A Naprendszer szerkezetének fő jellemzői
A Naprendszer anyagának zöme egy síkban összpontosul, ezért oldalról vékony "csíknak" látnánk, amelyből középen a Nap "dudorodik ki". Ez a Naprendszer fő szimmetriasíkja. Az égitestek ebben a síkban keringenek, bár pályáik kis szögeket zárnak be a fősíkkal. A Naprendszer tömegének 99,87%-a a Napban van. Az összes többi "tartozékra" mindössze 0,13 tömegszázalék marad.
A bolygók, holdak, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelően keringenek a Nap körül. A kilenc nagybolygó és a kisbolygók ugyanabban az irányban keringenek, s erre forog a Nap is. A holdak – néhány kivételtől eltekintve – szintén ugyanebben az irányban keringenek bolygóik körül. Végül a bolygók forgása is ilyen irányú (direkt irány). Ez alól kivételt képez a Vénusz és az Uránusz, amelyek fordított (retrográd) irányban forognak. Mindezekből az következik, hogy a Naprendszer egy nagyjából azonos irányban forgó rendszer.
Méretek és távolságok a Naprendszerben
A Naprendszer legnagyobb égiteste a Nap. Mellette eltörpülnek a bolygók, még a hatalmas Jupit
er is. Szemléletes hasonlattal élve a Nap–Föld méretaránynak a narancs–mákszem páros felel meg. A Föld–Jupiter arány megértéséhez pedig gondoljuk el, hogy ha bolygónk bőrét "lenyúznánk" és kiterítve "felszegeznénk" a Jupiter felszínére, akkor ott egy akkora területet foglalna el, mint a Föld felszínén India. A Naprendszer vizsgálatakor a csillagászati egységet (CS. E.) használjuk távolságegységként. 1 csillagászati egység egyenlő a közepes Nap–Föld távolsággal, amely kb. 150 millió km. Ez mintegy nyolc fénypercnek felel meg, vagyis a Nap fénye nyolc perc alatt ér a Földre. A Plútó távolsága 40 CS. E., vagy 5,5 fényóra. A Naprendszer sugara pedig a számítások szerint két fényév: egy ekkora nagyságú gömbben a Nap tömegvonzása uralkodik. Világosan látható tehát, hogy a Naprendszer határát nem a Plútó pályája húzza meg, csupán a bolygórendszer szélét jelöli (legalábbis amíg nem fedezünk fel újabb bolygót vagy bolygókat).