Forgalmas nagyvárosokban a levegőbe jutó szennyező anyagok felhalmozódása és a kedvezőtlen időjárási tényezők következtében mikor a szennyező anyagok függőleges elszállítása legyengül, vagy teljesen elmarad, szmog (füstköd) alakulhat ki.

A szmognak két típusát ismerjük:

A téli (London-típusú) szmog:

Ipari és városi területeken magas légnyomás , magas páratartalom és -3 és 5 °C közötti hőmérséklet esetén alakul ki. Kialakulásáért elsősorban a SO₂, a por, a koromszemcsék, a kénsavcseppek a felelősek. 1952 december 4-én Londont sűrű köd ülte meg, amelyet a leszálló hideg levegő helyben tartott, s mivel nem volt szél, ez a köd öt napon keresztül egyre vastagabb és vastagabb lett. Ez volt a világ eddigi legnagyobb légszennyezési katasztrófája, 12 ezer főnyire becsülik az áldozatok számát. Ennek a maró hatású szmognak a káros következményei: asztma, halálos kimenetelű tüdőödéma. 1989 januárjában Budapesten és Miskolcon is észleltek hasonló típusú szmogot.

Fotokémiai (Los Angeles-típusú) szmog:

Ez a típus is a forgalmas nagyvárosokra jellemző, de a londoni szmogtól eltérően nem télen, hanem nyáron, napsütéses időben, nagy gépkocsiforgalom esetén erőteljes. A fotokémiai szmog 25-35°C hőmérséklet, alacsony páratartalom és alacsony szélsebesség esetén jön létre. A jelenség kialakulásáért a gépkocsimotorokból származó nitrogén-oxidok, a szén-monoxid (CO) és a különböző szénhidrogének tehetők felelőssé. A napsütés hatására előbb ózon, majd a fenti vegyületekből reaktív szerves gyökök, végül peroxi-alkil-nitrátok keletkezhetnek. A fotokémiai szmog erősen izgatja a nyálkahártyát, az ózon pedig károsítja a növények leveleit. Ilyen típusú szmogot először 1985-ben észleltek Magyarországon.

A szmog fogalma nem tévesztendő össze a szmog-katasztrófa fogalmával, amikor is az extrém méretű szmog következtében halálesetek vagy tömeges megbetegedések fordulnak elő.

A Budapesten mért légszennyezettségi adatok és jövőbeli várható alakulásuk közzététele napjainkban elengedhetetlen követelmény. Ezek az információk egyrészt a lakosság informálását, másrészt az emisszió csökkentő intézkedések elrendelését szolgálják. Az emissziócsökkentés egyik módja a szmogriadó intézkedések elrendelése.

A koncentrációk megállapítása önmagában még nem definiálja az intézkedések elrendelését. A koncentrációknak meghatározott nagyságú területen és meghatározott időtartamig kell fennállniuk. A területi követelés teljesítése - a budapesti mérőállomások sűrűségét tekintetbe véve - akkor reális, ha két állomáson egyidejűleg jelentkező határérték-túllépést vesznek figyelembe.

A rövid ideig tartó szennyeződések a szmog szempontjából nem jellemzőek, ezért a szmogriadó tervében a szakemberek kikötötték, hogy minimálisan három óra időtartamig kell fennállnia a határértékeket meghaladó koncentrációnak. A szmogriadóval kapcsolatos intézkedések fontos részét képezi az időjárás-előrejelzés. A szmogriadó elrendelése teljesen indokolatlan, ha néhány órán belül időjárási front várható.

A Fővárosi Önkormányzat illetékesei rendelik el a szmogriadót, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Fővárosi Intézete, és az OMSZ javaslata alapján. Korlátozást rendelhetnek el a közlekedésben, vagy az ipari kibocsátókat (pl. erőműveket) szólítják fel emissziójuk csökkentésére, attól függően, hogy a légszennyezettség a közlekedésből vagy a fűtésből ered-e.