Jupiter-típusú vagy külső bolygó. Nagy méretű, nagy tömegű, kis sűrűségű, sok holddal rendelkező, a Naptól távolabb elhelyezkedő, túlnyomórészt gáz halmazállapotú bolygó. (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz)

Olyan fényjelenség, amely a Föld légkörének 100-180 km-es magasságában alakul ki. Kialakulásának oka a Napszéllel érkező töltött részecskéknek a légkör gázaival való ütközése, és azok sugárzásra gerjesztése. Általában az északi és déli szélesség 60-75-ik foka környékén látható, de erős napaktivitás esetén Magyarországról is.

A Nap magját a sugarának 70%-áig körülvevő tartomány, amelyben a fotonok gyakran ütköznek, elnyelődnek, majd véletlenszerûen kisugárzódnak. Egy-egy fotonnak emiatt legkevesebb tízezer, de akár 1 millió évig is eltarthat mire a felszínre ér.

A Napon lejátszódó jelenségek (pl. napfolt, flare, protuberancia, napkitörés stb.) összessége.

A föld felszínét elérő meteorok maradványai.

A Nap légkörének legkülső tartománya, amely a fotoszférától, néhány millió km-ig tart. Ritka anyaga a fotoszféra mechanikus és elektromágneses hullámaitól 1-2 millió K-re melegszik, a mágneses tér erővonalai szerint rendeződik, és a nyílt erővonalak mentén napszélként kiáramlik a bolygóközi térbe.

A csillagászatban kisebb távolságok mérésére használt mértékegység. Jele magyarul CsE, angolul AU (astronomical unit). Egy csillagászati egység a közepes Nap-Föld távolságnak felel meg, ami kb. 150 millió (149 600 000) km.

Az égitestek közötti teret kitöltő szilárd (por) és gáz halmazállapotú anyag.

Olyan sugárzás, amely nem nulla tömegű anyagot tartalmaz, energiája a részecske mozgásából és tömegéből ered, és elsősorban radioaktív anyagokból, a világűrből, illetve részecskegyorsító berendezésekből származhat (lineáris gyorsító, betatron, ciklotron).

Elemi részecskéknek a Nap felszínéről a sugárnyomás hatására kiinduló áramlása. Jobbára elektronokból és protonokból áll. Egy részüket a Föld mágneses tere csapdába ejti, ezek hozzák létre a felső légkörben a sarki fényt.

A Nap légkörének a korona és a fotoszféra közötti része. Hőmérséklete a fotoszféra felső határától az átmeneti övig 4000 k-ről 10.000 k-ig növekszik. A kromoszféra vastagsága mintegy 10.000 km.

A Nap felszíne, ahonnan a Nap látható fénye származik. A fotoszféra vastagsága kb. 400 km, hőmérséklete a réteg alján 6000 K, a tetején 4000 K. A fotoszféra jelenségei a flerek, napfoltok, fáklyamezők.

Fler. A Nap fotoszférájában, vagy afölött bekövetkező néhány perces, heves robbanás, amely az ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiák hatására jön létre. Egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot, mintegy 1000 km/s-os sebességgel. A flerek hőmérséklete elérheti a több tízmillió Kelvint.

A Naprendszer teljes átmérője 130 ezer CsE. A Föld a Naptól 1 CsE távolságra, míg a Plútó 40 CsE-nyire található.

Fordított irány. Egy bolygó forgás akkor retrográd, ha egy égitest forgási irány az északi pólusból nézve az óramutató járásával megegyező irányú.

A Nap felszínközeli külső, 25 - 30%-ot kitevő része, ahol nagyarányú konvekció zajlik. A hő az anyag áramlása révén jut el a fotoszférába, majd onnan sugárzódik ki a világűrbe.

A Jupiter típusú bolygók egyik elnevezése, viszonylag nagy méret, alacsony sűrűség jellemző rájuk, felépítő anyaguk nagy része hélium és hidrogén gáz.

A Nap és a Föld közepes távolsága: 149 600 000 km.

Egy adott bolygó vagy más objektum és a Nap távolsága kilométerben, vagy csillagászati egységben kifejezve.

1976-77-ben a Viking űrszondák Marsi leszállóegységei a lehetséges marsi élet jeleit kutatták.

Olyan elmélet, amely az emberiség létének gyökerei nem a Földhöz kapcsolódnak.

A naprendszer második bolygója. A belső vagy más néven föld-típusú bolygók csoportjába tartozik.

Aszteroida. Nap körül keringő, néhány métertől több mint ezer kilométerig terjedő átmérőjű égitestek. Jelenleg kb. 4000 aszteroida pályája ismert. A legtöbb aszteroida a Naprendszerben a Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben található.

A Holdról származó kőzetek, illetve az ezek alapján elnevezett kőzettípusok gyűjtőneve. A vizsgálatok szerint a holdkőzeteket is ugyanazok a kémiai elemek alkotják, mint a földi kőzeteket, csak arányuk más.

Az üstökös magja körül gázokból és porból kialakuló burok.