A nagy ókori csillagászok sorát Ptolemaiosz zárja. Egyformán volt csillagász, geográfus (földrajztudós), matematikus és fizikus. Alexandriában született és élete végéig itt is működött. Több nagy művet is írt, de ezek közül is kiemelkedik az a tizenhárom kötetes munka, amelyet félig görög, félig arab szóval ma is csak Almagesztnek neveznek. Az Almageszt az antik csillagászat teljes összefoglalása, így nem tekinthető egyetlen ember munkája gyümölcsének. Évszázadokba, évezredekbe telt, amíg az emberiség összegyűjtötte azt a hatalmas ismeretanyagot, ami előfeltétele volt e nagy összefoglaló mű megírásának. A tudásanyag jelentős része még a görögség előtti időkből, főleg Mezopotámiából és Egyiptomból származik, de a matematikai rendszer sem Ptolemaiosztól ered: nem is titkolja, hogy őszinte tisztelettel csodált nagy elődje, Hipparkhosz eredményeit vette át.
Az Almageszt első könyve leszögezi a geocentrikus világrendszer alaptételeit, amelyek az elkövetkező hosszú évszázadok során rendíthetetlenek voltak:
1. Az égbolt gömb alakú és forog.
2. A Föld gömb alakú.
3. A Föld a Világegyetem közepén van.
4. A Föld csak pont az éghez képest.
5. A Föld nem mozog.
Ptolemaiosz bolygórendszere az antik tudományos műveltség egyik csúcspontját jelenti: a földközéppontú világrendszer matematikailag tökéletes kifejlesztése. Ptolemaiosz a Hipparkhosz által kikövezett úton haladt tovább. Ő is az epiciklusok rendszerét használta, csak sokkal bonyolultabban. A mozgásokat helyesen írja le, ami kiváló bolygótáblázatok elkészítését tette lehetővé, hosszú időre pontosan megjósolva a bolygók helyzetét. Ptolemaiosz rendszere másfél ezer évig rendíthetetlen maradt. Kielégítő magyarázatot adott azokra az égi jelenségekre, amelyeket akkoriban ismertek: a Nap, a Hold és az öt bolygó mozgására. Állócsillag katalógusa pedig túlélte a geocentrikus világkép bukását is.

Ptolemaiosz