Futóáramlások

A Földünket a Nap sugárzása nem egyenletesen éri, ezáltal jelentős hőmérséklet- és nyomáskülönbségek alakulnak ki az egyenlítői övezet és a két sarkvidék között. Az Egyenlítő vidékén a földfelszín közelében gyorsan melegedő levegő a magasba emelkedik, és a sarkoktól hideg levegő áramlik a helyére. A magasban fordított irányú a mozgás. Amennyiben a Föld nem forogna, kialakulna az Egyenlítő és a sarkvidékek között egy, az Egyenlítőnél emelkedő, a sarkoknál leszálló cirkuláció , vagyis az Egyenlítő felől a felszálló meleg levegő a sarkok felé, a sarkvidékek hideg levegője pedig az Egyenlítő felé áramlana. A Föld azonban a tengelye körül forogva módosítja ezt az áramlást.

Az Egyenlítő és a sarkvidékek közötti nagy hőmérséklet- és nyomáskülönbség következtében úgynevezett nyugatias szelek, futóáramlások keletkeznek. Futóáramlásnak az egész Földet körüljáró, nagy sebességgel és nagy magasságban fújó nyugatias szeleket nevezzük. A legerősebb szelek a Föld 30. és a 60. szélességi fokai között fújnak.

Az általános légkörzést a magasabb légrétegekben a nyugatias szelek, a futóáramlások befolyásolják, az alacsonyabb légrétegek alakulásában pedig a különböző légnyomás övek játszanak fontos szerepet. A meleg Egyenlítő térségében alacsony, a hideg sarkvidéken pedig magas légnyomású öv fonja körbe a Földet. A már említett Coriolis-erő a légkörben örvényeket alakít ki, azaz létrehozza a légkör áramlási rendszereit, köztük a legjellegzetesebbeket, az időjárás legfontosabb hordozóit, a ciklonokat és az anticiklonokat.