A meteorológiai elemek hatása

A meteorológiai paraméterek és az egyes szennyező anyagok közötti szoros kapcsolat egyértelmű. A különböző szennyező anyagok alakulása más és más mértékben függ az egyes meteorológiai elemektől.

A léghőmérséklet fontos paraméter az egyes szennyező anyagok koncentrációjának alakulása szempontjából. Téli időszakban a hőmérséklet - a fűtésből származó emisszió növekedése miatt - fordított arányban hat a szennyezettségi szintre. Nyáron a hőmérséklet a fotokémiai folyamatok hőmérséklet-függése miatt hat az ózon és a nitrogén-dioxid koncentrációra. A hőmérséklettel számított kapcsolat télen a kén-dioxid esetében a legszorosabb.

A vertikális átkeveredést és az alsó légréteg stabilitási viszonyait az emelési munka, a nyomás befolyásolja.

A csapadék általi kimosódás a leghatékonyabb kikerülési folyamata a kémiai szennyező anyagoknak és a pornak egyaránt. Koncentrációt csökkentő hatását azonban nehéz kimutatni, hiszen a különösen nagy mennyiségű csapadékok túlnyomó többségükben frontátvonulással járnak együtt. A frontátvonulások idején a szél iránya, erőssége és lökésének jellege megváltozik, légtömegcsere megy végbe, így a légállapot is megváltozik.

Valamennyi szennyező anyagra igaz, hogy a csapadékos napok a csapadékmentes napokhoz képest kisebb koncentrációval rendelkeznek. Ez a csökkenés 3 és 15% között van. A koncentráció a csapadékmennyiség növekedésével csak a por esetében jelent lényeges csökkenést.

Mindezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy az előrejelzés során a csapadék prognózisával és annak a légszennyezettségre gyakorolt hatásával csak a por esetében kell foglalkoznunk.

A szélsebesség és szélirány alapvető paraméter a légszennyező anyagok horizontális transzportja szempontjából. A legszorosabb korrelációs összefüggés a légszennyezettség és a szél között mutatkozik, a korrelációs együttható minden esetben negatív, legyen szó a 700 hPa-ig számolt közepes szél, vagy a talajon mért szél napi eredőjének sebességéről. Ez a légszennyezettség és a szélsebesség egyértelmű, fordított arányú kapcsolatára utal.

Ez az összefüggés azonban nem minden időjárási helyzetben, és a városnak nem minden pontján ilyen egyértelmű. Például Budapesten, a Széna téren mért kén-dioxid koncentráció, valamint a szélirány és szélsebesség kapcsolatát vizsgálva megállapítottuk, hogy a szélsebesség növekedésével a koncentráció általában csökken, kivéve a délkeleti irányú 5 m/s feletti erősségű szelek esetét, amikor a koncentráció nő. Ennek oka a domborzatban keresendő, ugyanis a néhány 100 m magas Budai-hegység jelentős hatást gyakorol a szennyezettség területi eloszlására. Délkeleti szelek esetében a legszennyezettebb állomás a széna téri. Ennél a széliránynál ugyanis a hegyek lábánál kialakuló visszaáramlás miatt szennyezett góc alakul ki.

A fent említettek következtében tehát az előrejelzési módszerben különös hangsúlyt kell fektetni a szél előrejelzésére, ugyanis ez a meteorológiai elem lényeges befolyást gyakorol mind a levegő szennyezettségének mértékére, mind annak területi eloszlására. Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a stabilitás (emelési munka) meghatározására is. Télen a hőmérséklet előrejelzése játszik fontos szerepet a kén-dioxid koncentráció meghatározásához, nyáron pedig fontos a napfénytartam becslése a nitrogén-dioxid koncentráció megadásához.