A zivatartevékenység

A zivatar és a zápor fogalma nem tévesztendő össze. A zivatar légelektromos jelenség, a zápor csapadék. Zivatarról tehát akkor beszélünk, ha villámlás és mennydörgés tapasztalható.

A légkör mindig gyengén ionizált állapotban van, jelen vannak benne az elektromosan töltött részecskék és ionok. Ezek az ionok a napsugárzás és a kozmikus sugárzás következtében keletkeznek. Az ionok töltésüktől függően szétválnak, elektromos tér jön létre. Ez az elektromos tér időben és térben is változik. Általában a talajfelszín negatív töltésű, míg a légkör pozitív töltésű. Köztük feszültség alakul ki. Bizonyos meteorológiai helyzetekben ez a feszültség nagyon megnövekszik, és ha ez a feszültség egy kritikus értéket meghalad, elektromos kisülés indul meg, amit villámnak nevezünk.

Zivatar többféle időjárási helyzetben is keletkezhet. Szélcsendes időben, rekkenő hőségben, nyáron kezdetben kialakul egy kis gomolyfelhő. Ha a légköri viszonyok engedik, továbbfejlődve egyre nagyobb gomoly lesz belőle, majd a tropopauzát elérve szétterül, és a teteje eljegesedik. Amíg még csak folyékony cseppek vannak a felhőben, addig a teteje határozott, éles, karfiolszerű körvonalakat mutat, de amikor az eljegesedés megindul, a körvonalai elmosódnak. Zivatar kialakulhat olyan terület fölött is, amely fölé korábban hideg levegő érkezett. Ha ekkor a talajközeli rétegek erősen átmelegednek, a fölötte meginduló feláramlások segítik a zivatarfelhő-képződést. Zivatarok alakulhatnak ki az időjárási frontok, kiváltképp a hidegfrontok mentén és a hidegfrontok előtt, még a meleg levegőben, ha a magasban már hamarabb megindul a lehűlés. Zivatarfelhőből eshet jégeső is. A zivatar általában 0,5-1 óra időtartamú.