A Tejútrendszer
Thomas Wright (1711–1786) volt az első, aki szerint a csillagok egy lapos, Galaxis nevű alakzatban léteznek (a Tejút görög elnevezéséből). Gondolatai azonban oly zavarosak és misztikusak voltak, hogy csak kevesen figyeltek oda rájuk. Később azonban elfogadták a gondolatot: csillagvárosunk neve kissé tudományosabban Tejútrendszer, avagy a Galaxis lett.
Hány cs
illag van a Tejútrendszerben? William Herschel vállalkozott először arra, hogy megszámlálja őket. Természetesen egész élete kevés lett volna, hogy mindegyiket számba vegye, ezért statisztikai módszert alkalmazott, első ízben a csillagászatban. 683 kis területet választott ki az égbolt különböző részeiről. 1785-ben közölte eredményeit, melyek szerint a Galaxis hosszanti átmérője 8000 fényév és kb. 800 millió csillagot foglal magában. Ma már tudjuk, hogy a Tejútrendszer sokkal nagyobb ennél.
A Tejútrendszer több mint 100 milliárd csillagot foglal magában, de egyesek szerint ez a szám a 200 milliárdot is elérheti. Ezek közül egyik a mi Napunk. Galaxisunk oldalnézetben két, peremével összeillesztett tányérhoz hasonlít. Ez a Tejútrendszer korongja, amely spirális szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy a korong örvényszerűen felcsavarodó szerkezetet mutat, mintha a csillagok és a gázfelhők a magból kiinduló spirális ágak mentén rendeződnének. A csillagok zöme a korongban koncentrálódik. A korong hosszanti átmérője kb. 100 000 fényév, vastagsága 3000 fényév. A csillagok legnagyobb sűrűsödése a Galaxis magját körülvevő 15 000 fényévnyi sugarú kidudorodásban tapasztalható. A Galaxis korongját egy kb. 150 ezer fényév átmérőjű gömbszerű térrészben gömb alakú csillaghalmazok csapatai veszik körül. Ez az úgynevezett halo. A legújabb megfigyelések szerint magát a halot is körülöleli egy ritka szerkezetű, láthatatlan, sötét anyag alkotta korona, amelynek sugara 2-300 000 fényév. Lehetséges, hogy a Tejútrendszer teljes tömegének 90%-a ebben helyezkedik el, ún. sötét anyagként. A Tejútrendszer szimmetriasíkjában, az ún. galaktikus egyenlítő környékén hatalmas por- és gázfelhők vannak, amelyek eltakarják a mögöttük lévő csillagokat. Naprendszerünk a Galaxis magjától 30 000 fényévnyi távolságra, viszonylag perifériás helyzetben található az egyik spirálkarban.