Légnedvesség

A víz három halmazállapotban is jelen van a légkörben: légnemű halmazállapotban vízgőz formájában, folyadékállapotban az esőcseppek formájában és szilárd halmazállapotban a jégszemek, vagy a jégtűk formájában. A különböző halmazállapotok között halmazállapot-változások zajlanak le. A szilárd és a folyadék állapot között megy végbe az olvadás és a fagyás, a folyékony és a légnemű állapot között a párolgás és lecsapódás, a szilárd és a légnemű között a szublimáció (a jég vízgőzzé alakulása) és a depozíció (a vízgőz jégkristályokká alakulása). Ezek az átalakulások egy része energiát termel, míg más részéhez energia kell. Energia kell a párolgáshoz, olvadáshoz, szublimációhoz, viszont energia szabadul fel a fagyáskor, a lecsapódáskor, illetve a depozíció során.

Egy adott levegőtérfogat a hőmérsékletétől függően különböző mennyiségű vízgőzt képes csak magába foglalni. Akkor mondjuk egy levegőtérfogatra, hogy telített, ha az adott hőmérsékleten már nem képes magába több vízgőzt befogadni. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt képes magába foglalni. Ha telítetlen levegőt elkezdünk lehűteni, egy idő után elérjük a harmatpontot, azt a hőmérsékletet, amelyre lehűtve a levegő telítetté válik, további hűtéskor a felesleges nedvesség folyékony víz formájában kicsapódik.

Azt a maximális vízgőzmennyiséget, amelyet egy köbméter levegő adott hőmérsékleten befogadni képes telítési abszolút nedvességnek nevezzük, mértékegysége g/m³.

A relatív nedvesség pedig azt fejezi ki, hogy az aktuálisan jelenlevő vízgőzmennyiség hány százaléka az adott hőmérsékleten maximálisan lehetséges vízgőzmennyiségnek. A telített levegő relatív nedvessége 100%.

A légnedvesség-változások főként a szervezet folyadék- és hőháztartását befolyásolják. A mérsékelt égöv embere számára a kellemes relatív nedvesség 50-75% körül van, ennél alacsonyabb értéknél száraznak érezzük a levegőt. Magasabb relatív nedvességnél azonban fülledtnek találjuk azt. Nyáron gyakran erős felmelegedéshez magas vízgőztartalom társul. Ekkor szélcsendes időben erős verejtékezés lép fel, de a keletkezett verejték nem tud elpárologni, emiatt nem hűl a test. Hamarosan hőfölösleg, hőpangás lép fel, a teljesítőképesség romlik.

A levegő nedvességtartalmának illusztrálására szemléletes példa: ha esős időben buszon utazunk, akkor a busz ablakai gyakran bepárásodnak. Ebben a szituációban a busz levegője meleg és a vizes ruhák, vizes esernyők párolgása miatt nagyon nedves. Az ablak viszont a kinti alacsony hőmérséklet miatt hideg. Az ablak mentén egy nagyon vékony levegőrétegben a hőmérséklet a harmatpont alá hűl, és a felesleges nedvesség az ablakra csapódik ki.

A jégvirág a párához hasonlóan alakul ki az ablakon. Ha a hőmérséklet odakint fagypont alá süllyed, a levegő nedvessége vagy a légnemű halmazállapotból rögtön szilárd halmazállapotúvá válik, vagy a pára fagy meg.

A nedvesség jelenléte a levegőben befolyásolja a látástávolságot is. Minél magasabb a légnedvesség, annál rosszabb a látás, alacsony nedvesség esetén a látástávolság nagyobb. Párás levegőben a tereptárgyak körvonalai elmosódnak, mintha a valóságosnál távolabb lennének. Alacsony nedvességnél éles kontúrok és színek jellemzőek. Ha 100 km-nél is messzebb lehet látni, a tereptárgyakat a valóságosnál közelebb érezzük. Távolságbecslésnél tehát figyelembe kell venni a párásságot is. Nappal szemben szintén nagyobb hibát követünk el a távolságbecslésnél, mint Napnak háttal.