Naprendszernek a tér azon tartományát nevezzük, amelyben a Nap gravitációs ereje dominál (uralkodik). Központi helyzetű égiteste a Nap: egy átlagos méretű és tömegű, sárga színű csillag. Kilenc nagyobb égitest kering körülötte, amelyeket bolygóknak nevezünk. Ezek Naptól távolodó sorrendben a következők: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A kile Kisbolygók nc bolygóból az ókorban és a középkorban csak hatot ismertek, az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót csak később, távcsővel fedezték fel. A Merkúrt és a Vénuszt – mivel közelebb vannak a Naphoz, mint a Föld – belső bolygóknak, a rajtunk kívül esőket pedig külső bolygóknak nevezzük. Más felosztás szerint a bolygók Föld típusú- és Jupiter típusú bolygókra oszthatók.
Föld típusú ( vagy más néven kőzetbolygó) a négy belső planéta: a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Viszonylag kis méretűek, nagy sűrűségűek és túlnyomórészt nehéz elemekből állnak. Jupiter típusú (vagy más néven gázóriás) a következő négy bolygó: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. A kőzetbolygókkal ellentétben viszonylag nagy méret, kis sűrűség és a könnyű elemek jelenléte jellemzi őket. Anyaguk nagy része hidrogén- és héliumgáz. A kilencedik bolygót régen kőzetbolygónak tartották, a mai elméletek szerint azonban a Plútó nem egyértelműen Föld típusú. Feltehetőleg a Neptunusz egyik megszökött holdja, összetétele pedig az üstökösökéhez hasonló.
A Naprendszer kilenc bolygójából h A Naprendszer bolygói etet mellékbolygók kísérnek, amelyek az anyabolygó körül keringenek. Ezeket más néven holdaknak nevezzük és jelenleg 66 darabról tudunk. A Merkúrnak és a Vénusznak nincs holdja. A Mars és a Jupiter pályája között keringenek a kisbolygók, vagy más néven aszteroidák. Számuk mintegy 100 ezerre tehető. A Naprendszer leglátványosabb égitestei az üstökösök. Kicsiny kőzetmagból és az azt borító fagyott gázokból állnak. Napközelbe kerülve hosszú, fényes csóvát bontanak ki, majd a Naptól eltávolodva elhalványulnak. Feltehetőleg egy hatalmas üstökösfelhőből érkeznek, amely jóval messzebb van a Plútónál is. E felhőben a becslések szerint több száz milliárd üstökösmag lehet. A bolygóközi tér rengeteg törmeléket tartalmaz, amely valószínűleg kisbolygók összeütközése vagy üstökösök teljes szétesése következtében jött létre, illetve képződik ma is. A törmelékek mérete igen változó: a mikroszkopikus nagyságrendtől a több száz méter átmérőjűig terjedhet. A Föld légkörébe lépve a súrlódás miatt felhevülnek és heves fényjelenséget idéznek elő: ezek a meteorok, amelyeket a népnyelv hullócsillagoknak nevez. Ha a törmelékdarab elég nagy, akkor leérhet a felszínre, kisebb-nagyobb becsapódási krátert alakítva ki. A földre hullott meteor neve meteorit.
A bolygóközi törmelék legkisebb összetevői és a Napból folyamatosan kifelé áramló részecskék alkotják az ún. bolygóközi (interplanetáris) anyagot. Létezésére az állatövi fény jelenti az egyik bizonyítékot, amely napkelte előtt és napnyugta után figyelhető meg az Egyenlítő környéki területeken. A fénylő, háromszög alakú jelenség okozója a napsugarak szóródása a bolygóközi anyag apró porszemcséin.