A leejtett labdák a talajjal, illetve egymással is ütköznek. Az egyszerűség okán tételezzük fel, hogy minden ütközés tökéletesen rugalmas és centrális. Testek rugalmas ütközésére két megmaradási tétel, a lendület megmaradásának és a (mozgási) energia megmaradásának tétele írható fel. Legyen az egyik labda tömege: M, a másiké pedig: m, az ütközés előtti sebességek pedig rendre v₁illetve v₂, az ütközés utániak pedig u₁ ésu₂ Ekkor felírható, hogy

Az ütközés utáni u₁ és u₂sebességek ebből az egyenletrendszerből meghatározhatók:

.

v₀jelenti azt a sebességet, amellyel az alsó, nagyobb tömegű labda az adott h magasságból a talajra ér. Az ütközés utáni sebességek ekkor:

,

.

Vizsgáljunk meg speciális eseteket!

a) Ha például M=3m, akkor a felső, mtömegű labda ütközés utáni sebességeu₁= 2v₀ (felfelé mozog, pozitív irány), az alsó, Mtömegű labda ütközés utáni sebessége pedig u₂=0 (a talajon marad a labda). Ha a labdák h magasságból (ami legyen sokkal nagyobb, mint a labdák méretei) esnek, a talajra érkezés v₀ sebességére fennáll: v₀ =(2gh)^1/2 . A kisebb labda így H=u₁²/2g=(2v₀)²/2g= 4h magasságra emelkedik.

b) Ha M sokkal nagyobb, mint m, azaz m/M→0, akkor u₁=3v₀ és H=9h, azaz a kisebbik test 9-szer olyan magasra emelkedik, mint amilyen magasról a labdákat leejtettük.