Vagy főmeder szigetet képező folyónál a nagyobbik ág; elzátonyosodásra hajló folyószakaszokon az amelyik viszonylag legkifejlettebb.

A csillagokat szokták látszó fényességük és abszolút fényességük alapján is osztályozni. A csillagok látszó fényessége, a földi megfigyelő számára látszó fényességet fejezi ki. A látszó fényesség alapján történő osztályozás alapjait már a görög csillagászok lefektették. A csillagok abszolút fényessége pedig megegyezik a velük tökéletesen megegyező csillagnak a látszó magnitúdójával, amely 10 parsec távolságban van a megfigyelőtől.

A csillagok egyik fontos jellemzője a tengely körüli forgás (átlagosan 1 fordulat/28 nap) A forgás okozza a csillagok forgástengely mentén tapasztalható lapultságát is. Általánosan igaz, hogy a nagytömegű csillagok forgása gyors, a kisebb tömegűeké lassabb.

A csillagok felületi hőmérséklete 1000 és 30 000 K között van, a legtöbb csillag felületi hőmérséklete pedig, a 4 000-10 000 K tartományba esik.

Az égitestek földi megfigyelő számára látható fényessége.

A csillagok átmérője meglehetősen tág határok között mozog. A Nap 1,4 millió km-es átmérőjével átlagos méretű csillagnak számít. Az általunk ismert csillagok között vannak olyanok, amelyeknek átmérője csupán néhány ezer km, de olyanok is, amelyek átmérője többszázszorosa a Napénak.

Az égbolton nyáron látható csillagképek

Az Orion csillagkép legfényesebb csillaga.

A Nap látszólagos Föld körüli mozgásának éves pályája az éggömbön. Az Ekliptika jelenti a Föld Nap körüli mozgásának síkját. A Naprendszer legtöbb nagybolygója ehhez közeli síkban kering a Nap körül.

Az északi égbolt egyik csillagképe, amely a görög mitológiai szereplőről, Andromédáról kapta a nevét.

A déli égbolt csillagképe, amelyben az egyik legfényesebb csillag a Sirius látható.

Az északi égbolt csillagképe, legfényesebb csillaga a Procyon.

Az a folyamat, amely során egy csillag létrejön.

Azon 3 naptömeg feletti tömegű csillag, amely összeomlásából (mivel a neutronok közötti taszítóerő sem képes az anyag összetartására) keletkezik a fekete lyuk.

H-R diagram. A csillagok valódi fényességét a színük függvényében ábrázoló diagram. A diagram függőleges skáláján az abszolút fényesség, a vízszintesen pedig a hőmérsékleti színindex látható. A csillagok 80-90%-a a diagram fősorozatán (főágán) helyezkedik el.

Olyan energiatermeléssel járó folyamat, amelynek során könnyű atommagok nehezebbeké egyesülnek.

A nagy tömegű csillagok fejlődésének késői fázisa során bekövetkező több milliószoros fényerő növekedéssel és hatalmas energiakibocsátással járó robbanás. A szupernóva-robbanás után a csillag helyén neutroncsillag vagy fekete lyuk keletkezik.

A csillagok energiatermelésének magfúziós folyamata, amely során a hidrogén elég és héliummá alakul.