Párolgás, transpiráció és evapotranspiráció
Szűkebb értelemben a vízfelületek, a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége az abiotikus párolgás (evaporáció). A növények általi aktív - a növényi testen belül csatolódó - párologtatás a transpiráció
Az evapotranspirációs készlet az említett kétféle párolgásmód által fogyasztott vízmennyiség összege. Számszerű értéke a talaj (tágabb értelemben: a felszín), a növényzet, a hidrológiai helyzet és az időjárás hatásainak eredője. Globális átlagban évente 900-1000 mm a párolgási veszteség - hazánkban éves viszonylatban meghaladja a csapadékból adódó mennyiséget.
A párolgást - a csapadékhoz hasonlóan - mm-ben (folyadékoszlop-magasságban) mérik. A párolgásmérés alapeszköze a párolgásmérő kád, az evapotranspirációs vízveszteséget pedig földbe süllyesztett, a valóságos állapotokat lehetőség szerint nem befolyásoló módon kialakított talajkádakkal - liziméterekkel - mérik.