A Szaturnusz talán a Naprendszer legékesebb tagja. Mindenki jól ismeri csodálatos szimmetriájú gyűrűrendszerét, amely minden más bolygótól megkülönbözteti. A Szaturnusz a távcső felfedezése előtt a legtávolabbi ismert bolygó volt. Szabad szemmel gyűrűi nem láthatók. A gyűrűket Galilei fedezte fel 1610-ben, de két mellékbolygóknak hitte őket. Csak 1655-ben jött rá Christian Huygens holland csillagász, hogy a bolygó két oldalán lévő érdekes alakzatok valójában gyűrűk. A Szaturnusz kb. kétszer olyan messze van a Naptól, mint a Jupiter. Távcsövön keresztül sárgás színű, szelíd csíkozottságot mutató égitest: az övek és a sávok rendszere nem kelt olyan vad benyom ást, mint a Jupiter esetében. Egyébként szinte minden szempontból a Jupiterhez hasonló gázóriás. A gyors tengelyforgás (10,2 óra) miatt alakja erősen eltér a gömbtől: sarki sugara 10%-kal kisebb, mint az egyenlítői. Ezzel a leglapultabb bolygó a Naprendszerben. Légkörének héliumtartalma nagyobb, mint a Jupiteré. Sűrűsége mindössze 0,71 g/cm³. Ha létezne egy olyan hatalmas medence, amelyben a Szaturnusz elférne, akkor fennmaradna és úszna a vízen. A Szaturnusz körül több mint 30 hold kering. Közülük a legnagyobb a Titan. 2004-ben érkezik meg a bolygóhoz a Cassini-űrszonda, és pályára állva megkezdi a légkör, a belső szerkezet, a mágneses pajzs, illetve a hold- és gyűrűrendszer vizsgálatát. Az anyaszondáról leváló Huygens-szonda a Titan felszínére ereszkedik le.
A több ezer egyéni gyűrűből álló gyűrűrendszer alapvetően A, B, C, D, E, F gyűrűcsoportra tagozódik, amelyek közt ún. rések vannak. A rések közül a legnagyobb a Cassini-rés, amely már kis távcsövekben is szépen látható (Giovanni Cassini itáliai csillagász fedezte fel 1675-ben). A rés nem anyagtalan, hanem számos kisebb gyűrűcskéből áll.
Az űrszondák több apró, a gyűrűrendszerben keringő holdacskát fedeztek fel. A jelenlegi elképzelések szerint ezek "terelőpulikként" működnek, tömegvonzásuk révén összetartva a gyűrűk szétterülésre, szétszóródásra hajlamos anyagát. Szintén a szondák figyelték meg az ún. küllőket. Eredetüket egyelőre homály fedi, de valószínűleg a bolygó mágneses terének hatására alakulnak ki. A gyűrűrendszer vastagsága megdöbbentően kicsi: nem haladja meg a száz métert, holott több, mint 1 millió km az átmérője. A gyűrűk anyaga por és jég. A gyűrűrészecskék mérete 0,001 mm-től a tíz méterig terjed; többségük azonban aprócska darab.

A Szaturnusz