pusztító erejű forró égövi ciklon a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségében. A heves záporokkal, zivatarral kísért szél sebessége az 50-60 m/s-ot is eléri a 20-50 km átmérőjű viharzónában.

Időjárási légörvény, ciklon vagy anticiklon.

A légnyomási képződmények egyik jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú örvény, amelynek a középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás és kifelé nő. A markáns időjárási jelenségek, a többnyire felhős, csapadékos időjárás hordozója.

Olyan légörvény, amelyben a légnyomás a középpontban a legmagasabb, és kifelé haladva csökken. Az anticiklonban a levegő az északi féltekén D397az óramutató mozgásával megegyező irányban, nagyon enyhén kifelé mutató spirál mentén mozog, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője ezért általában a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő.

A különböző nyomású és hőmérsékletű légköri képződmények érintkezési felületei

A forró égövben kialakuló rendkívül alacsony nyomású központtal rendelkező orkánerősségű széllel keringő légköri képződmény. A trópusi ciklonok a 25 oC fölé melegedő tengerfelszínek fölött alakul ki.

Egy felületegység fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra).

Az időjárási front egyik változata, amikor az áramlás a hideg levegőt a korábban melegebb levegővel borított terület fölé hajtja. Kísérőjelensége a gomolyos felhőzet, az általában záporszerű csapadék, gyakran a viharos szél és a zivatar.

A mérsékeltövben található alacsonynyomású légörvény.

pusztító erejű forró égövi ciklon a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségében. A heves záporokkal, zivatarral kísért szél sebessége az 50-60 m/s-ot is eléri a 20-50 km átmérőjű viharzónában.

Ráktérítő és a Baktérítő közötti terület, amely a Föld 40%-a. Ez a terület kapja a legnagyobb hőmennyiséget a Földön, a napsugarak beesési szöge egész éven át közel van a 90 fokhoz. A nappalok és az éjszakák hossza közel azonos, általában 12-12 óra megosztással.

Azt mutatja meg, hogy a levegő egységnyi idő alatt milyen távolságot tesz meg.

A föld felszíne fölött, azzal párhuzamosan áramló levegőmozgás, amely a magas légnyomású hely felől az alacsonyabb légnyomású hely felé mutat.

A forró égövben kialakuló rendkívül alacsony nyomású központtal rendelkező orkánerősségű széllel keringő légköri képződmény. A trópusi ciklonok a 25 oC fölé melegedő tengerfelszínek fölött alakul ki.

Egy felületegység fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra).

Az egyenlítő irányából a sarkok felé fújó szelek alkotják a passzátszél-rendszert.

A Föld szélességi és hosszúsági körökre van felosztva. A leghosszabb, a Föld felszínének a közepén futó szélességi kör az Egyenlítő.

Rövid idő alatt nagy mennyiségben lezúduló csapadék.

Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobbak az esőcseppek és nagyobb intenzitású. Egy zápor általában rövidebb ideig tart, mint az eső, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus congestus), és tornyos gomolyfelhőből, azaz zivatarfelhőből (Cumulonimbus, Cb) eshet. A zivatarfelhő olykor nem látható, mert vastag esőrétegfelhőbe ágyazódik. Ilyenkor a csendes esőt átmeneti heves záporok tarkíthatják.

Olyan eső, melyet nem kísér mennydörgés és villámlás.

( lat) Levert lelkiállapot, nyomott hangulat, búskomorság.

A légkörben végbemenő, a hideg és meleg levegő kicserélődésének köszönhető vertikális illetve horizontális mozgás.

A légnyomási képződmények egyik jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú örvény, amelynek a középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás és kifelé nő. A markáns időjárási jelenségek, a többnyire felhős, csapadékos időjárás hordozója.

Zivatarfelhőkhöz (Cumulonimbus, Cb) kapcsolódó, egy vagy több elektromos kisülés (villámlás), amelyet hangjelenség (dörgés) kísér.

Az időjárási front egyik változata, amikor az áramlás a hideg levegőt a korábban melegebb levegővel borított terület fölé hajtja. Kísérőjelensége a gomolyos felhőzet, az általában záporszerű csapadék, gyakran a viharos szél és a zivatar.

A levegő mindig tartalmaz több-kevesebb vizet. A harmatpont alá hűlt levegőből kiváló szilárd vagy cseppfolyós víz a csapadék. Keletkezése és halmazállapota szerint osztályozhatjuk. Ez utóbbi szerint megkülönböztetünk folyékony (harmat, szitáló eső, zápor, felhőszakadás, tartós eső, stb.) és szilárd halmazállapotú (hó, zúzmara, dér, stb.) csapadékokat. A keletkezésük helye szerint megkülönböztetünk hulló és nem hulló csapadékot.

Egy felületegység fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra).

Más néven veszteglő front. Akkor alakul ki, ha az áramlás a két erősen eltérő légtömeget elválasztó front vonalával párhuzamos, vagy közel párhuzamos. Ilyenkor a front csak kis területen mozog, vagy mozdulatlan. A stacioner frontnál a hideg- és melegfronti hatások váltakoznak.

A fizikai tulajdonságaiban, elsősorban hőmérsékletében egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek érintkezési (keveredési) zónája, amely az uralkodó áramlással együtt mozog (a ciklon szerkezetének, áramlási rendszerének szerves része). Az időjárás-változások legfőbb hordozója.

A frontok kialakulásával és viselkedésével foglalkozó tudomány

Az időjárási frontok egyik változata, amikor a mozgó levegőben a meleg levegő hódít teret a hideg rovására. Kísérőjelensége általában a zárt, réteges felhőzet és a csendes, gyakran tartós csapadék.

Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.

Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.

A légköri áramlatok körforgása.

Örvény vízben és levegőben is lehet. A meteorológiában a légtömegek forló mozgását nevezik örvénynek.

Atmoszféra, a Föld gázburka. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál és fölfelé haladva rohamosan csökken. A légkör tömegének 99%25-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el. Kiterjedésének felső határa nehezen meghatározható. 800 km magasan egyes légrészecskék legyőzve a Föld tömegvonzását már "kiszöknek" a légkörből, de még 1000 km magasságban is találkozni lehet légrészecskékkel. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések játszanak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok. A vendéggázok az ózon, a szén-dioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok.

A hegységek szél alatti oldalán kialakuló száraz, meleg lebukó szél. Nevét az Alpokban használatos elnevezéséről kapta.

Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobbak az esőcseppek és nagyobb intenzitású. Egy zápor általában rövidebb ideig tart, mint az eső, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus congestus), és tornyos gomolyfelhőből, azaz zivatarfelhőből (Cumulonimbus, Cb) eshet. A zivatarfelhő olykor nem látható, mert vastag esőrétegfelhőbe ágyazódik. Ilyenkor a csendes esőt átmeneti heves záporok tarkíthatják.

Zivatarfelhőkhöz (Cumulonimbus, Cb) kapcsolódó, egy vagy több elektromos kisülés (villámlás), amelyet hangjelenség (dörgés) kísér.

A felfogás, miszerint a Föld forgása hatással van a légáramlatokra.

Az áramlás előtt akadályként álló hegyvonulat feláramlásra kényszeríti a levegőt. Felhő- és csapadékképző folyamat.

A földfelszín közelében lévő levegő napsugárzás hatására felmelegszik, és mivel a melegebb levegő könnyebb, mint a hideg, ezért a hideg fölé emelkedik. A levegő ilyenfajta mozgását nevezzük feláramlásnak.

Az alsó légrétegekben "összetartó" áramlás (az áramló légrészecskék közelednek egymáshoz). Általában felhős, csapadékos időjárás előidézője.

A konvekció ellentettje. A jelenség - amikor két áramlás széttart, vagyis divergencia jön létre - gyakori a természetben. A divergencia vonalának környezetében az alsó légrétegekben levegőhiány lép fel (alacsony légnyomás), ami csak felülről pótlódhat, ezért a ""szétáramlás"" térségében szárító hatású, leszálló légmozgások alakulnak ki.