A Nap és a Föld közepes távolsága: 149 600 000 km.

Jupiter-típusú vagy külső bolygó. Nagy méretű, nagy tömegű, kis sűrűségű, sok holddal rendelkező, a Naptól távolabb elhelyezkedő, túlnyomórészt gáz halmazállapotú bolygó. (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz)

Fordított irány. Egy bolygó forgás akkor retrográd, ha egy égitest forgási irány az északi pólusból nézve az óramutató járásával megegyező irányú.

A föld felszínét elérő meteorok maradványai.

A Nap felszíne, ahonnan a Nap látható fénye származik. A fotoszféra vastagsága kb. 400 km, hőmérséklete a réteg alján 6000 K, a tetején 4000 K. A fotoszféra jelenségei a flerek, napfoltok, fáklyamezők.

A Nap mágneses ciklusához kapcsolódó időszak (átlag 11.2 évenként), amikor a napfoltok csak ritkán tűnnek fel.

A Nap légkörének legkülső tartománya, amely a fotoszférától, néhány millió km-ig tart. Ritka anyaga a fotoszféra mechanikus és elektromágneses hullámaitól 1-2 millió K-re melegszik, a mágneses tér erővonalai szerint rendeződik, és a nyílt erővonalak mentén napszélként kiáramlik a bolygóközi térbe.

A Nap legmagasabb hőfokú, legbelső része, ami az itt zajló magfúziónak köszönhető. A Nap energiatermelésének 90%-át adja.

Olyan sugárzás, amely nem nulla tömegű anyagot tartalmaz, energiája a részecske mozgásából és tömegéből ered, és elsősorban radioaktív anyagokból, a világűrből, illetve részecskegyorsító berendezésekből származhat (lineáris gyorsító, betatron, ciklotron).

Elemi részecskéknek a Nap felszínéről a sugárnyomás hatására kiinduló áramlása. Jobbára elektronokból és protonokból áll. Egy részüket a Föld mágneses tere csapdába ejti, ezek hozzák létre a felső légkörben a sarki fényt.

Fler. A Nap fotoszférájában, vagy afölött bekövetkező néhány perces, heves robbanás, amely az ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiák hatására jön létre. Egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot, mintegy 1000 km/s-os sebességgel. A flerek hőmérséklete elérheti a több tízmillió Kelvint.

A Nap felszínközeli külső, 25 - 30%-ot kitevő része, ahol nagyarányú konvekció zajlik. A hő az anyag áramlása révén jut el a fotoszférába, majd onnan sugárzódik ki a világűrbe.

Olyan fényjelenség, amely a Föld légkörének 100-180 km-es magasságában alakul ki. Kialakulásának oka a Napszéllel érkező töltött részecskéknek a légkör gázaival való ütközése, és azok sugárzásra gerjesztése. Általában az északi és déli szélesség 60-75-ik foka környékén látható, de erős napaktivitás esetén Magyarországról is.

A Nap magját a sugarának 70%-áig körülvevő tartomány, amelyben a fotonok gyakran ütköznek, elnyelődnek, majd véletlenszerûen kisugárzódnak. Egy-egy fotonnak emiatt legkevesebb tízezer, de akár 1 millió évig is eltarthat mire a felszínre ér.

Olyan 10-100 ezer km-es gáznyúlvány amely, a Nap fotoszférájából a kromoszféra tartományba kiemelkedik. Anyagát a Nap mágneses erővonalai tartják lebegő állapotban. A nyugodt protuberanciák élettartama akár több hét is lehet, az aktívabbak gyorsan változnak, vagy kirepülnek a Napból. A Napkorong szélén világosak, előtte sötét színűek.