Tudomány a felfedezés szolgálatában:

A tudomány már az őskorban jelentős szerepet játszott az utazások és felfedezések előmozdításában. Sok találmányban éppúgy szerepet játszott a tudás, mint a vakszerencse. Lehet, hogy a kerék feltalálása is Kr.e. harmadik évezred körül, a véletlennek köszönhető, de az biztos, hogy a forradalmi újítás új lehetőségeket nyitott a világ megismerésében.
Hosszabb hajózás elképzelhetetlen volt a csillagászati ismeretek nélkül, ebben az egyiptomiak, a kínaiak, a babilóniak jártak elöl. Az ókori görögök kiváló elméket alkalmaztak a hatékony és biztonságos tengeri utazás megteremtésében, és rendszeres tudománnyá fejlesztették az asztrológiát. Kr.e. V. században a tudósok már meg voltak győződve, hogy a Föld gömb alakú. A görögök alkalmazták először a csillagászatot a földrajzi helymeghatározásra Kr.e. IV. században. Arisztarkhosz elsőként vetette fel Kr.e. 265-ben, hogy a Föld kering a Nap körül. Kr.u. II. században Ptolemaiosz összefoglalta a kor csillagászati ismereteit, megalkotta a geocentrikus világképet, és a térképészetben használt vetülettant.
Az ókor vége és a középkor kezdete nem sok újat hozott a tudomány fejlődésében Európában, köszönhetően az új vallás, a kereszténység elterjedésének, de leginkább a vallást körülvevő dogmáknak. Az arab világban nem kötötte a tudósok kezét ennyire az egyház, tovább fejlesztették a Hipparkhosz, görög csillagász által feltalált asztrolábiumot, mellyel igen pontosan meg tudták határozni helyzetüket, keleten a kínaiak az iránytűvel járultak hozzá a pontosabb tájékozódáshoz.
A középkor térképészete beérte a világ vallási ábrázolásával, melynek középpontja Jeruzsálem volt, azt vette körül Európa, Afrika és Ázsia, persze pontatlan meghatározással. A fordulópontot a XIV. században Itáliában kialakult mozgalom, a reneszánsz jelentette. Az újjászületésnek köszönhetően a tudományok és a művészetek robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül, megerősödött a városi polgárság, a tudomány már nem csak a nemesség és papság kiváltsága volt, hanem megjelent a mindennapokban is. A gyors fejlődés fellendítette a kereskedelmet, ehhez új tengeri utakat kellet felfedezni. 1454-ben Gutenberg megjelentette első nyomtatott könyvét, innen kezdve bárhova eljutottak a tudományos ismeretek. A kor legnagyobb tudományos felfedezése Kopernikusz nevéhez fűződik, aki megalkotta a heliocentrikus rendszer elméletét, ezzel felülírva az addigi vallásos dogmákat. Az új területek felfedezése, elősegítette a térképészet fejlődését, a térképek viszont segítették a hajósokat a tájékozódásban. Toscanelli volt az első térképész, akinek a térképeire támaszkodni tudtak a messzibb utakra merészkedő felfedezők. A XV-XVI. században járunk, ekkor voltak az első, igazán nagymérvű földrajzi felfedezések (Kolumbusz, Vasco da Gama, Magellán stb). a reneszánsz kiemelkedő elméje volt Leonardo da Vinci, aki a XVI. század elején papírra vetette a repülőgép, a helikopter, a tengeralattjáró elvét.
A XVII. század elején Galileo Galilei lefekteti a kinematika alapjait, az első távcsöves csillagászati megfigyeléseivel bebizonyítja Kopernikusz tanait.
A XVIII. században megalakulnak a tudományos társaságok, megalapítják a londoni Királyi Természettudományos Akadémiát és a párizsi székhelyű Tudományos Akadémiát. Célul tűzik ki, hogy a messzi feltárt területek növény és állatvilágát, kultúráját megismertessék, azokat mélyrehatóan tanulmányozzák. Linné svéd biológus 1732-ben Lappföldre utazik, hogy tanulmányozza az addig ismeretlen terület állat-, és növényvilágát. A hajósok állandó útitársa lesz a természettudós is, Cook kapitányt Joseph Banks kísérte el távoli útjaira. Alexander von Humboldt Dél-Amerikában tesz kutató utakat, James Audubon ornitológiai megfigyeléseket végez az Egyesült Államok déli részén, Douglas pedig növénytani kutatások céljából érkezik Amerikába. Megjelenik az utazó természettudós alakja, aki dacolva a szélsőséges időjárással, bátran szembenéz az őslakosokkal a tudomány szolgálatában, majd hazatérve ünnepelt hőssé emelkedik.
1783-ban sikerült az, ami az ember ősi vágya volt: felemelkedni a levegőbe. A Montgolfier fivérek meleg levegővel töltött ballonjukkal megtették az első lépéseket a légtér meghódítására.
Az ipari forradalomnak köszönhető a gőzgépek megjelenése. James Watt 1778-ban helyezte üzembe első gőzgépét, 1807-ben Fulton kifejlesztette a „Claremont” nevű folyami gőzhajót. 1819-ben már az Atlanti-óceánt is átszelték gőzhajtású tengerjárók. Sínen haladó gőzgépet először Trevithick alkotott 1804-ben, majd 1814-ben az ang ol Stephenson megépítette első gőzmozdonyát. 1830-tól Liverpool és Manchester között rendszeres járat indult, mely 30 utas szállítására volt alkalmas, mindez 46 km/h „szédületes” sebességgel. 1876-ban Nikolaus August Otto megalkotja az első belsőégésű robbanómotort, 1892-ben Henry Ford kifejleszti első gépkocsiját, majd beindítja a tömeges autógyártást
A hírközlés fejlődése sokszor kiváltotta az utazást, Morse amerikai mérnök feltalálta a távírót, így lényegesen felgyorsult az információközlés.
1859-ben forradalmi elgondolás lát napvilágot. Egy angol tudós, bizonyos Charles Darwin a Föld körüli útjáról visszatérve azt hirdette, hogy az ember és a majom rokonsági kapcsolatban vannak. Elmélete óriási botrányt kavart, ám a későbbiekben igaznak bizonyult.
A XX. század fordulójára a természetbúvárok kimerítették a felfedezn i valókat, ismét a technika vette át az irányítást. 1900-ban Zeppelin megépítteti a héliummal töltött léghajót, amellyel hosszabb utakat is meg lehet tenni a levegőben, három évvel később az amerikai Wright fivérek sikeres repülést hajtanak végre első repülőgépükkel. Az első világháború nagy lökést adott a technika fejlődésének, a levegőben már úgy közlekednek a masinák, mint a földön az autók. A két világháború közötti békés években ismét szerep jutott a természettudományoknak, most a tenger és a levegő felfedezésének szolgálatába állították a tudományt. Beebe 1934-ben rekordmélységbe merül, Auguste Piccard léghajójával viszont felfelé emelkedik egészen a sztratoszféráig.
1939-ben újabb katasztrófa fenyegette a világot, kitört a II. világháború. A technológia fejlődése a következő évek során nem a tudományt szolgálta, hanem a háborúskodást. Azonban mint minden háborúban, ebben is a javukra tudták fordítani a tudósok felfedezéseiket. Így született meg a von Braun mérnök által Németországban kifejlesztett fegyverből a rakéta, mely nélkül nem indíthatták volna el a világégés után az űrprogramokat.
1945 után ugyan véget ért a világháború, ám a hidegháború újabb fenyegetést jelentett az emberiségre. A tudomány azonban ebből is profitált. Számtalan tudós munkálkodott azon, hogy embert juttassanak a világűrbe, majd a Holdra. A munkálatok sikerrel jártak, 1961-ben Gagarin volt az első ember, aki látta Földünket a világűrből, majd 1969- Neil Armstrong és Buzz Aldrin az elsőként léptek a Hold felszínére. Ez volt a XX. század legnagyobb tudományos felfedezése.