Földünkön szinte mindig található olyan térség (szakmai meghatározással: érzékenységi terület), ahol egy adott időponthoz tartozó kiinduló állapot, azaz a kezdeti feltételek minél pontosabb ismerete döntő lehet egy másik, távoli (úgynevezett kiértékelési) terület későbbi időpontra vonatkozó időjárás-előrejelzésének pontosságában. Ez az állítás azonban meg is fordítható. Ha egy középtávú előrejelzés a Föld egy kiértékelési területére mondjuk viharos időjárást jelez, található a Földön egy olyan másik terület, ahol ha pontosítjuk a kiindulási feltételeket, nagyobb biztonsággal és pontosabb részletekkel jelezhetjük előre a várt kritikus időjárást. Ez a felismerés vezette arra a következtetésre a tudósokat, hogy a kezdeti feltételek pontosítását szolgáló mérések és megfigyelések rendkívül költséges sűrítését és az ugyancsak költséges számítástechnikai háttér maximális kihasználását érdemes rugalmasan, célzottan kezelni. A kiindulási feltételek pontosításának módjai tehát:

-a rendszeresen végzett rutinmérések szükség és lehetőség szerinti sűrítése,

-a rutinmegfigyelések járulékos kiegészítése célzott megfigyelésekkel az érzékenységi területen belül.

A rutinmegfigyelések járulékos kiegészítései történhetnek repülőgépről indított, ejtőernyővel ellátott rádiószondákkal pilóta nélküli, programozott pályán haladó repülőgépekkel az érzékenységi területen mozgó hajókra vagy szárazföldi járművekre szerelt mobil rádiószondázó berendezésekkel műholdakra telepített, parancsra működő távérzékelő műszerekkel stb.

A célzott megfigyelések helyének kijelölése objektív, matematikailag és fizikailag megalapozott módon történik, és az érzékenységi terület meghatározásához magát az időjárás-előrejelző modellt, pontosabban annak egy speciális konfigurációját használják. Az elmúlt évek során érzékenységi területként elsősorban a Csendes- és az Atlanti-óceán északi térsége szerepelt, mert az itt gyakran kialakuló heves ciklonok döntő hatással vannak Észak-Amerika és Európa napokkal később várható, markáns időjárási eseményeire.