből alakulnak ki a felhők.

A villámlás elektromos kisülés. A zivatarfelhő elektromos mezőjében keletkezik, ahol a felhők, a felhő és a földfelszín, vagy a felhő és a légkör felsőbb rétegei között, és a felhőkön belül is feszültségkülönbségek jönnek létre. A feszültségkülönbségek több százmillió voltosak is lehetnek. A szakemberek szerint egy-egy villámlás alkalmával átlagosan180 kWh energia szabadul fel. A villámlások villámcsatornákon mozognak.

A konvekció ellentettje. A jelenség - amikor két áramlás széttart, vagyis divergencia jön létre - gyakori a természetben. A divergencia vonalának környezetében az alsó légrétegekben levegőhiány lép fel (alacsony légnyomás), ami csak felülről pótlódhat, ezért a ""szétáramlás"" térségében szárító hatású, leszálló légmozgások alakulnak ki.

Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve a benne lévő vízgőz kicsapódik, és köd vagy felhő keletkezik.

Abiotikus párolgás. Szűkebb értelemben a vízfelületek, a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége.

A növények általi aktív - a növényi testen belül csatolódó - párologtatás.

(kondenzáció) Az a folyamat, amelyben az anyag gázhalmazállapotból (gőz) folyékony halmazállapotúvá válik. Bekövetkezhet hőmérséklet csökkentése, vagy nyomás növelése révén.

A relatív légnedvesség azt mutatja meg, hogy a levegő befogadóképességéhez mérten mennyi nedvességet tartalmaz.

Egy hidrogén és két oxigén atom által alkotott folyékony halmazállapotú anyag

Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.

Az alsó légrétegekben "összetartó" áramlás (az áramló légrészecskék közelednek egymáshoz). Általában felhős, csapadékos időjárás előidézője.

A hőmennyiség azon része, amire adott körülmények között nincsen szükség.

Gáz halmazállapotú víz.

Olyan csapadék, amely a feláramlások hatására nem éri el a földfelszínt.

Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve a benne lévő vízgőz kicsapódik, és köd vagy felhő keletkezik.

(U): a tényleges (e) és a telítési gõznyomás (E) hányadosa %-ban.

A relatív légnedvesség azt mutatja meg, hogy a levegő befogadóképességéhez mérten mennyi nedvességet tartalmaz.

A földfelszín felülete, vagy a vele közvetlenül érintkező levegő harmatpontja fagypont (0 fok) alatt van. A víznek a felületekre szublimációval történő kicsapódása szilárd halmazállapotban, vékony jégréteg formájában történik.

A levegő mindig tartalmaz több-kevesebb vizet. A harmatpont alá hűlt levegőből kiváló szilárd vagy cseppfolyós víz a csapadék. Keletkezése és halmazállapota szerint osztályozhatjuk. Ez utóbbi szerint megkülönböztetünk folyékony (harmat, szitáló eső, zápor, felhőszakadás, tartós eső, stb.) és szilárd halmazállapotú (hó, zúzmara, dér, stb.) csapadékokat. A keletkezésük helye szerint megkülönböztetünk hulló és nem hulló csapadékot.

Ha a hulló vízcseppek átmérője kisebb mint 0,5 mm. St, Sc típusú felhőkből, esetenként a ködből esik.

A földfelszín, a rajta lévő tárgyak és a velük közvetlenül érintkező levegő a kisugárzás következtében harmatpontjáig hűl és ebből a levegőből a víz, folyékony állapotban a felületekre kicsapódik.

A kicsapódás parányi jégkristályok formájában történik. A jégkristályok közepes és nagyméretű hópelyhekké tapadhatnak össze. Felhője: As, Ns.

A levegőben kicsapódott csapadék, amely azután a nehézségi erő hatására földre hull.

Kialakulását tekintve két fajta: 1. Ha a nedves, áramló levegőben 0 fok alá hűlt tárgyak (gallyak, villanydrótok, oszlopok, stb.) akadályt képeznek és a tárgyak áramlás felöli oldalára finom jégkristályok, jégtűk rakódnak le, finom zúzmaráról beszélünk; 2. Durva zúzmaráról van szó, ha erős légáramlás szállít túlhűtött (0 fok alatti) vízcseppeket, s ezek ütközve az előttük álló akadályokkal, robbanásszerűen azok áramlás felöli oldalára fagyva, durva, üvegszerű, egyenetlen és vastag jégréteget raknak le.

A levegő nedvességtartalmát nevezzük rövidebben légnedvességnek.

A levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a látástávolság1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen gyakoribb. Ködképződéskor a levegő nedvességtartalma már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik.

Könnyű, hosszúkás alakú jégkristályok.

Lepelfelhő. Az Altostratus szürkés, kékes felhőlepel vagy csíkos, rostos, sima réteg. Részben és egészen is elboríthatja az eget. Egyes részein elég sűrű ahhoz, hogy a Napot úgy elhomályosítja, mintha homályos üvegen át néznénk. Vegyes halmazállapotú felhő, amely esőcseppeket és hópelyheket is tartalmaz. Nemzetközi jele: As

általában szürkés színű felhő, elég egyenletes felhőalappal. Hullhat belőle szitáló eső, fagyott eső vagy szemcsés hó. Ha a Nap átsüt a felhőn, körvonalai felismerhetőek. Gyakran alakul ki a talajról felemelkedő ködből.

Magasszintű, réteges szerkezetű felhő, a jégtűk fehér, áttetsző fátylat alkotnak, a Nap és a Hold átlátszik rajtuk. Jele Cs.

Az a magasság, amelyen a levegő nedvességtartalma felhő formájában kicsapódik.

Cirrocumulus hétköznapi elnevezése. Magasszintű, jégtűből álló, gomolyos szerkezetű felhő, egymástól elkülönülő, árnyék nélküli kis gomolyokkal, vagy pamacsokkal. Jele Cc.

A légkörben lebegő, apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd.

Pehelyfelhő. Magas szintű, széttagolt felhő fehér, finom rostokból, fehér vagy túlnyomóan fehér foltokból, esetleg keskeny szalagokból összetéve. A felhő rostos, vagy selymes, ezüstös fényű is lehet. Jégkristályokból áll és a közepes földrajzi szélességeken 5-13 km magasságban képződik.Nemzetközi jele: Ci

Réteges esőfelhő. Szürke, gyakran igen sötét felhőréteg, a folyamatosan hulló eső vagy hó következtében erősen elkent alakkal. A csapadék a legtöbb esetben eléri a talajt, rendszerint tartós, folytonos esőzés vagy havazás formájában. A Nimbostratus réteg olyan vastag, hogy teljesen eltüntetheti a Napot. A felhőréteg alatt gyakran jelennek meg alacsony, tépett foszlányok, amelyek beleolvadhatnak a Nimbostratusba, de el is különülhetnek tőle. Nemzetközi jele: Ns

Az egyes felhőfajták "példaképeit" a Nemzetközi Felhőatlasz tartalmazza. A Nemzetközi Felhőatlaszban szereplő felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz.

Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő.

2000 m-es magasság alatt kialakuló felhők, pl.: stratus, stratocumulus.

Nagy magasságba (esetenként 10 km fölé) tornyosuló, gomolyos szerkezetű, felhő, amelynek tetejéhez gyakran jégtűkből álló, általában üllőalakú, cirrusfelhő is kapcsolódik. Jele Cb.

Gomolyfelhő, párnafelhő. Fehér, szürke vagy fehéres árnyalatú felhőtakaró, felhőréteg általában önárnyékkal. Elemei lehetnek lemezek, gömbölyded párnák, hengerecskék. Ezek egy része lehet rostos vagy szilárd, amelyek összeolvadhatnak vagy elkülönülhetnek egymástól. Nemzetközi jele: Ac

A troposzféra magasabb, 6 km feletti tartományában kialakuló felhők, ilyenek a különböző cirrusok: cirrus, cirrostratus, cirrocumulus.

Jégtűkből álló, magasszintű, fonalas szerkezetű felhő, saját árnyéka nincs. Jele Ci.

Rétegfelhő Általában szürkés színű felhő, elég egyenletes felhőalappal. Hullhat belőle szitáló eső, fagyott eső vagy szemcsés hó. Ha a Nap átsüt a felhőn, körvonalai felismerhetőek. Gyakran alakul ki a talajról felemelkedő ködből. Nemzetközi jele: St

Nagy magasságba (esetenként 10 km fölé) tornyosuló, gomolyos szerkezetű, felhő, amelynek tetejéhez gyakran jégtűkből álló, általában üllőalakú, cirrusfelhő is kapcsolódik. Jele Cb.

Alapja átlagosan 500 m, teteje pedig átlagosan 8000 m-ig ér el (zivatarfelhők). A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van. A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből egyaránt, tehát vegyes halmazállapotú felhők. Az alacsony szintűek pedig túlnyomóan vízcseppekből állnak.

A levegő vízszintes illetve függőleges irányú mozgása.

Légnyomást mérő eszköz.

Atmoszféra, a Föld gázburka. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál és fölfelé haladva rohamosan csökken. A légkör tömegének 99%25-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el. Kiterjedésének felső határa nehezen meghatározható. 800 km magasan egyes légrészecskék legyőzve a Föld tömegvonzását már "kiszöknek" a légkörből, de még 1000 km magasságban is találkozni lehet légrészecskékkel. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések játszanak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok. A vendéggázok az ózon, a szén-dioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok.

Egy üvegcsőbe zárt higanyoszlop súlya egyensúlyt tart a légnyomással. Innen ered a légnyomás régebben használatos mértékegysége, a higanymilliméter (Hgmm).

Egy felületegység fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra).

Olyan légörvény, amelyben a légnyomás a középpontban a legmagasabb, és kifelé haladva csökken. Az anticiklonban a levegő az északi féltekén D397az óramutató mozgásával megegyező irányban, nagyon enyhén kifelé mutató spirál mentén mozog, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője ezért általában a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő.

A levegő sűrűsége a magasság növekedésével csökken. Összetételében is változások lépnek fel, hiszen a könnyebb gázok (pl. a hélium és a hidrogén) a felsőbb, míg a nitrogén és az oxigén az alsóbb rétegekben vannak túlsúlyban. A magasság növekedésével a levegő sűrűsége a légnyomás hoz hasonlóan csökken.

A szelencés barométer egy légüres fémdoboz, ami a külsõ légnyomástól függõen változtatja a kiterjedését, magasabb légnyomás esetén jobban behorpad, mint alacsonyabb légnyomásnál. Ezt az alakváltozást egy rugón és különbözõ áttételeken keresztül a szelencéhez kapcsolt mutató segítségével használjuk fel a légnyomás és annak változásainak érzékelésére.

Más néven fémszelencés barométer. Egy légüres fémdoboz, ami a külső légnyomástól függően változtatja a kiterjedését. Magasabb légnyomás esetén jobban behorpad, mint az alacsonyabbnál.

A hőmérséklet, hőállapot objektív jellemzésére szolgáló mérőeszköz.

hektopascal - a légnyomás mértékegysége

A földkéreg olyan kőzete, melyből az adott tudományos-gazdasági fejlettség mellett gazdaságosan higany nyerhető.

A légnyomási képződmények egyik jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú örvény, amelynek a középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás és kifelé nő. A markáns időjárási jelenségek, a többnyire felhős, csapadékos időjárás hordozója.

Az a folyamat, melynek során a levegő nyomása emelkedik.