A magyar meteorológia története - A kezdetek

A XIX. század második felében sorra alakultak meg Európában az állami meteorológiai intézetek. I. Ferenc József a bécsi "Zentralanstalt für den meteorologischen und magnetischen Dienst" létrehozásához 1851-ben adta legfelsőbb hozzájárulását, ezzel a bécsi intézet világviszonylatban az elsők között jött létre. A londoni "Meteorological Office" 1854-ben alakult meg, a párizsi "Office Meteorologique National" pedig 1877-ben kezdett működni.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat jogelődje, a Meteorológiai és Föld-delejességi Magyar Királyi Központi Intézet a bécsi intézet alapítása után 20 évvel, de így is világviszonylatban az elsők között, az I. Ferenc József által 1870. április 8-án aláírt dekrétummal jött létre. Az új intézet létrehozása, annak statútuma és a kitűzött feladatok tükrözték a kor meteorológiával kapcsolatos elvárásait. A legfontosabbnak a mérő- és megfigyelő-hálózat létrehozását, fenntartását és az adatok segítségével az ország éghajlatának "kipuhatolását" jelölte meg. Előzőleg 1851-től az osztrák intézet rendelkezett e jogokkal. Az adatok átadásával, az állomáshálózat átvételével és fejlesztésével a magyar intézet hamarosan a térség elismert szaktekintélye lett.

Az első világháború idején a katonai, majd később egyre inkább a polgári repülés biztonsága is igényelte a meteorológiai tájékoztatást. Az első repülőgépek alacsonyan repültek, többnyire az alsó 3-4 km-es légrétegben, ezért a talajközeli időjárás ismeretét elegendőnek tartották a biztonságos repülés feltételeinek megteremtéséhez. A repülés fejlődésével azonban kiderült, hogy nagy magasságokban is számolni kell légköri folyamatokkal. Ezzel megindult a magaslégkör kutatásának, az aerológiának a fejlődése, amely jelentős mértékben lendítette előre a légkörben lezajló folyamatok megismerését és előrejelzését.

Bár már a XX. század elején létezett egy korlátozott, de a világ nagyobb részére kiterjedő meteorológiai megfigyelő-hálózat, amelynek keretében egységes műszerekkel és egységes módszerekkel történtek a mérések, megfigyelések, a nemzetközi együttműködés fellendülése igazán a II. világháború után kezdődött.1951-ben az ENSZ szakosított intézményeként létrejött a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization - WMO), mely jogutódja lett az 1873-ban, Bécsben alapított nemzetközi meteorológiai szervezetnek, az IMO-nak (International Meteorological Organization).

A gazdaságilag és tudományosan fejlett országokban az embernek mindennapos igénye lett az időjárás előrejelzése, és a hosszú távú tervezések sikerének egyik alapja az éghajlati tényezőkkel kapcsolatos tájékozottság. Mindehhez a földfelszíni és magaslégköri mérések világszerte egységes rendszere, az adatok begyűjtésére, globális cseréjére létrehozott informatikai rendszerek, az adatok ellenőrzését, feldolgozását, az időjárás elemzését és előrejelzését lehetővé tevő rendszerek, valamint a mérések, elemzések, előrejelzések eredményeit a társadalomhoz eljuttató információs csatornák összehangolt működése szükséges. Ezeket a feladatokat a nemzeti meteorológiai szolgálatok, a nemzetközi előrejelző és éghajlatkutató központok látják el, a tevékenységük koordinálását a ma már 185 tagot számláló WMO végzi. A fejlett országok felhasználják a meteorológiai információkat a természeti csapások elleni védekezésben, a mezőgazdaságban, az ipar egyes ágazataiban, a közlekedésben épp úgy, mint az orvostudományban.