Cook, James - angol hajóskapitány, felfedező
1728-ban született Angliában, a yorkshiri Marton faluban egy sokgyermekes szegény családból. Az iskola elvégzése után inasként dolgozott, majd 18 évesen elszegődött hajósinasnak egy Whitecab vitorlásra. Munka közben kitanulta a navigáció minden csínját-bínját, és 1755-ben a haditengerészetnél kötött ki. 1759-ben részt vett a kanadai Québec angol megszállásában, majd hajóstérképet készített a Szent-Lőrinc folyóról. Három éves távollét után tért vissza hazájába, ahol megnősült. A nász nem tartott sokáig, 1763-ban már Új-Funland és Labrador feltérképezését vezette, ezzel bizonyítva alkalmasságát, hogy nagyobb hajó utakon is megállja a helyét. Az 1769-es napfogyatkozásnak köszönhette, hogy Tahitire küldték megfigyelni a csillagászati jelenséget. Cook 1768 augusztusában hajózott ki Plymouth kikötőjéből az Endeavour fedélzetén, és az Atlanti-óceánon délre tartott. Néhány hónapot Rio de Janeiróban töltöttek, majd januárban indultak tovább, s a Horn-fok megkerülésével a Tuamotu-szigetekre hajóztak. Április 11-én érték el Tahitit, ahol megvizsgálhatták a Vénusz bolygó áthaladását a Nap
előtt. A további parancs szerint dél felé vették az irányt, hogy felderítsék a titokzatos Terra Australis Incognita földjét. Cook útközben feltérképezte a Társaság-szigeteket, majd a déli szélesség 40. fokán haladtak tovább. Az ismeretlen földet azonban nem lelték, de eljutottak Új-Zéland partjaihoz, melyet Abel Tasman fedezett fel. Cook nyolcas alakban körülhajózta a két szigetet, és pontos térképet készített elhelyezkedésükről. 1770 április 1-én vitorláztak tovább, három hét múlva megpillantották Ausztrália partjait. A Botany-öbölben kötöttek ki, itt számtalan új növényfajt gyűjtöttek. Egyhetes pihenő után észak felé vitorláztak, ám kis híján elsüllyedtek a Nagy-Korallzátonyoknál. Augusztus 21-én elhaladtak Ausztrália északkeleti csücske előtt, melyet York-foknak neveztek el. Tovább haladtak, és Cook az angol korona birtokába vette a földrész keleti partvidékét. Addigra hajóikat annyira megviselte a hosszú út, hogy Batáviában kényszerpihenőt kellett tartaniuk. A javítás után az Indiai-óceánon át Afrikát megkerülve, 1711-ben érkeztek vissza Angliába. Ezen az úton vele tartott Joseph Banks természettudós is, aki az egzotikus növény- és kőzetgyűjteményével elkápráztatta az otthoniakat. Cook 1772 nyarán vágott neki második útjának, hogy tisztázza a Terra Australis Incognita körüli rejtélyeket. Két hajóval (Adventure, Resolution) indultak el Plymouthból. A Kanári-szigetek érintésével Fokvárosba tartottak, majd délnek hajóztak, míg elérték a déli sarkkört, de a jéghegyek miatt nem mertek tovább menni. Az Antarktisztól csak néhány száz kilométer választotta el őket. Kelet felé hajóztak és 1773 márciusában kikötöttek Új-Zélandon. Ezután Tahitira mentek, majd a Tonga-szigeteket fedezték fel. Mivel az Adventure eltévedt majd visszatért Angliába, Cook egy hajóval folytatta az utat déli irányban. Ismét átvágott a déli sarkkörön, de megint csak jeget talált, így befejezettnek vette a földrész utáni kutatást, és északra hajózott tovább. 1774 márciusában elérték a Húsvét-szigetek partjait, majd nyugatra tartva a Marquises-szigeteket, az Új-Hebridákat és Új-Kaledóniát fedezték fel. Miután leírták ezt a kört, a Horn-fok felé vették az irányt. Amerika megkerülése után a Fokváros felé hajóztak, majd 1775 júliusában érkeztek haza. A harmadik útra egy évre rá került sor, most az Északnyugati-átjáró megtalálása lebegett Cook szeme előtt. Először az Atlanti-óceánon délnek vitorláztak, majd a Jóreménység-fokának megkerülésével Új-Zélandra tartottak. Bejárták a már ismert polinéziai szigeteket és észak felé hajózva eljutottak a Hawaii-szigetcsoportra, ahol a kapitányt megkülönböztetett tisztelettel fogadták. Innen Észak-Amerika nyugati partja felé vitorláztak és kikötöttek Vancouver-szigetén melynek Cook egyik útitársa volt a névadója. Végighajóztak Amerika partja mentén, és átkeltek a Bering-szoroson, de itt is a jég állta az útjukat. Visszafordultak, hogy Hawaii-on kipihenjék magukat. A legénység azonban vendégekhez méltatlanul viselkedett, így a sziget uralkodója tudatta a kapitánnyal, hogy jobban teszik, ha békében elhajóznak. Cook megfogadta a tanácsot, vitorlát bontottak, de szerencsétlenségükre a hajójuk néhány mérföld után megsérült a szirteken, így vissza kellett fordulniuk a bennszülöttek azonban már az ellenséget látták bennük, mivel egy másik sziget királyának haláláért is őket tették felelőssé. A partra lépő Cook kapitányt megtámadták, és hátulról leszúrták.
