A játék egyik végén nyitott műanyagcső, melyben egy kis síp fel-le mozoghat. Ha megforgatjuk a pálcát, akkor a síp változó magasságú (térfogatú) levegő oszlopban mozog, amelyben létrejövő rezgések által előidézve furcsa, mulatságos hangokat hallhatunk.

Legyen a dugattyú kezdetben a levegővel telt cső zárt végénél. Ha megfordítjuk a csövet (pálcát), a síp, mint egy du­gattyú, a súlya miatt megindul lefelé. A zárt vég és a síp közötti levegő térfogata(V₁) folyamatosan megnövekszik, benne a nyomás kisebb lesz, mint a külső légnyomás, ezért a dugattyúban lévő sípon keresztül le­vegő áramlik be a dugattyú (síp) fölötti térrészbe ( pV = konstans). A nyomás különbség miatt áramló levegő megrezegteti a síp nyelvét, a légáram periodikus megszakítá­sokkal jut a csőbe. Miután a dugattyú (síp) végigért a csövön, fordítsuk meg ismét a „varázs­pálcát”! Ekkor a dugattyú (a síp) a cső nyitott végétől indul lefelé, mialatt a zárt vég és a síp közötti térrész térfogata (V₂) egyre csökken, a benne lévő levegő összenyomódik, nyomása nagyobb lesz, mint a külső légnyomás. A nyomás különbség miatt ismét levegő áramlik ki a sípon keresztül, megrezegtetve annak nyelvét. A keletkező hang magassága a nyelv és a csőben lévő légoszlop közti csatolás folytán mind a nyelvnek, mind a légoszlopnak a sajátfrekvenciájától függ. Tapasztalhatjuk, hogy a pálca a legmagasabb hangokat a pálca középső részén adja, míg a szélső helyeken alacsonyabb a hangmagasság.