A működés megértéséhez ismerkedjünk meg egy másik játékkal, a „bárhol megállítható, átfúrt golyóval”!

Egy fagolyóról van szó, amelynek furatán fonalat fűzünk át. Ha a fonal végeit két kezünkbe fogjuk, a golyó a fonálon szépen lecsúszik, mindannyiszor, amikor a golyó a felső fonálvégről indul. Ugyanakkor - látszólag minden különösebb „varázslat” nélkül - a golyót a függőlegesen tartott fonálon bárhol megállíthatjuk. Ezt úgy érhetjük el, ha a fonalat megfeszítjük. A működés megértéséhez azt kell tudnunk, hogy a golyót nem egy átmérője mentén fúrtuk át, hanem mindkét „oldalról” kissé ferdén, úgy ahogy azt az ábra mutatja. Ha a fonál nem feszes, azaz a kötélerők kicsik, akkor a golyó szinte aka dálytalanul csúszik le a fonálon, ugyanis ekkor a golyó és a fonál között csak kicsi súrlódás lép fel. Ha a fonalat megfeszítjük, a fonálerők jelentősen megnövekedhetnek. Mivel az erők szöget zárnak be egymással, eredőjük nem nulla, illetve annál nagyobb, minél jobban feszítjük a fonalat. A fonálerők eredője nyomóerőként lép fel, amihez jelentős súrlódási erő tartozik. Elegendően nagy fonálerő esetén a fellépő súrlódási erő akkora lehet, hogy éppen egyensúlyt tart a golyóra ható gravitációs erővel. Ekkor a golyó a fonál adott helyén megáll.

A kötélmászó baba karjainak végén ferde furatokat alakítottak ki. Amikor az egyik fonalat meghúzzuk, a baba megragadja a fonalat, miközben a másik kezével mintegy fentebb fog. Ha most a másik kézen átmenő fonalat feszítjük meg, akkor itt, azaz magasabban fogja meg a baba a fonalat. Váltogatva a fonalak megfeszítését, a baba „ügyesen” felmászik a fonálon.