Koch Ferenc (1901 - 1974) nem hozott nagyszerűen új gondolatokat és módszereket a magyar földrajztudományba, de fontos szerepe volt Teleki Pál "A gazdasági élet földrajzi alapjai" című kétkötetes nagy művének sajtó alá rendezésében, és oroszlánrészt vállalt abban a nemzetközi szinten is egyedülálló, nagyszabású tudományos munkában, amely Teleki munkahipotézise alapján a Thünen-féle modell világméretű érvényesülését tette vizsgálat tárgyává. Szaktudását azonban főként középiskolai tankönyvekből és két egyetemi jegyzetéből ismerhetjük meg. A Magyar Földrajzi Társaság javára hosszú időn át munkálkodott, és az MTA utóbb intézetté terebélyesedő Földrajztudományi Kutatócsoportjának, valamint az ELTE Regionális Földrajzi Tanszékének alapítójaként is beírja nevét a hazai geográfia történetébe. A tudományegyetem közgazdaságtudományi karán szerzett földrajzi diplomát. Teleki Pál 1923-ban, mint legelső gyakornokát vette maga mellé intézetébe. 1926-ban doktori szigorlatot tett gazdasági földrajzból, majd 1928-ban tanársegéddé nevezték ki. A betegsége miatti kényszerpihenő után 1936-ban felső kereskedelmi iskolai tanári, majd tanfelügyelői állást töltött be, és a közgazdaságtudományi karon - 1948-ig - már csak a csillagászati földrajz, ill. a leíró gazdasági földrajz megbízott előadójaként tevékenykedett. 1951-től 1954-ig az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportját irányította, az 1952-ben újjászervezett Magyar Földrajzi Társaságnak 1958-ig főtitkára, 1959-ig a Földrajzi Közlemények főszerkesztője is volt. Kezdeményezésének köszönhető, hogy 1954-ben megalakult az ELTE Természettudományi Karán a Regionális Földrajzi Tanszék, amelynek nyugalomba vonulásáig - 1966-ig - professzora volt. Jelentősebb művei: A tőkés országok gazdasági földrajza I-III. (Bp., 1959), valamint Teleki Pál gazdaságföldrajzi munkásságának bírálata.